Miért nézik le olyan sokan a tervezett császárral szülő nőket?

Gyermekorvosom kutatásai alapján....És publikálta már az eredményeit? :)

Akkor nekem most kiegyensúlyozatlan felnőttnek kellene lennem. De gáz, hogy nem így van :)

Én a szülő-gyerek kapcsolatban, a nevelésben hiszek (tudom, hogy van egy Én, amivel megszületünk), ez fogja eldönteni, hogy milyen ember lesz a gyerekemből. A kapcsolat alakulását pedig befolyásolja az anya szülésélménye és a környezetének felfogása erről és a szoptatásról. Ha az anyát a környezete csak e két dolog alapján ítélné vagy magasztalná, az eleve katasztrófa, ne adja Isten ezt többször meg is kapná és elhinné (mondjuk egy kiegyensúlyozatlan anya), na abból a nőből milyen anya lesz, aki csak azt kapja, hogy Te még ezt sem tudtad megcsinálni....Sajnos van ilyen a környezetemben, jelenleg válnak az anyós hasonló felfogása miatt....

35 hetes kismama

Én olvastam egy könyvet, egy kanadai nő írta, az a címe, hogy Élet egy vakarcs diktátorral.

Valójában a kisbabájáról van benne szó. És vakarcs diktátornak nevezi. Tervezett császár volt, eleve tápszer. Mert ne ám, hogy ne tudjon elmenni sehova, mert kötve van a gyerekhez a szoptatás miatt. Emellett a gyereknek mindent megvett, mi szem-szájnak ingere, és a legdrágább. És emellett azt hitte, hogy a világ lejobb édesanyja. És ami az egészben a poén, egy női lapban gyermeknevelési tanácsadó.

Hát, Kanadában ilyenek a nők, szerencsére nálunk azért még normálisabbak az édesanyák. Én pl. nem nevezem kis dögnek a gyerekemet, mert mondjuk nem tudok szexelni miatta, amikor csak akarok. És az írónő még azt hitte vicces.

El kéne gondolkodni, hogy ki mit vállal a gyermekért. Mert nem biztos, hogy attól jó anya leszel, ha lefizeted az orvost, hogy vágja ki belőled a gyereket.

Azt a könyvet én is olvastam, de inkább humoros kikapcsolódásnak fogtam fel -és lássuk be, a gyerekek tényleg uralmuk alá tudják hajtani szegény anyjukat, mint egy diktátor.

Egyébként rólatok, akik megszóljátok a császárosokat meg a szoptatni nem, vagy nem iskolás korig akarókat, sem tudom elképzelni, hogy örökké szirupos, pocaklakós, kismanós világban éltek - ha ezt állítjátok, nézzetek sürgősen tükörbe és próbáljátok megfogalmazni legalább magatoknak, hogy miért csináljátok. Szerintem szomorú, ha minden más értelmét veszti, és az anya teste-lelke semmilyen más célt nem szolgál a teherbeesés pillanatától, mint a babát. Az ilyen ősanyaság később, amikor a gyerek próbál elszakadni (mert úgyis bekövetkezik előbb-utóbb)megbosszulja magát. Nem hiszem, hogy az, hogy hogyan szülöm meg vagy táplálom a gyermekemet, szabja meg azt, hogy az egész élete milyen lesz-sokkal inkább az,hogy szeretem, biztonságot adok neki, gondozom és tiszteletben tartom, hogy ő egyéniség, aki az élete egy szakaszában rám van bízva, de nem a tulajdonom. Attól, hogy gyermekem van, én még én vagyok - saját testem felett igenis jogom van rendelkezni, főleg, hogy egyértelműen túlmosták a terhes nők agyát a természetes szülésről meg szoptatásról meg édes kis manókról meg hasonlókról szóló rizsákkal.