Miért vannak általában az anyukák negatív véleménnyel arról, aki császármetszést szeretne?

Ebben igazad van, utolsó, hogy nem mindenkinek alakul úgy, de azt lefelejtettük eddig, hogy a császáros szülése sem mindenkinek komplikációmentes.

És ha összeveted egy nehéz hüvelyi szülés végeredményét egy problémamentes császárral, akkor biztos a császár a "jobb", de ha megnézed egy problémás császár szülés következményeit/szövődményeit, és összehasonlítod egy problémás hüvelyivel, akkor biztos hogy mindenki a hüvelyit választaná százszor, még akkor is, ha az nem szép emlék.

Természetesen minden szülés jár kockázattal, legyen az hüvelyi vagy császár, de aki "választja a császárt", az biztos hogy csakis a császár szülés legjobb kimenetelű verziójára gondol. Pedig rutin műtétbe is bele lehet halni (ez persze a legrosszabb eset), de csak ha néhány szövődményt kikap az az anyuka, akkor máris nem azt választaná.

Én nem vagyok rossz véleménnyel azokról az anyukákról, akik császárra vágynak, de azt gondolom, hogy nem kellőképpen tájékozottak, és ez nem is az ő hibájuk, hanem orvosaiké...

Szia, szerintem csak amiatt van, hogy az illető meg sem próbálja a természetre és a babájára bízni a születést. Pedig szerintem ez ugyanannyira a baba "biznisze", sőőőt az ő első nagy "biznisze". :) Lehet, hogy simán, probléma mentesen menne minden. Sokan nem bíznak magukban, de így nem bíznak a babájukban sem, hogy közösen meg tudják csinálni!

Én elsősorban a kislányomban bíztam, hogy ügyes lesz és szépen, rendben megszületik, én meg segítek neki amiben tudok. :) És nagyon ügyes volt megcsinálta, ketten együtt megcsináltuk! 5 óra alatt.

A szülés után pedig ezer más, sokkal nagyobb kihívásnak kell majd megfelelni, ahol nem kérhető a programozott problémamegoldás. Olyan nincs, hogy majd elaltatnak és mire felkelek, a probléma megoldva... :)

Az oké, hogy lesz még kihívás, de miért jön le az abból, hogy valaki "császárt kér" az,hogy akkor bármilyen nehézségnél "elszalad"! Nincs köze a kettőnek egymáshoz. Nem tudhatjuk miért kéri.

Csak egy példa barátnőm első normál szülése rettentő volt, hosszú vajúdás, elakadt baba, vákuum, átmeneti oxigénhiány a babánál, bár szerencsére "megúszták" egy kis hipotóniával, tornára vitte egy évig a babát.

A másodiknál közölte a dokival,hogy nincs az az Isten,hogy ő szüljön rendesen, találjon ki akármit, de császár legyen. Teljesen megértettem. Miért kellene végigrettegnie a 9 hónapot, ezzel elszúrva az egész terhességét, pánikolva szülés közben stb? Csak mert van, akinek ez nem tetszik?

Azóta megszületett császárral a második baba! Nehézség pedig bőven van az életükben, mégsem futamodik meg, az egyik legerősebb ember, akit ismerek!

alapból nem szeretem az olyan embereket, akik úgy mennek neki egy feladatnak, hogy á úgysem tudom megcsinálni. Meg tessék elfogadni, hogy biza ez is a gyerekes lét része. A többség végigcsinálja. Velük szemben sem fair. Nekem is volt egy csomó félelmem, amivel szembe kellett néznem, és legyőzni. Én gyengeségnek tartom, ha valaki meg sem próbálja. Meg sem próbálja legyőzni a félelmét.

Természetesen az orvosilag indokolt császárokkal nincs gondom, és azokkal sem, amiket azért végeznek, mert az anyuka annyira fél-inkább mondjuk hogy retteg, viszolyog hogy az tökéletes akadálya egy normális szülésnek. Nem nézek le egy kívánságcsászárost sem, de azért próbálkozhatna, hátha annyira nem is gáz, mint amennyire gondolja. És a végén még büszke is lehetne magára. Jó nyilván amúgy is, de más az, amikor tudom, hogy rajtam is múlt, hogy részem volt benne.

Szia!

A környezetemben több olyan baba is van, akiknél a sima szülés során komplikációk adódtak, és a babáknak lettek belőle problémáik. (oxigénhiány, stb.) Nagyon féltem a szüléstől, de amikor terhes lettem, elhatároztam, hogy a sok negatív példa ellenére belevágok, hiszen azért csak nem annyira gyakori, hogy komplikációk vannak egy szülésnél... viszont elhatároztam, hogy olyan dokit fogok keresni, aki ha a legapróbb komplikáció adódik, azonnal ki fogja venni, nem fog kockáztatni. Szerencsére megtaláltam, és amikor először felvázoltam neki a félelmemet, akkor nagyon kedves volt, megnyugtatott, hogy ha bármi probléma adódik, ki fogja venni abban a pillanatban, nem fogja erőltetni a dolgot, és hozzátette, hogy ha látja, hogy nagyon nem akar tágulni a méhszáj, akkor is egy idő után ki fogja venni inkább. Egy fillért se kért a doki, és végül császár lett belőle, mert nagyon felment a vérnyomásom, és fájásgyengeségem is volt. Műtét után bejött a doki, és mondta, hogy műtét közben látott olyan "körülményeket", amik miatt nem tudtam volna simán megszülni a babámat, szenvedtünk volna 15-20 órát és ki kellett volna venni így is úgy is. Eszméletlenül hálás voltam a dokinak utólag, hogy nem kellett szenvednem "feleslegesen". Szerintem mindenkinek a saját dolga, hogy a sima szülést vagy a császárt szeretné, ezért ne foglalkozz azokkal, akik esetleg megszólnak érte, mert császárral szeretnél szülni. Engem a sógornőm oktatott ki mindig, hogy simán kell szülni, amikor beszélgettünk és mondtam, hogy nem bánnám a császárt, de azért nekifutok a simának. (Hozzáteszem, 3 gyereke van, mindhármat császárral szülte, tehát fogalma se volt róla milyen a sima szülés...)