Vélemények az otthonszülésről?

Kedves 29-es! Szerinted a kórházban történő, beavatkozásoktól mentes szülés nem természetes szülés?

Mindenesetre érdekes a látásmódod!

Azt már csak csendben jegyzem meg, hogy ezt az egész szüléskérdést mi magunk lihegjük túl. A babának főként az a fontos, hogy biztonságban, és egészségesen a világra jöjjön. Ha simán, akkor úgy, ha némi rásegítéssel, akkor úgy, ha császárral, akkor úgy.

A lényeget úgyis csak születése után fogja tőlünk megkapni.

Én nagyon örülök, hogy sokaknak jó élményeik voltak/ vannak kórházi dolgozókkal kapcsolatban, úgy hogy még fizetni se fizettek semmit. De ez szerencse kérdése, és sajnos nem mindenki ilyen szerencsés.

Valaki írta, hogy az Istvánban lehet állva szülni. Na nekem ott, a második szülésemnél konkrétan végig feküdnöm kellett, nem engedték, hogy felkeljek arról a boncasztalról, amin voltam

Ébredezik a kisebbik gyerek, talán később folytatom.

Kedves 32-es!

Mivel nem használod a Nick nevedet, csak találgatni tudok. Mondanivalód alapján a "tanyasi csodabogár" vagy. Jó gondolom? Ha nem, akkor előre is elnézést.

Szóval nem igazán díjazom, hogy az én mondataimmal példálózol. Legutóbb egy olyan kérdésnél futottunk össze, ahol a tesó jelenléte a szülésnél volt a téma. Azon belül is az, hogy a családja körében szülő anyuka szülése akkor gyorsult fel, amikor a gyerek lefeküdt aludni, vagyis este. Többen erre azt írták, hogy ebből is látszik, hogy hátráltatta a gyerek jelenléte.

Én pusztán azt a véleményemet fejtettem ki, hogy egy élettani szülés nem feltétlenül gyors, és mivel időt ad testnek, léleknek egyaránt felkészülni, kevéssé fájdalmas, tehát nem feltétlenül éli meg negatívumként az anya, ha néhány órával tovább tart a vajúdás.

De ettől a véleményemtől függetlenül mélységesen elítélem a hozzáállásodat a dologhoz. És nem csak az otthonszülésre gondolok, aminél nálatok még csak kórház sincs a közelben, hanem a védőnő kirakására a házból, a gyermekvédelemmel való kapcsolatodra, az elszigetelt nevelési módszereidre.

Ha pedig azt az egy meglátásomat állítod szembe mindennel, hogy az elhúzódó vajúdás nem feltétlenül rossz mindazokkal a nézetbeli különbségekkel, amik köztünk vannak, hamar rájössz nem vagyok, és soha nem is leszek partnered abban, amit hirdetsz Mert bár hasonló körülmények között élünk, és mindketten visszataláltunk a tanya által a természethez, én megmaradtam a társadalom tagjának, szabályainak tiszteletben tartásával együtt.

Elnézést kérek mindenkitől, hogy mindezt leírtam, de kezdett zavarni a velem való példálózás.

És akkor jöhet a 32-es megjegyzésedre adott válaszom:

Igen, továbbra is megengedettnek tartom a hosszú vajúdást. De elferdítésnek érzem, hogy erre kórházban nincs lehetőség. A hosszú vajúdás egy folyamat, ami gyengébb, rendezetlenebb fájásokkal kezdődik. Ezekkel viszont nem kell még kórházba menni. Ez az az időszak, amit nyugodtan eltölthetsz otthon a szeretteid körében. Az a szakasz, ami meg a kórházban zajlik, nem tart napokig. Vagy ha igen, akkor már tényleges beavatkozást igényel, mint pl. antibiotikum adása burokrepedés után x órával, vagy akár császárt.

Én úgy gondolom, ha valaki természetes, sőt lehetőleg háborítatlan szülésre vágyik, az ne az otthonmaradást válassza, hanem nézzen körül, és találja meg a számára ideális kórházat, orvost. Hogy fizetni kell? Sokszor még ez sem igaz. De ha úgyis rászánnád ezt a pénzt a bába tiszteletdíjára, akkor akár kórházban is megfizetheted a háborítatlanságot.

És még annyit, hogy vannak esetek, amikor előtérbe kerül a muszáj, azaz a szülésindítás, az oxitocin. Én is a pokolba kívántam 3 sima szülés után az egészet, és csalódott is voltam miatta, de nem volt más lehetőségem.

