Szeretnék babát idővel, de iszonyatosan félek a szüléstől, így sosem lesz gyerekem?
Fogadjatok örökbe.
(megkérdezhetem mit olvastál?)
Én is ilyen voltam, de bevállalod, ha szeretnéd. Úgy állj hozzá, hogy csak néhány óráról van szó, azt túl lehet élni. Lehet, hogy szerencséd lesz, és gyorsan túlesel rajta.
Én enyhén hipochonder vagyok és nagyon rosszul tűröm a fájdalmat. Azt hittem - és körülöttem mindenki -, hogy majd végigparázom az egész terhességet, de soha nem éreztem magam lazábban. Nem figyeltem a saját félelmeimre, és simán lement az egész. A szülésnek is úgy indultam neki, hogy ez van, túl kell rajta esni. Fájt, de kibirható volt. Két óra alatt lement, és most van egy kisfiam. Megérte :)
A tűt én sem szerettem, de a huszadik után már fel sem veszi az ember.
Wikipedian olvastam...
mondogatom magamnak h van mèg időm, talán pár év múlva nem fogok ennyire félni, de tinédzser korom óta ezt.érzem :( gyávasàgom miatt ne legyen babám? :((
A szüléstől mindenki fél szerintem. Én is féltem, de úgy voltam vele, más is túléli, nagy bajom nekem sem lehet. De a legfontosabb szabályom az volt, hogy soha, semmit nem olvastam róla, nem paráztattam magam feleslegesen, mert ha egyszer szülünk, akkor azon akárhogyan is, de át kell esni.
Szerintem jól tettem, mikor eljött az időnk, nem pánikoltam, fájt, de odafigyeltem arra, amit mondtak, együttműködtem, és nem tudom, minek köszönhetően, de hamar meglett, nem egészen 4 óra alatt az első fájástól számítva. Szerencsém is volt, az biztos, de ha összeolvastam volna mindenféle rémtörténetet, biztos, hogy csak akadályozott volna a "rendes munkában" (angolban a munka szót használják a vajúdásra is - ez szakmai ártalom nálam :) ).
Nincs félnivalód, lesz segítséged, nem leszel egyedül, de ne feledd, a normális terhességek, szülések nincsenek fent a neten, azokat nem olvasná senki, a rémes sztorik meg, amiket itt megtalálhatsz, nagyon elenyésző százaléka a tényleges szüléseknek! Én sok sikert és mielőbbi babázást kívánok nektek! :D
En meg ugyan nem szultem meg (bar mar egy hete meg kellett volna), de a felelmekrol tudok irni.
En vilag eletemben rettegtem a szulestol. Nem ez volt a fo ok, amiert alapvetoen nem igazan akartam gyereket, de azert hozzajarult. Mindig azt mondtam, ha egyszer megis terhes leszek, akkor barmi penzt megadok azert, hogy megcsaszarozzanak. Ez meg a terhessegem elejen is tartotta magat, egeszen addig a pillanatig, amig a 20. heten tenyleg felajanlotta a doki a programozott csaszart. Nem volt egeszsegugyileg indokolt, csak novelte volna a klinika eselyeit, hogy igy naluk szulok. Szoval ekkor ert az elso meglepetes, mert habar, ugymond, az almom teljesult, es meg csak kernem, meg trukkoznom sem kellett erte, megis az elso reakciom oszinten a visszakozas volt.
Magam is meglepodtem.
Aztan telt az ido es komolyan egyre kivancsibb lettem a szulesre, sot! Minel kozelebb kerulok az idoponthoz, annal inkabb hiszem, hogy minden rendben lesz es pikk pakk fog menni. Komolyan. Mintha vmi nem engedne at a korabbi gondolataimat, amik komolyan arrol szoltak, hogy en tuti ott fogok maradni. Nem viccelek.
Tovabbra sem hiszem, hogy egy picknik lesz a parkban. Tovabbra is vmi horrornak kepzelem el, hatalmas fajdalommal, de vhogy nem erdekel. Magam sem hiszem el, de a hormonok komolyan erdekesek...masra nem tudom fogni ezt a valtozast.
Szoval fel a fejjel. Ha velem megtortent (pedig komolyan, aki ismer tudja) akkor veled is megfog. :)
Ez az, amit nem szabad. Rémtörténeteket olvasni! Mert itt aztán vannak!
Ha elég érett leszel a gyermekvállalásra lelkileg, nem fog érdekelni a fájdalom sem. Mindenki elviseli, nem olyan szörnyű. Ez egy természetes folyamat, aminek ez a rendje és módja. Az ember tudja, hogy ez nem betegség, tudjuk az okát, hogy mi miért van, és a végeredményért abszolút megéri!
Nem szabad történeteket olvasni!!!Nincs két egyforma szülés,még egy anyukánál se,ha több gyereket szül.
Nem baj ha félsz,valószínű még nem vagy felkészülve...ezzel nincs baj. :)
Én is mindig féltem,de amint megláttam a pozitív terhességi tesztemet,eszembe se jutott félni.Sőt...
Nekem mondhatni hogy nehéz szülésem volt,de minden pillanata megérte és a kislányomért 50szer újra csinálnám,ha arról lenne szó.Amilyen félelmetes olyan nagy dolog.
Majd elmúlik a félelmed,de ne erőltesd. :)
5 hós baba anyukája
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!