Vélemények az otthonszülésről?

NEM!

Felelőtlen és önző dolognak tartom. 3 napot ki lehet bírni egy kórházban, olyan nincs hogy nem.

Ráadásul ami mészárszék lett a szülés után a kórházban utánam, azt sem szeretném én itthon takarítgatni szülés után. :)

Soha nem vállalnám be, pedig kórháziszonyos vagyok és félek az orvosoktól is! Inkább azt támogatnám, hogy a szülészeteket otthonosabbá tegyék! A fehér/zöld csempétől már a hideg is kiráz...brr

Én nem értem azokat, akik a saját és a babájuk életét kockáztatva otthon szülnek, hisz komplikáció bármikor előjöhet és akkor másodpercek is számítanak!

"Fejlettebb európai országokban kint a házad előtt vár egy úgy felszerelt mentőautó"

Unokanővérem Hollandiában él, mindkét gyerekét otthon szülte. És nem, nem áll ott a mentőautó. Ez csak egy Magyarországon elterjedt városi legenda.

Többen dicsérték a Szent Istvánt. Na, én kétszer szültem, ott és nagyon rossz tapasztalataim vannak. Persze tök jók az elveik, de ha az ember kikap a frusztrált, bunkó egészségügyi dolgozókat, akkor semmit nem érnek azok az elvek.

Különben bevállalnám az otthonszülést, sőt a második baba azért nem otthon született, mert a párom ragaszkodott a kórházi szüléshez. De utólag azt mondta, hogy ha tudta volna milyen lesz az egész, meg mi történik, akkor belement volna. Ha lesz harmadik gyerek, az tuti otthon fog megszületni.

Én már "bevállaltam". Életem legszebb élménye volt. A kórház számomra nem a biztonságot, hanem a kiszolgáltottságot jelképezi. A mi körzetünk kórházában annyit nem tesznek meg UH-on pl., hogy megmondják, minden rendben van-e. Nekem kellett rákérdezni... a gátmetszés pedig rutinbeavatkozás, és MINDEN először szülő anyukánál végrehajtják. Nem azért mert szükséges, hanem mert náluk így szokták. Ez nem kórházra, hanem mészárszékre emlékeztető hozzáállás. Ennél százszor nagyobb biztonságban vagyok szeretett otthonomban.

Hálás vagyok a páromnak, hogy velem az otthonszülést választotta, mert nem hogy nem vágtak gátat, de még csak nem is repedtem, pedig nagy volt a baba. Pár órával szülés után már úgy éreztem, bármikor újra szülnék, mert ennél szebb pillanatokat semmi más nem adhat nekem.

Igen, otthon gyakran előfordul, hogy az ember akár több napot is vajúdik, így fokozatosan erősödnek a fájások, a szervezet a saját ütemében alkalmazkodik és tágul, ergo az ember nem lát csillagokat a fájdalomtól, és teljesen ura önmagának végig, nem tömnek belé oxitocint, hogy gyorsabb legyen. Miért legyen gyorsabb, ha a szervezetemnek ez a ritmusa?! Apropó, szakképzett bába ellenőrzi végig a baba szívhangját, és ha az egy picit is eltér a normálistól, maga javasolja a kórházban való folytatást.

Sosem tudnék szülni idegen falak közt, amikor ez a legintimebb dolog, amit párommal eddigi életünk során átéltünk. Ez nem tartozik se szülészorvosra, se idegbeteg alulfizetett ápolónőkre, én úgy gondolom. Egy emberbarátibb kórház is csak egy kórház.

SOHA!

Intenzíves nővérként volt "szerencsém" találkozni otthonszülés-próbálkozás eredményével ... Mert akkor már persze jó volt a sz.ros kórház meg az idegbeteg orvosok! Naná, ha nincs ló, jó a szamár is.

Szülésznőként dolgozom, és ahogy előttem is írták, én is láttam 2 ilyen otthonszülés-próbálgatást. Az első eset még egyetemista koromban volt, ott hála isten időbe kórházba értek vele, a kicsi pár napig intenzíven volt, de nem lett komoly baj. A másik eset már kevésbé vidám. Tavaly nyáron hozott a mentő egy kismamát, akinek elfolyt a magzatvíz, vajúdott jópár órát, aztán X idő után rájött a bába, hogy a gyerek el van akadva jóideje a szülőcsatornában. Tény és való, 5 perc alatt beértek a kórházba, és műtőbe is került, ahol az alulfizetett, idegbeteg ápolónők és orvosok küzdöttek a gyerek életéért. De gondolhatjátok, hogy milyen állapotban született meg. Hosszú ideig volt oxigénhiányos állapotban, sosem lesz belőle "teljes" ember, köszönheti ezt az édesanyjának.

Én azt mondom, hogy nem kellemes a kórház, de a gyerekéért bírjon már ki minden felnőtt nő ennyit. Vagy aki annyira otthon akar szülni, kérdezze meg magától, hogy mi lesz, ha az ő gyermekével is ez történik. Meg tudja majd magának valaha is bocsátani?