Nem tudom feldolgozni?

Annak jobban örülnél ha megszülhetted volna de agykárosodást kapott volna, vagy lebénult volna örökre. Aztán még 30 év múlva is pelenkázhatnád? Inkább örül neki, hogy már itt tart az orvostudomány.

Teljesen soha. Eleinte csak rosszabb lett ez az érzés. Aztán elhatároztam, hogy a következőt természetesen szülom.teljesen biztosra vettem, hogy sikerül és ez tartotta bennem a lelket.persze nem így lett, de másodszorra könnyebb volt. Azért még bánt néha (1éves a kicsi)

engem pontosan addig a 10 napig zavart amig ki nem jottem a korhazbol, mivel ugye 3 napra keszultem. sajna nem fert ki ezert csaszarozni kellett. engem az bantott hogy nagyon nehezen epultem fel. de 2 het alatt tul tettem magam rajta.

Eleinte nagyon megviselt. Ráadásul engem el is altattak a császármetszés közben, mert az érzéstelenítés nem hatott. Nagyon belebetegedtem, hogy lemaradtam a leggyönyörűbb pillanatról. Mivel altattak így a férjem sem lehetett bent és így nem tudtuk közösen megélni a pillanatot. Sokat beszélgettünk a császárról és segített a párom és az édesanyám azzal hogy meghallgattak, átrágtuk ezerszer a történéseket. Pár hét alatt átlendültem, de jött a következő trauma: elapadt a tejem és nem tudtam szoptatni. Ez még jobban megviselt. Ezen két hónapja nem tudok túl jutni. Nagyon csalódott vagyok, de próbálom magamat vigasztalni, hogy legalább 4 hónapig sikerült szoptatni.

vannak szülésfeldolgozó csoportok, ahol ilyen jellegű dolgokat (is)át lehet beszélni, ezek oldódnak.Ha gondolod keress meg egy ilyet, tudnak segíteni.

Az én babámnak a császár mentette meg az életét!!! Egyetlen pillanatig sem bántam és nem bánkódtam, hogy nem természetes úton szültem. Hálás vagyok érte, hogy itt tart az orvostudomány és van alternatíva, ha nem akar természetesen elindulni a szülés vagy bármi komplikáció van. Most a második babámat várom, még 4-5 hét lenne hátra, de az orvosom közölte megint, hogy császár lesz, ugyanaz a baj, mint az előzőnél. Genetikailag zárt méhszáj, tér-aránytalanság. Ráadásul ez első babám nyakán duplán rajta volt a köldökzsinór és a császár előtt már a szívműködése is lassú volt. Én nem bánom, mert most van egy 4.5 éves egészséges, okos, szép kislányom. Természetes út esetén az orvos és az asszisztens szerint nem lett volna 10/10 az apgar. Most már felkészültem a császárra, hiába erőltetném én a természetes szülést, egész életemben magamat hibáztatnám, ha valami gond lenne, amiért nem hallgattam az orvosra. Az a lényeg, hogy a babád egészséges, a többi nem számít!!!! A sok felesleges agyalás helyett örülj neki, öleld magadhoz és foglalkozz inkább vele.

De mégis mi a fenén nem lehet ezen feldolgozni? Ilyen alapon az apák akkor mit szóljanak. Ők hogy dolgozzák, fel hogy nem lehetnek terhesek?