Undorodom a szüléstől! Van vele más is így?

Én mindig is szerettem volna gyereket. De fiatalabb koromban valahogy volt nekem is egy ellenérzésem a terhességgel és szüléssel kapcsolatban. Talán úgy lehetne ezt jól megfogalmazni, hogy "undorodtam" amikor, elképzeltem hogy a testem megváltozik (nem kívülről, mert sose voltam szép, és nem attól féltem hogy meghízom vagy megváltozik a bőröm), ez alatt azt értem, hogy a méhem hatalmasra növekszik, megváltoznak a szövetek (sejtszinten elképzelve), eldeformálódnak a szerveim, teljesen abnormálisnak tűnt elképzelni, hogy egy 3 kg-os baba elfér a hasamban, ahhoz teljesen átváltozik belülről minden. És a szülést is valamilyen szinten undorítónak gondoltam, visszataszítónak tartottam azt, hogy heg marad valahol, hogy ott összenövés lehet, vagy hogy már egyszerűen nem olyanok lesznek ott a szövetek, mert átvágnak dolgokat (gátmetszésre és császárra is egyaránt értve). Nagyon féltem a császármetszéstől, mert ott nagyon sok mindent átvágnak, és rossz elképzelni ezt az egészet. Valószínűleg nálam azért is voltak ilyen gondolatok, mert láttam élőben szülést, simát és császármetszést is, és soha nem felejtem el ahogy a gátmetszés során az ollóval vágtak az élő húsba, és annak a hangját.

Ezek a gondolatok aztán eltűntek maguktól, már a második terhességemet élvezem. Az elsőt simán szültem, remélem a másodikat is, bár inkább az a lényeg, hogy minden rendben legyen legyen. Most már egy teljesen természetes dolognak tartom az egészet, és gyönyörű, felülmúlhatatlan érzésnek, hogy a pocakomban növekszik egy kis élet. (amúgy a szülés szép élmény volt, a fájdalom is elviselhető volt, és utólag már nem is nagyon emlékszem rá, hogy mennyire fájt, volt gátmetszés is, de azt észre sem vettem, és hamar fel is épültem)

A szoptatással kapcsolatban nekem nem voltak ellenérzéseim, kellemes és bensőséges dolognak képzeltem, és szerencsére az is volt, mert nem volt se mellgyulladásom, se egyéb fájdalom (persze nem mindenki ilyen szerencsés). A szoptatással ráérsz még foglalkozni, amikor megszületik, akkor megpróbálod, és ha még akkor is visszataszítónak érzed, akkor legfeljebb felhagysz vele, és lefejed a tejed, amíg lesz, lesz, aztán legfeljebb kapja a tápszert. De annak sincs értelme, hogy a szoptatás miatt essél egy súlyos depresszióba, mert ilyet már láttam, és a szoptatás abbahagyásával oldódtak meg a problémák.

Ha lelki problémák lesznek terhesség után, akkor rögtön pszichológushoz kell fordulni, ez nagyon fontos.

Remélem megoldódnak a gondjaid, és a terhességi hormonok majd mindent rendbetesznek :)