2-es típusú diabétesszel , meredeken emelkedő inzulinigénnyel a diabetológusom nem engedte a 38. hétnél tovább vinni a két legkisebb babámat. Maradt a ballon, a burokrepesztés, az oxi. Szerettem volna, ha nem így van, de nem volt más lehetőség. A dokim viszont mindent megtett annak érdekében, hogy legalább a többi történés az én elképzeléseim szerint alakuljon. A saját kórházunkban császároztak volna, ő vállalta simán is, sőt a közben felmerülő problémákat is jól kezelte, és nem tolt azonnal a műtőbe. Nem zavart a jelenlétével sem Ő, sem a szülésznő, csak ha kellett. Így elmondhatom, hogy a férjemmel kettesben vajúdtam, zavartalanul, de a megfelelő szakmai háttérrel. Persze ehhez kicsit utána kellett járni a dolgoknak, de nagyon megérte.

"Mellesleg azért van a bábának tiszteletdíja, mert az otthonszülés kísérése százszor nagyobb felelősség és nagyobb szakértelmet kíván, mint a kórházi. A legtöbb felmerülő problémát ugyanis meg tudják oldani, olyan emberbarát módszerekkel, amelyekről az orvostudomány említést sem tesz."

Had' kérdezzem már meg, ha kell életmentő műtétet is végrehajtanak a koszos nappaliban???????Mert ez is benne van a pakliban. Lehet, hogy 5-10 percre ott a kórház, de mi van, ha arra sincs idő, hogy átvigyenek és a baba életébe kerül az hogy az anya ragaszkodik a kényelemhez??

Én nem tisztelem az ilyen nőket, sokkal inkább felelőtlennek tartom őket, hogy kockáztatják a babájuk egészségét!!

Erre a mondatra szeretnék reagálni:

"Én úgy gondolom, ha valaki természetes, sőt lehetőleg háborítatlan szülésre vágyik, az ne az otthonmaradást válassza, hanem nézzen körül, és találja meg a számára ideális kórházat, orvost."

A lényeg az, hogy olyan nem létezik, hogy biztosra mehetsz, hogy tényleg szép szülést biztosít számodra a kórház. Én az Istvánban szültem, mert sokan dicsérték, meg az elveik nagyon szimpatikusak voltak. Röviden annyit, hogy életem egyik legrosszabb és legmegalázóbb élménye volt a második gyerekem születése. Az ügyeletes szülésznők nagyon bunkók voltak, végig beszólogattak. Pl. összefogtam a bankkártyámat az orvosik papírokkal, úgy adtam oda. A szülésznő utánam a hozta a szülőszobára, odab@szta a cuccaim közé és és gúnyosan megjegyezte: "Kicsikém, azért ezt nem kértem." Meg az sem volt semmi, amikor húsz perccel a kitolás előtt, csillagokat látva a fájdalomtól, a folyosó falának támaszkodva az orrom alá nyomtak papírokat, hogy írjam alá. Kérdeztem, ezek mik, erre nekiálltak üvöltözni, hogy erre nincs idő azonnal írjak alá és ne kérdezzek semmit. Szóval ilyen vidám momentumok színesítették a szülést, amiből többet most idő és hely hiányában nem írok.

Az otthonos szülőszobákból semmit nem láttam, egy boncteremhez hasonló szobában szültem, ahol éles neonlámpa világított, pont a szememben. Felállnom nem szabadott, végig feküdnöm kellett.

Gondolom, ha lett volna ott fogadott orvosom és szülésznőm, engem is körbeugrálnak, de sajnos nem így történt.

Azt nem akarom kétségbe vonni, hogy sok olyan orvos és szülésznő van, akivel akkor is szép szülni, ha nem kapnak borítékot. De ha valaki elindul a kórházba és nincs fogadott dokija, egyáltalán nem lehet abban biztos, hogy ilyeneket "kap ki", nem a rosszabbik fajtából valakit.

Kedves Utolsó!

Nem tudom, mikor szültél az Istvánban, de most már minden szülőszoba egyforma, illetve egy kivétel van, mert van egy franciaágyas, kádas alternatív szülőszobájuk is.

