Kinek volt csodás, szép stb. szülése, és nem borzasztó, rettenetes stb?

Kérdező, én ezt egy másik kérdésnél írtam le, most átmásolom ide:

Nem leszek népszerű a válaszommal, azt már érzem...

Egyszer olvastam egy pszichológiai tanulmányt, ami leírta, hogy a nyugati kultúra sajátja, hogy a fájdalmat mindenképpen és kizárólag rossznak tartja, közben megfeledkezik arról, hogy a fájdalomnak nagyon fontos adaptációt segítő jellege is lehet.

A másik dolog, ami az első szülésem után jutott az eszembe. Ugye mindenfajta törzsi kultúrában ott van a férfivá avatási szertartás, amikor a fiatal fiúknak mindenféle testi fájdalmat kell elviselni ahhoz, hogy "férfi" lehessen, vagyis társadalmilag új szintre lépjen. (pl. a sziúk naptánca) Ezt akkor először is értelmetlennek tartottam, másrészt meg nem tetszett, hogy miért is csak a férfiaknak van ilyen, a nőket miért hagyják ki...

Szóval az első szülésem után jutott az eszembe, hogy igazából minek a nőknek bármiféle naptánc, vagy szertartás, amikor ott van a szülés, ami által szintén társadalmilag új szintre lépnek, anyává válnak hatalmas fájdalmak árán. És a férfiak szertartása ennek puszta leutánzása.

Azért is volt ez bennem, mert szülés közben nagyon-nagyon nem akartam fájdalomcsillapítást, nem kértem, nem is kaptam egyiknél sem. Később fogalmazódott meg bennem, hogy azért nem, mert egész egyszerűen nekem KELL a fájdalom, érezni akarom a súlyát annak, hogy most mekkora változás áll be az életembe.

(Két dolgot fontosnak tartok: egyrészt nem vagyok önkínzó. Ha kicsit is fáj a fejem, azonnal gyógyszert szedek be, meg fogorvosnál is mindig kérek fájdalomcsillapítót. A másik az, hogy semmi rosszat nem gondolok arról, aki kér fájdalomcsillapítást, ez nekem személy szerint volt fontos.

Igazából csak arra akartam kilyukadni, hogy a fájdalomhoz való más hozzáállás esetén nem gondolnák ennyien, hogy borzasztó volt a szülésük.

Nekem az első szülésem csodálatos élmény, azzal együtt, hogy végig kaptam az oxitocint és már magzatvíz sem volt. A második szülésem ahhoz képest nem is fájt, de mégis borzalmas volt, a kórházi személyzet hozzáállása miatt. (Ez a másik dolog, ami sok szülésélményt megkeserít.)

Könnyű és gyors szülést!

Különben nekem az első szülésem volt tényleg nagyon fájdalmas, az oxi miatt. A másodiknál nem kaptam semmit, inkább kellemetlen volt, mint fájdalmas. Leszámítva az utolsó 20 percet, de akkor már "látod a fényt az alagút végén".

Itt többször olvastam ilyeneket, hogy mennyire meg akart halni a 10 perce fájásoknál. Na én meg a kétperces fájások közepette éppen metróztam be a kórházba. Persze mindenki másképp éli meg, mindenkinek más a fájdalomküszöbe, de mégsem tudok szabadulni az érzéstől, hogy sokan szeretik eltúlozni a dolgokat...