Vélemények az otthonszülésről?

Kedves 20-as!

És gondolom az általad leírt eset is a kórházi statisztikát rontotta, mert végül ott született meg a baba, ugye?

És erre a statisztikára hivatkoznak, akik az otthonszülést választják!

De az otthonszülés statisztikájába beletartoznak a sikertelen esetek is, nem csak azokat számoljuk, amik otthon kezdődtek, és otthon is fejeződtek be, hanem azokat is, amiknél kórház lett a vége. Ennek ellenére is jobb a statisztikája.

A "nincs ló, szamár is jó"-s válaszolónak azt tudom mondani, hogy a kórház ARRA VALÓ, hogy ha baj van, segítsen. Amikor darabokra tört a csuklóm, összecsavarozták. Hálás voltam érte. Egy csuklótörés NEM egy természetes folyamat, a szülés pedig igen. Tehát a természetes szülés hadd történjen már ott, ahol a kismama biztonságban érzi magát (a kisbaba és a szülés kimenetele szempontjából az a legelőnyösebb, ha az anya biztonságban érzi magát, nyugodtan utána lehet olvasni nem csak magyar oldalakon), és ha baj van, akkor igenis álljanak mellé a szakemberek, ahogyan mellettem is ott voltak egy baleset után. De nem gondolom, hogy a szülést egy lapra kéne tenni egy betegséggel vagy balesettel. Azt próbálom annyi helyen elmagyarázni (úgy tűnik hiába), hogy bár a mai világ elidegenedett a születéstől, és generációk óta nem úgy kezelik, ahogyan méltó lenne, azért nem kell leszólni azokat, akik így tartották helyesnek, és egyszerűen válaszoltak egy erre irányuló kérdésre egy internetes portálon.

ui.: igen, lehetnek komplikációk. Évente sok ember meghal a világon attól, hogy félrenyeli az ételt, és megfullad. Ettől még nem eszünk kórházban! Pedig minden bizonnyal ha mindnyájan szaksegítséggel étkeznénk, akkor megelőzhetőek lennének ezek a halálesetek. Csak gondoljon mindenki bele, mert bizony egykor a szülés sem volt így kezelve, ahogy manapság, és egyszer még ilyen alapon eljöhet az idő, amikor az étkezés is ide jut. De ha odajut, mire mi dédmamák leszünk, biztosan azt tartjuk majd helyesnek, ha mindenki otthon eszik.

Itt nem azzal van a gond, hogy kórházba megy, akinek gond adódik az otthonszülésénél. Ez természetes, a kórháznak valóban az a dolga, hogy segítsen.

Itt azt nehezményezte a válaszadó, hogy le lett szólva a kórház, le lettek szólva az ott dolgozó szakemberek. Baj esetén meg azokhoz fordulsz, akikről ilyen szavakkal nyilatkoztál.

Hát én tök jót szültem 6 napja kórházban az idegbeteg ápolónők, szülésznők és bunkó orvosok között. :DDDD

Olyan jókat szoktam mosolyogni azon, amikor érvként ezeket hozzák fel, meg a méltóságot és a természetes folyamatot. Akik ezeket ismételgetik, azoknak tényleg fogalma sincsen semmiről és ez félelmetes.

Egyáltalán nem vagyok híve az otthonszülésnek, megértei sem vagyok képes. Előttem már sokan leírták, hogy rizikós. A kicsikém élete a tét és nem az én kényelmemnek kéne az első helyen szerepelnie.

Másrészt a francnak sincs kedve annyi trutyit takarítani szülés után. Én álldigáltam, míg csorgott belőlem a magzatvíz (a gravitálás jó és hasznos dolog, nem fogok egy kádban tespedni, ha egyszer tudom segíteni kicsi kincsem a világra jövetelben), sőt az utolsó pillanatig, és csak kitolásnál feküdtem le.

Nagyon nagy baba lett és nem vágtak és nem sérültem. Viszont utána erősebben véreztem és az idegbeteg gyermekágyas nővérkék kedvesen cserélgették alattam az ágyneműt és figyeltek folyamatosan. Nem, nem fizettem érte. Nem tehetem meg, csórók vagyunk. Még egy csokit sem kaptak, csak jó szót és köszönömöt.

Jól vagyunk. Hiába kórházi szülés volt, a tejem beindult, a baba mosolygós, nem nyűgös és kiegyensúlyozott. Jaj, tudom, az otthonszülők tábora ezt is fel szokta hozni, hogy ha otthon születik, az a lelkének is jót tesz. Az enyém sem lesz idegbeteg, csak mert kórházban született, hisz kedves tudatlanok, nem ettől függ a jövője. De hát úgyis hiába magyarázok.

