Miért nézik le olyan sokan a tervezett császárral szülő nőket?

Ez az ősanya dolog szintén igen teátrális. A szüléstől való félelmet, szorongást, pszichológus tudja kezelni. Azt kell megérteni, hogy MINDIG a kevésbé invazív eljárás a jobb, amennyiben bizonyos tényezők nem indokolják az ellenkező eljárást. Fiziológiai szempontból mindenképp. Nem az orvos kényelme stb. miatt, hanem azért, mert mint már tízmilliószor leírtam, a császármetszés igen komoly és sokkal több potenciális szövődményekkel jár, mint a hüvelyi szülés.

Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok ősanya, még szoptatni sem szoptattam soha a gyermekem, mert nem ment, és nem akartam erőltetni egy mellgyulladás után (ha úgy tetszik, saját döntés volt), nem alszik velünk a gyerek, és szoktunk elutazni nélküle, és nagy hátizsákos-sálas bölcsész sem vagyok.

Értsük már meg: laparoszkópia helyett ki kéri, hogy vágják ketté a hasfalát egy epeműtéthez? Ha van noninvazív, vagy kevésbé invazív út, akkor miért kell a sectio?

A szüléssel kapcsolatos félelmeket pedig ismétlem, érdemes kezeltetni.

Elkezdtem olvasni a válaszokat, de az 5-ös válaszolónál megakadtam. Nagyon fáj amit írtál. Idézem:

"Mert sajnos az első gyermekemet császármetszéssel hozták helyettem a világra.A második gyermekemet simán tudtam megszülni,visít a külömbség.Akkor fájt persze,de én dolgoztam meg a gyerekemért és azonnal megkaphattam."

Nekem is császárom volt és nem programozott, hanem sürgősségi. Több mint 14 órát vajúdtam. Kitágultam meg minden, de duplán volt a köldökzsinór a babám nyakán (mint utólag kiderült). DE! Nem más hozta világra helyettem és én dolgoztam meg érte!!!!! És a programozott császárral szülő nők is megdolgoznak érte! Majd belehaltam a bánatba, hogy császárom lett és a szavaidat olvasva könnybe lábad a szemem. Olyan nehéz volt megértenem, hogy nem én voltam alkalmatlan a szülésre, nem vagyok kevesebb, sokat küzdöttem a kislányomért és az ilyen mondatok nagyon tudnak fájni!