Adnátok egy kis erőt? Pár hét és megszületik a babám, amit nagyon várok, viszont iszonyatosan rettegek a szüléstől.

Szia! Hidd el, nem annyira vészes az. Én is elkezdtem félni, mikor elfolyt a magzatvizem, de aztán úgy begyorsultak az események, hogy nem tudtam a félelemre koncentrálni :)

Túl leszel rajta, ahogy már sok-sok millió kismama előtted :)

Nyugi!Én most várom a 2.babámat és én már alig várom, hogy mennyek szülni.Nagyon remélem hogy újra átélhetem azokat a csodálatos pillanatokat amiket a lányom születésénél tapasztaltam.Nekem akkor anyukám tanácsa segített a legtöbbet.Mivel én nagyon adok a szavára és tudom, hogy olyan a stílusa hogy soha nem szépítené előttem a dolgokat tudtam mire számíthatok.Ő azt mondta: igen fájni fog és igen lesz nehéz pillanat, de mindig azt kell tenni amit az orvos és a szülésznő tanácsol,mert ők akkor és ott azért vannak hogy neme és a babámnak minden a legjobb legyen.Ami pedig még fontos én tudatosan nem foglalkoztam a kérdéssel mert ez a fájdalom és nap értünk van és csak 1 napig fog tartani, de utána csodát kapsz a kezedbe.

Minden jót neked

Én is nagyon féltem az utolsó hónapban, mert eleve nem bírom a fájdalmat. Amikor elment a magzatvíz, annyira hihetetlen volt és elkezdtem még jobban félni. Nagyon fáj az tény, én nem gondoltam volna, hogy van ilyen fájdalom, de olyan gyorsan történik minden, hogy nincs időd figyelni erre és persze a fájások között is van egy kis pihenés. Szülés után kicsit sokkos állapotban voltam, de pár nap múlva már nem úgy emlékszel erre az egészre, hogy mennyire fájdalmas és a fájdalomra sem emlékszel majd. Nekem nagyon alacsony a fájdalomküszöböm és, ha én kibírtam, akkor bárki kibírja:) Kívánok neked könnyű szülést és sok egészséget!

És tudom ajánlani az epidurált, én is kértem, bár keveset adtak és későn, és így is fájt, de, ha anélkül szülök, biztos, sokkal nehezebb lett volna.

Én is mindig rettegtem a szüléstől, de mióta terhes vagyok ez fokozatosan enyhül, múlik el.

Nem bírom a fájdalmat és nem vagyok hős, de ami tőlem telik megteszem: rengeteget olvasok utána hogy mikor mi fog történni a testemben, hogyan tehetem meg a lehető legtöbbet azért hogy minél könnyebben, egyszerűbben megtörténjen aminek meg kell.

Még csak 15 hetes vagyok de már van szülési tervem, az orvosommal és férjemmel egyetértésben akarom várni az eseményt, fontos hogy ne ott vitatkozzunk azon mi hogy legyen hanem készüljünk fel amire fel lehet. Én EDA-val szeretnék szülni, lassan, hosszú vajúdással, amennyire csak lehet. Nem az a célom hogy mielőbb túllegyek rajta, hanem hogy a fájdalmak maximális lehetséges enyhítése mellett lassan, természetes tempóban tudjon nyílni a méhszáj, lazuljak, felkészüljek a kitolási szakaszra, az utolsó nagy hajrára. A fájáserősítő szerek és mesterséges burokrepesztésnek még a gondolatára is kiráz a hideg, nem fontos hogy 2 vagy 22 óra a szülés, de úgy follyon le hogy a lehető legjobban kíméljük a babát és a saját szervezetem is. Gátmetszésről hallani sem akarok, mindent meg fogok tenni elkerüléséért, az orvosomtól, szülésznőmtől is ugyanezt várom. Tudatosan készülök a szülésre, elképzelem mire fogok gondolni, hogyan fogok koncentrálni akkor is ha fáj. Nekem ez a tudatosság, felkészülés segít abban hogy ne féljek, hiszen többnyire az ismeretlentől fél az ember, nem?

Nem tudom te milyen típusú ember vagy, ha ilyen mint én, hogy fontos hogy te kontrolláld a helyzetet és megnyugtat a felkészülés, akkor még mindig nem késő. Ebben nagyon sokat segíthet az orvosod és a szülésznő is, persze ha ilyen típusok.

Könnyű szülést kívánok neked és fel a fejjel! Megéri! Ahogy valaki mondta már előttem, ez az egyetlen fájdalom az életben aminek igazi értelme van, ezt soha ne felejtsd el!