Anyukák! Mesélnétek nekem a szülésetek megindulásáról és a szülésetekről? Hogy történt? Szüléstörténetek?

Az én történetem sem hoz kedvet senkinek a szülésre :D

37 héttől már be voltam sózva,hogy na vajon mikor bújik ki a kisfiam.Biztos voltam benne,hogy előbb érkezik,nem így lett.A kiírt napon volt amnioscopia is ami kellemetlen volt de nem fájt,minden ok,mehettem haza.Következő nap megint menni kellett nst-re meg uh-ra,szülésnek jele sem volt.Estére kicsit fájt a derekam,de nem tulajdonítottam neki jelentőséget.Hajnal 1-kor 5 perces fájásokra ébredtem.Sétálgattam a szobában meg a folyosón,fél három körül felkeltettem a férjem.3 körül érkeztünk a kórházba ahol kiderült,hogy már elfolyt a magzatvíz,valószínű elég régen mert már nyoma sem volt.Előkészítettek (beöntés stb) és kimentem a folyosóra sétálni a férjemmel (nem apás szülés volt,kint várt).Kis idő múlva szóltak menjek be hogy megvizsgáljanak,ezután már nem engedtek ki mert teljesen ki voltam tágulva,ez kb 4 óra után valamikor lehetett.Innentől kezdve már szinte elviselhetetlenek voltak a fájások,6 óra körül már könyörögtem,hogy császározzanak meg,de mondták,hogy mindjárt meglesz a baba ne pánikoljak.A baba még 9 órakor sem volt hajlandó kibújni és néha már a szíve is rakoncátlankodott,ekkor megint megvizsgált a doki és mondta,hogy nem fér be a baba a szülőcsatornába,téraránytalanság a probléma és beilleszkedni is rendellenesen illeszkedett be,már van egy nagy púp a fején...megyünk a műtőbe.A szülésznő rakott fel egy katétert és áttoltak a műtőbe,gerincbe kaptam érzéstelenítést és minden fájdalom megszűnt.9:21-kor meglett a fiam és azonnal felsírt.Mielőtt megmutatták,szóltak,hogy ne ijedjek meg mert kicsit hosszúkás a feje,de majd helyrejön.Estére már szinte nem is látszott rajta a púp,formás feje volt.Azóta már 3,5 hónapos nagyfiú,de még mindig rosszul érzem magam,hogy nem tudtam megszülni...

1. gyerek: 2 ujjnyira nyitva voltam, ezért be kellett feküdnöm a kórházba, ott voltam több, mint 1 hétig. Egyik hajnalban ébresztett a mellettem lévő, hogy keljek már fel, mert 3 percenként nyögök. Rá 2 órára megvolt az elsőm.

2. gyerek: kórházból jöttem haza vizsgálatról, aznapra voltam kiírva. Hazaérve nagyon fáradtnak éreztem magam és lefeküdtem aludni. Mire felkeltem, már 5 perces fájásaim voltak. Rá 2 órára megvolt a másodikom.

3. gyerek: túlhordtam. Este 8-kor éreztem az első fájást, 20 percesekkel kezdődött. Éjfélig gondolkoztam azon, hogy induljunk, vagy ne induljunk? Elindultunk. Mire beértünk, már 5 percesek voltak. Reggel fél 7-re lett meg.

Nekem az első volt a legkönnyebb és a harmadik a legnehezebb. De mivel most is babát várok, ezért a sztorimnak még nincs vége. :D

Ahány ház, annyi szülés.

Istenkém, szülés nekem mindig is jó altató volt. :))))

Biztos, hogy a hormonokra reagáltam így. De az tuti, hogy mikor ébren voltam, akkor már új káromkodásfajtákat is megtanultam. :)

A szülés szép. Tudod mi benne a legszebb? Az, hogy abban a pillanatban, amikor kibújik (nem lóditok!), abban a pillanatban minden fájdalmad megszűnik és olyan boldogságot és megkönnyebbülést érzel, hogy azonnal vállalkoznál a következőre.

A szülés nekem a legszebb élmény az életemben, pedig piszok fájdalmas és mégis...

1. babám, 38+1 voltam, kórházban jelenésem volt, NST, méhszájvizsgálat, a kórházból hazafelé ENYHE fájdalmakat éreztem, sajtos kifli evés közben nézegettem az időt, és a fájások ugyan gyengék voltak, viszont 4 percenként ismétlődtek, visszafordultunk, dokim egyből a szülőágyra "parancsolt", se zuhany, se beöntés, oxitocint bekötötték, fájások jöttek rendesen, burkot repesztettek és 3 óra alatt meglett a kislányom, gátmetszéssel.

2. baba, 38 hetes voltam pont, kertészkedés közben éreztem egy pattanást, elöntött a víz, míg beértem a házba újabb adag jött, nem volt kérdéses, hogy a magzatvíz, párom épp a munkából jött haza, hívtuk a mentőket, 5 perc múlva jöttek is, párom utánunk száguldott, ácsorogva, beszélgetve voltak a gyengébb fájások, majd szülőszoba, és 3 és fél óra alatt meglett a 2.kislánykám, nem kaptam oxitocint, volt gátvédelem, de egy picike vágás is. A 2. szülést rendesen megéltem, a doki, és szülésznő szinte be se avatkoztak. Legalább ilyen szépet kívánok neked is!