Én hálás vagyok az összes idegbeteg kórházi dolgozónak, hogy itt van a kisbabám. Az idegbeteg bunkó orvosomat meg egyszerűen imádom, mert 9 hónapig vigyázott ránk és nem engedte el a kezünket szüléskor sem.

Ja, amúgy neki sem fizettem. Bocs.

(ui.: mennyit kérnek amúgy az otthonszülésért a fanatikus dúlák és bábák? A kérdés költői, mert ismerem a tarifájukat. A gatyám rámenne.)

Kedves 22.

Sókristály megválaszolt, nem ismétlem.

Csak még annyit, hogy gondolkodj! Oké, a csuklótörés nem természetes folyamat, a szülés pedig igen. Viszont ha egy otthon "elbarkácsolt" szüléssel a kórházba jön az anyuka, akkor onnantól már a kórházat, az orvosokat terheli a felelősség, ha az anyának, gyermeknek bármi baja történik, akkor az az orvosok lelkén szárad.

Erre azt lehetne mondani, hogy oké, szüljetek otthon a természetes folyamatotokkal, de ha gond van, akkor azt is oldjátok meg otthon! Csak ugye, felesküdött eü-s személy ilyet nem írthat, mondhat.

Kíváncsi lennék, az otthonszülesztők mire esküdtek fel?

19.

Nem vitatkoznék tovább, csak annyit még, hogy a szülés után 1 órával épp oly rend volt a házban, mint előtte. 2 dúla (akik nem pénzért vannak jelen, bocsika) észrevétlenül rendet rakott, kidobta, amit kellett és elindított egy mosást. Mire kijózanodtam az örömmámorból, már látni nem lehetett a nyomát a történteknek.

Mellesleg azért van a bábának tiszteletdíja, mert az otthonszülés kísérése százszor nagyobb felelősség és nagyobb szakértelmet kíván, mint a kórházi. A legtöbb felmerülő problémát ugyanis meg tudják oldani, olyan emberbarát módszerekkel, amelyekről az orvostudomány említést sem tesz. És a fogantatástól végigkísérik az anyukát az úton, végig a gyermekágy alatt, és lélekben is fölkészítik a szülésre, nem csak fizikailag.

De mindezekről ne nyilatkozzék olyan ember, aki nem volt részese otthoni szülésnek soha, hiszen nem tudhatja.

Én pedig jártam kórházba "terhesgondozásra" (már a szó is felháborító, hogy "terhes"), és a 3. vizsgálat után döntöttem úgy, hogy a babának és nekem is jobb, ha nem ott szülök/születik.

Van, akinek vízben kényelmesebb a vajúdás, nekem egy fitnesslabdán volt az. És nem kellett lefeküdnöm szülni, hanem négykézláb volt a legelőnyösebb, így ezt a pózt választhattam. Nagyon nem mindegy, szerintem. A kórházak 95%-ban csak fekve lehet szülni, amikor abban a testhelyzetben gravitáció ellenében kell nyomni, ami sokkal nehezebb, és többszörös a gátrepedés esélye is.

Vicces, hogy pont azok vádolják "kényelmességgel" az otthon szülő anyukákat, akiknek derogálna utána kitakarítani.... ki is a kényelmes?

Nem győzködök senkit, mert mindenki ott szül, ahol akar. Csak nem kéne reflex-szerűen leszólni valakit, aki hozzá mert szólni egy témához, amiben szinte egyedül ő (és még talán 2-3 ember a fórumon) kompetens és rendelkezik tapasztalattal. A véleményemet osztottam meg a kérdezővel, és nem azt írtam, hogy "hú ti csúnya nem-otthon-szülő anyukák, milyen szörnyű, hogy kórházban szültetek..."

Én arra vagyok büszke, hogy nem viszem ilyen veszélyes helyzetbe a babám.

Kinek a pap, kinek a papné. Legyél csak büszke magadra, de inkább örülj annak, hogy megúszta a gyereked sérülés nélkül. Volt itt olyan hozzászóló, akinek azokhoz van köze, akik ostobák és ki tudja milyen kényszer hatására azt hiszi, hogy ő a fontos és nem a gyerek, és emiatt nekik adtak munkát.

Nem tudom érted e....?