Az tény, hogy mindenhol vannak kevéssé kedves szülésznők, akik csak a fizetős beteggel kedvesek. Nekem nem volt fogadott szülésznőm, és mivel ballonnal indítottak, volt szerencsém két műszakkal is találkozni. Sőt mivel 2 évvel azelőtt is ott szültem, akkor is jutott két műszak. Mindkét szülésnél elmondtam, hogy nem igénylem a jelenlétüket, csak, ha muszáj, akkor jöjjenek be. Nem kell kérdezgetniük, hogy vagyunk, ha bármi változik, a férjem szól. Nyugodt szívvel mondtam ezt a ctg miatt. Tiszteletben tartották, sőt a váltás is csak beköszönt, és szóltak, hogy tudnak a kérésemről.

Persze kifoghattál náluk sokkal rosszabbat, ez benne van a pakliban. Elég túlterheltek, amikor én benn voltam, átlagosan napi 25 szülés jutott 24 órára.

Sajnálom, hogy így jártál! De áruld el, hogy akkor mi a megoldás? Talán az otthonszülés? Szerintem nem.

Gondold végig kicsit. Azt írtad, hogy akinek fogadott szülésznője van, azzal kedvesek. De az otthonszülést vezető bába is "fogadott", neki is van tiszteletdíja. Tehát ha háborítatlan szülésre vágysz, akkor biztonságosabb, ha a kórházban fizeted meg a nyugalmadat.

Mondom, nekem nem is volt fogadott szülésznőm. Fogadott dokim volt, de csak azért, mert körzetileg nem tartoztam hozzájuk és problémás eset voltam. Én nem eshettem be csak úgy szülni, készültek rám, még inkább a babáimra.

Sokat gondolkodtam viszont a tiédhez hasonló szüléstörténeteken. És talán rájöttem, mi a baj. A nők nincsenek tisztában a jogaikkal. Hagyják, hogy bedarálja Őket a kórházi bürokrácia. Pedig vannak jogok. Még ha nincs is fogadott dokid, az ügyeletesnek jelezheted, hogy mit szeretnél. És Ő köteles ezt figyelembe venni. És ha te rosszul érzed magad a társaságában, jogod van másik orvost kérni, mert hát nem egy van benn egyszerre. És jogod van abban a pozícióban vajúdni, szülni, amiben akarsz, amennyiben nincs valami orvosi ellenjavallata. Ezt viszont meg kell indokolniuk, sőt utólag esetleg bizonyítaniuk.

Tudom, hogy könnyű mindezt leírni. De ha elég sok anyuka állítana be úgy a szülőszobára, hogy határozottan elmondja az óhajait, és ha ellenállásba ütközik, rákérdez a miértekre, akkor sokkal kevesebb olyan szülés lenne, mint a tiéd.

Én kipróbáltam ezt a gyakorlatban, csak kicsit másként. A nagyobbik babámmal sokáig úgy volt, hogy a helyi kórházban szülöm meg. Aztán körülnéztem és elrettentem. Közben az ottani fogadott dokim elejtett megjegyzéseiből rájöttem, hogy esze ágában sincs az igényeim szerint együttműködni. Konkrétan rákérdeztem, akkor már konkrétan válaszolt. Mondtam neki, hogy ebben az esetben keresek másik kórházat, orvost. Nem vett komolyan, pedig megtettem. Mindezt 2 héttel szülés előtt. Mert tudtam, hogy megoldható, és tudtam, hogy jogom van hozzá.

"Nem tudom, mikor szültél az Istvánban, de most már minden szülőszoba egyforma" 2011 januárjában szültem ott. Sajnos még most is vannak ott olyan szülőszobák, amik leginkább egy hullaház valamelyik helyiségéhez hasonlítanak. Persze tudom, hogy sok pénz felújítani őket, és sokszor alapvető gyógyszerekre sincs pénz az egészségügyben. Még az is lehet, hogy a csili-vili szülőszobák mind foglaltak voltak, azért kerültem ilyen helyre. Nekem igazából ez a legkisebb bajom, itt még lehetek jóhiszemű.

"Sajnálom, hogy így jártál! De áruld el, hogy akkor mi a megoldás? Talán az otthonszülés?" Szerintem igen. Sok ismerősöm szült otthon, mindegyik Szerintem nem.

