Miért mondják sokan, hogy a természetes szülés olyan nagy élmény?

Két szülésem volt, az első szülésem természetes hüvelyi, a második császáros volt.

A kettőt összehasonlítva nagy a különbség számomra.

Pont ma 4 évvel ezelőtt született a lányom, nem tudom elmondani az érzést, olyan csodálatos volt az a pillanat amikor megszületett, megláttam, rögtön odaadták, szopiztathattam, ott volt velem kb. 3 órát...egyszerűen boldogságos.

Nem is érdekelt már akkor semmi fájdalom.

A császár számomra hogy is mondjam lelkileg inkább távolabbi volt. Kivették a lányom, megmutatták, megsimogattam, és elvitték. A két szüléskor a lelki kötödés számomra nem volt egyforma. Mindkét lányomhoz kötődtem, nagyon is, csak mégis más volt a kettő. Szerettem volna a második babámat is inkább természetesen szülni, csak nem volt választásom.

Utolsó vagyok azt elfelejtettem írni, hogy csak addig láttam a babám amíg megsimogattam, utána nem hozták vissza.

Én is remegtem, mozdulni nem bírtam, a fejem fel sem emelhettem...sima szülésnél könnyebben ment a kikelés az ágyból, a császárnál vagy fél óráig győztem magam, hogy na akkor most gyerünk. Olyan fejfájásom volt napokig, hogy infúziót kaptam, és kettős látásaim voltak....szóval nekem nem igen élmény a császáros szülés.

Velünk is ugyanez történt, annyi különbséggel, hogy vákum lett a vége, már rossz állapotban volt a babám, ő sem sírt fel. Nekem nagyon rossz élmény volt sajnos. Eltelt azóta 14 hónap, de még mindig álmatlan éjszakákat okoz, képtelen vagyok feldolgozni. Ezen kívül pedig rettegek, és remélem, hogy nem okoz ez a későbbiekben semmilyen problémát a babámnál.

Két gyereket szerettem volna, de ezek után nem lennék képes még egyszer szülni.

Nekem tényleg élmény volt minden szülésem. Ehhez persze több dolog is össze kellett játszania. Olyan kórházat választottam, ahol a lehető legkevesebbet avatkoznak be, azonnal odaadják a babát, és tényleg csak akkor műtenek, ha muszáj. A dokim is olyan volt, hogy csak akkor jött, ha muszáj volt, így a férjemmel kettesben töltöttük a legtöbb időt. És persze az sem mindegy, hogy mindegyiket könnyen, gyorsan szültem.

Otthonszülésre sosem vállalkoztam volna, de az otthonos körülmények nagyon jók voltak. Az is nagyon tetszett, hogy szülés után 2 órát egy szál pelusban töltött a mellkasomon a babám, és hogy nem gurulós ágyon vittek át a babaszobába, hanem kerekes székben, és csak az ajtóig, és mivel nem volt gátmetszésem szülés után 2 órával már teljesen virgonc volta.

Szerintem az ilyen szülések tényleg élményszámba mennek.

17 órát vajúdtam, utolsó 3 oxival,és egybefüggő fájásokkal. Akkor azt hittem ott halok meg, leírhatatlan milyen fájdalmas volt.

De amikor kibújt az én kis(4 kg-os) drágaságom,most is megkönnyezem,leírhatatlan, rádrakják,és csak bújik és bújik, és semmire nincs szükséges csak RÁD. Fájdalmas, de hát valóban minden fájdalom elmúlik a végére.