És igen, én pl biztos nem állnék neki takarítani szülés után, ezt a dicsőséget meghagyom a magadfajtának.

Ja és még valami:

biztos perverz vagyok, hogy élveztem múlt héten a szülést a kórházban.

Igaz, hogy indítani kellett és tudom, hogy a magadfajta ezt nagyon elítéli (én a babám életét választottam mindenféle holisztikus szemlélet helyett), meg még monitoron is voltam, de a férjem benn volt, tök jót beszélgettünk, míg várakoztunk (én álltam végig, bár ezt írtam már, hisz ezzel tudtam legjobban segíteni a szülés előrehaladtát és nem kádban döglöttem, meg jajgattam, meg négykézláb masszíroztattam magam (igen, ez most sértés, mert szerintem ennyi erő igazán lehetne az otthonszülőkben is, hogy ugyanígy végigcsinálják)), és nagyon jól éreztem magam.

Egyszer vizsgáltak csak meg, nem zavartak minket és ami nekem nagyon tetszett, még férjem is megkönnyezte, hogy hallottunk 3 kisbaba megszületését. Ahogy felsírtak, mi is velük együtt könnyeztünk és mosolyogtunk, mert tudtuk, hogy nemsokára a miénk fog így sírni.

Viszont disznó módon fekve nyomtam ki, de addig álltam. Ebbe nyugodtan bele lehet kötni, hogy milyen felelőtlen vagyok és de sz@r ez a kórház, bár a 4,5 kilós babám 3 nyomásra megszületett, gátat nem vágtak, nem repedtem, hála a szülésznőnek, mert azt tette, amit kértem: védte a gátam.

Aztán estére kiderült, hogy nagyon vérzek, így jó, hogy kórházban voltam és nem otthon örömködtem, hogy de f@sza gyerek vagyok az otthonszülés miatt és azonnal (a hangsúly az azonnal szón van) tudtak segíteni rajtam.

A bunkó egészségügy, mi?

Á, lehet lepontozni, hajrá! Látom, hogy vannak itt belőletek bőven, akik csak sutyiba merik lenyomni a piros kezet, mikor titeket felelőtlennek tart szinte mindenki.

Amúgy mi lesz a következő mániátok? Nem oltatjátok majd be kötelezővel a gyerekeitek, csak mert egy gyökér barom kitalálja, hogy régen sem volt????

Atyaég hová jut ez a világ. 50 év múlva már azt sem fogják tudni az unokáink, hogy lehet természetesen szülni, ha így haladunk.... és majd röhögnek rajtunk hogy "nagyiék még nem másztak le a fáról, de mi már milyen marha fejlettek vagyunk". Szánalmas hozzáállás a világhoz, és természet ellen való. Mintha sci-fit néznék kb.

A védőoltásokról annyit, hogy pl. a bcg 1920 óta változatlan oltóanyag, és már a vírus minden mutálódott fajtája immunis rá. Ettől függetlenül megkapta a baba, persze, kötelező. Eggyel több méreg lett a szervezetében, sok haszna nem származik belőle.

Miért kellene a kórházak 95%-ban fekve szülni?

Én 5 gyereket szülte, 3-at a volt MÁV-ban, 2-őt az Istvánban. Mindegyiknél szinte végig talpon voltam, mert úgy esett jól. Támaszkodtam bordásfalnak, ültem labdán. Ugyan fekve, vagyis inkább majdnem ülve szültem meg Őket, de lett volna lehetőségem akár négykézláb, akár szülőszéken szülve. Pedig az utolsó kettő indított volt, és végig bennem volt az infúzió. És ami még érdekes, hogy az elsőt 18 éve hoztam a világra, de már akkor sem fektettek le erővel.

Nálam sem kellett gátmetszés, nem is repedtem, és semmilyen negatív élményem nem maradt.

Az igaz, hogy vannak elmaradottabb vezetésű kórházak, de a vajúdás még ezekben is legtöbbször szabadon választott módon történik.

Mi a 3. gyerek után költöztünk vidékre. A negyediknél én is bementem a helyi kórházba körülnézni, és nekem sem tetszett, amit ott láttam. Ezért mentem máshová. De az otthonszülés eszembe sem jutott. Főleg azok után nem, hogy az egyik ismerősömnek a teljesen normálisan lezajló szülése után derült ki, hogy a baba elszakított egy eret. Azonnal műteni kellett. Meg tudták menteni a méhét is, de otthon esélye sem lett volna. Az ilyet meg nem lehet előre látni, az biztos.