Gondold végig kicsit. Azt írtad, hogy akinek fogadott szülésznője van, azzal kedvesek. De az otthonszülést vezető bába is "fogadott", neki is van tiszteletdíja. "Tehát ha háborítatlan szülésre vágysz, akkor biztonságosabb, ha a kórházban fizeted meg a nyugalmadat." A kórházban biztosan lesznek ott egészségügy dolgozók a fogadott dokin és a fogadott szülésznőn kívül. Ők vagy kedvesek, vagy nem. Ez szerencse dolga, nem lehet garantálni. Az otthonszülésnél csak a bába van jelen, mint szüléslevezető szakember. Ő viszont fogadott. Különben sok ismerősöm szült otthon, tudom mennyit kérnek. Jóval kevesebbet, mint a kórházakban.

"És talán rájöttem, mi a baj. A nők nincsenek tisztában a jogaikkal. Hagyják, hogy bedarálja Őket a kórházi bürokrácia. Pedig vannak jogok. Még ha nincs is fogadott dokid, az ügyeletesnek jelezheted, hogy mit szeretnél. És Ő köteles ezt figyelembe venni." A szülésem konkrétan másfél órás volt, amire beestem a kórházban, olyan fájdalmaim voltak, hogy a nevemet alig bírtam elmondani. Szerinted mennyire voltam a topon érdekérvényesítés szempontjából? Tényleg nem bántásból írom, de szerintem valami álomvilágban élsz, ha azt hiszed, hogy egy kiszolgáltatott helyzetben lévő, komoly fizikai fájdalmakat átélő, magányos (velem nem volt senki, olyan gyors volt a szülés, hogy amire a párom beért, a lányom már megszületett) tényleg keresztül tudja vinni az akaratát, érzéketlen, bunkó, hatalmi helyzetben lévő emberekkel szemben (Ha ilyen egészségügyi dolgozókat fog ki. Amire sajnos reális esély van.) Persze utólag lehet menni a betegjogi képviselőhöz, lehet panaszt tenni, de ez nem tesz semmi meg nem történté.

Különben tiszátban vagyok a jogaimmal, és nem hagyom hogy a kórházi bürokrácia bedaráljon, amikor éppen nem falat kaparom a fájdalomtól. Ezért is volt, hogy nem vártam ki a 72 órát és hazamentem előbb a kórházból. Na, ez a történet második fejezete. Egész pályás letámadást indítottak, hogy ne merjek hazamenni, mert ugye akkor a kórház pénztől esik el. Nincs időm az egészet leírni, de a csúcs az volt, amikor azzal zsaroltak, hogy nem adják ki a TGYÁS-hoz és a GYED-hez szükséges papírokat, ha nem maradok.

Sajnos nekem ilyen tapasztalataim vannak az Istvánnal, akinek alapvetően nagyon szimpatizálok az elveivel. Én is tájékozódtam szülés előtt, azért is választottam őket. Más kórházaknál még az elvekkel, a gyakorlattal is problémám van. (pl. éjszakára elviszik a babákat)

Lehet, hogy most én ütöm ki a biztosítékot sokak szemében, de nálam meg elvek nem voltak. Illetve természetesen annyi, hogy a lehető legszakszerűbb ellátást kapjuk meg a babával és minden rendben legyen.

A Bajcsyban szültem, ami még elvben sem bababarát kórház, pontosabban, ELVBEN nem az.

Viszont:

A szülőszobában olyan pózban vajúdtam, ahogy nekem tetszett, mehettem labdára, bordásfalra, sétálhattam, fejre is állhattam volna. A Férjem végig velem volt, a szülésznő gyakran bejött, de egyáltalán nem mondhatom, hogy feleslegesen zavart volna vagy teherként éltem volna meg a jelenlétét.

Szülés után a Babámat egyből a mellkasomra tették, nem zavartak minket semmivel, és amint készen voltak a mosdatással, méréssel stb-vel, hozták is vissza. Onnantól 24 órában velem volt, ha akartam volna, beadhattam volna az újszülött osztályra, de senki nem kötelezett rá, én meg nem igényeltem. A fürdetésnél,vizsgálatoknál, oltásnál jelen lehettem,rögtön vigasztalhattam is a Kicsikémet. Éjjel volt, hogy a mellkasomon aludt, volt, hogy mellettem az ágyban, volt, hogy a saját kis kocsijában, maximálisan én láttam el, senki nem okoskodott, a nővérek is maximum megkérdezték, hogy van-e segítségre szükségem, de nem voltak tolakodóak.

Szóval, nem tudom ...

Én ennél meghittebb szülést, születést, első együtt töltött napokat nem tudok elképzelni. És a harmóniánkhoz nagymértékben hozzájárult a tudat, hogy probléma esetén azonnal segíteni tudnak, ami otthon egyértelműen kizárt!