Aki szült burokrepesztéssel + oxitocinnal és anélkül (kvázi háborítatlanul) is, leírná a különbséget?

Nekem az első szülésem a 41. héten enyhe,rendszertelen fájásokkal indult,ezért bekötötték az oxit.Na onnantól lehetett kapaszkodni.Szünet nem volt a brutál fájások között,de össz-vissz másfél óra volt,úgyhogy gyorsan túl voltam rajta.

Második szülésem előtt mondom én biztos nem rohanok a kórházba,majd szépen itthon elvajúdgálok és a végére bemegyek.Persze...39. héten magzatvízszivárgás,fájás alig...Na innentől tudtam,hogy megint megkapom az oxit.Így is lett,de láss csodát,most nem pörgetett annyira fel.Ez a szülésem is másfél óra volt,de itt csak 10 perces,nem túl erős fájásaim voltak,csak az utolsó 20 perc alatt gyorsult fel és már kinn is volt a baba.Nem hittem volna,hogy így is történhet egy szülés és mégis.

Most a 3-kal vagyok 12 hetes,kíváncsi leszek...

Üdv

Nálam epidurális valamiért fel sem merült. Maga a szülés nem volt vészes, utána a bentragadt méhlepény kitépkedése már sokkal inkább.

Hetekkel a szülés után, a zárójelentésen vettem észre, hogy kaptam oxitocint. Visszagondolva tényleg bekötöttek vmi infúziót, csak akkor baromira nem arra figyeltem, illetve annyira szomjas voltam, hogy azt feltételeztem, hogy hidratációs célból kötnek be valamit.

Az elsőt oxival szültem, 4 óra szünet nélküli fájások, azt hittem ott halok meg...

Ezért eldöntöttem, hogy most nem hagyom bekötni. Szerencsére nem is akarták, viszont így fokozatosan lett egyre durvább, most is úgy éreztem ott pusztulok meg, már nem voltam magamnál a fájdalomtól és a beöntés ellenére is összecsináltam magam... Nem merem azt mondani, hogy jobb oxi nélkül, mert ez meg sokáig tartott (8 óra volt teljesen természetesen, gátmetszés nélkül). Edát egyiknél sem kaptam, az elsőnél túl gyorsan tágultam és nem adtak, most meg toltam már ki a gyereket mielőtt be tudták volna adni. Így jártam.