Undorodom a szüléstől! Van vele más is így?
Sziasztok!
Szeretnék gyereket, tehát a gyerekeket nem utálom, nem gyűlölöm, semmi bajom velük, van köztük aranyos és kevésbé aranyos. A szüléstől viszont undorodom. Nem a fájdalom érzése miatt! Nagyon magas a fájdalomküszöböm! Próbálok barátkozni a gondolattal, de egyszerűen félelmet és iszonyatot vált ki belőlem minden egyes alkalommal maga a gondolat is. A szoptatás gondolata is hasonló érzésekkel jár. Tudom, hogy ez normális dolog. Csodálom azokat, akik világra hoznak egy babát és szoptatják is utána! Vagytok ezzel ti is így? Volt, akinek hasonló érzése volt, de elmúlt?
29N
Kedves 16-os:
Én a kérdésemben is próbáltam úgy fogalmazni (illetőleg alatta a leírásban), hogy kivehető legyen, hogy szeretnék babát, de magától a szüléstől undorodom, valamint tartok a lelki hatásoktól, depressziótól, mivel nem tudom, kibírnám-e lelkileg.
A társadalmi elvárásokra nagy ívben tojok! :) (elnézést attól, akit ezzel megbántok!)
Én tudom, hogy szeretnék babát, gyereket és nem azért, mert itt az ideje, hanem, mert most értem meg fejben arra, hogy egyáltalán a gyerekvállalás megforduljon a fejemben :) Eddig úgy gondoltam a gyerekvállalásra, mint egy "kötelező" dologra, nemrégiben változott meg a véleményem, hogy szeretnék gyereket. Azonban!!!! A szülésről egész életemben ugyan azt gondoltam.
válasza: válasza:Kedves 21-es:
Aranyos vagy, köszönöm! De nem szeretnék a szülésről beszélgetni. Hidd el, próbáltam, de minden egyes alkalommal ugyan azt éreztem. Pedig próbálkozom! Próbálok nyitott lenni, de az, amikor lelki egyensúlyban élő vagy aránylag normális lelkületű nők azt mondják nekem, hogy nem nagy dolog, túl lehet élni és minden rendben volt velük, akkor arra gondolok, hogy szép és jó dolog ez, nagyon örülök, hogy boldogok (előtte és utána is), de én mint említettem magamba fordulok, depressziós vagyok! Nekem nem olyan egyszer ez.
Ez talán nem volt egyértelmű, talán félreérthetően fogalmaztam :) de nem akarom elhanyagolni/tönkretenni/rosszul nevelni a gyerkőcöt, mert rosszul érzem magam...úgymond.
Tudom, hogy létezi a szülés utáni depresszió, ami természetes! Én már gondoltam a béranyára is. Végső eset az örökbefogadás.
Meggyőződésem, hogy lelkileg nem élném túl ezt az egészet. Nem sajnáltatni akarom magam!!! Csak reálisan próbálom nézni a dolgokat. Tehát szeretnék saját gyereket, ha lehet, viszont nem akarom kihordani. Talán ez a megfelelő mondat.
válasza: válasza:Meg tudlak erteni. Mai napig ugy vagyok vele h ha eszembe jut a lanyom szuletese sokszor a siras jon ram h egy teljesen jo, problema mentes terhessegbol h lehetett az h ratekeredett a zsinor es hamarabb kellett a vilagra jonnie raadasul az utolso pillanatokban. Es sokszor belegondolok mi lett volna ha nem vagyok eppen bent. Ilyenkor azt mondom soha tobbe. Nem merem felek h megint mi baj lesz.
De vhogy probalom elhesengetni a dolgot. Nem pont ugyanaz a sztori mint ami neked a gondod, de nem itellek el egyaltalan.
Csakis akkor vallalj babat ha ugy erzed meg tudod csinalni, ha ez eljon minden menni fog, legyen barmi, de ha megis depresszios lennel vagy egyeb gondod adodna ne legyen az h nem mersz segitseget kerni. Legyen az az elso dolgod akkor. Kerj segitseget h tul lephess ezen. Ugye en nem ertek ehhez de egy szakerto lehet hamar atsegitene ezen a problemadon. :-) nagyon remelem h nagyon boldog kismama es anyuka valik majd beloled. Es kivanom is h igy legyen.:-)
válasza:Kedves 28-as:
Nagyon szépen köszönöm a jókívánságokat! Igazán aranyos tőled! A sok hozzászólást olvasva (nem csak az én kérdésemhez írtakat!!) látom már, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Talán ha kicsit kiegyensúlyozom magam és lelkiekben egészségesebb leszek, akkor másként fogom látni ezt az egészet. Próbálom megjavítani magam! :)))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!