Mi a véleményetek arról, hogy otthonszüléskor a nagyobb testvér (ek) végignézi (k) a szülést?

Vannak sajnos esetek, amikor nem lehet elég gyorsan beérni a kórházba, és nem lehet elég hamar észrevenni, hogy gubanc van. A kórházban ezekből az esetekből lesz a sürgősségi császár. Amikor kb 5 perc van arra, hogy kiemeljék a babát az életveszély miatt. Otthonról nem érsz be öt perc alatt a műtőasztalra. Ha nagyon gyors a mentő, akkor is minimum 15-20 perc, mire a műtő fogad ezekben az esetekben.

Ezek a komplikációk, nem igaz, hogy csak az orvosi beavatkozások miatt vannak. Ha valaki otthon szül, ezt be kell vállalnia és nem tagadnia, hogy bizony van ilyen. mert sajnos van! Egy barátnőm ennek köszönheti a babáját... pár percen múlt a dolog, holott mindenből természetesre készültek.

Statisztika?! Bocsánat, de nem hiszek neki.. 2 évet tanultam az egyetemen, hogy ne higgyek el mindent...

Én akkor engedném, az otthon szülést, ha a sürgősségi császár lehetősége biztosítva van. Tehát ott áll egy mentő, ahol operálni lehet vészhelyzetben. Túl nagy érték az emberélet, hogy elpocsékoljuk a saját kényelmünk miatt...

Sehol a világon nem áll mentő a ház előtt... És rosszul látod, kedves utólsó, egyáltalán nem a kényelem az otthonszülés oka. Ha már kényelemnél tartunk, akkor a kórházban kényelmesebb, hiszen ha úgy érzi a kismama, nem bírja, kaphat pl. epidurált, itthon ez esélytelen...

Nem látod, nem érted az otthonszülés lényegét, ami nem baj, csak kérlek ne vonj le messzemenő következtetéseket olyan dolgokról, amelyekhez nem értesz.

Mihez nem értek kedves utolsó? Te pedig nem vagy hajlandó tudomásul venni bizonyos tényeket, ami a kockázatot jelenti. Ezt hívják a pszichológiában tagadásnak, ami az egyik ismert és éppenséggel nem a leghasznosabb elhárító mechanizmusok egyike.

Ha az ember lánya otthon szül, akkor vállalja be azt, hogy lehet olyan helyzet, hogy kevés lesz az idő a beavatkozásra, az időfaktor miatt. Nem az a baj, ha valaki otthon szül, hanem az, hogy ezt nem akarjátok valamiért tudomásul venni. Eddig akár hány otthonszülővel beszéltem, mindenkinél ezt tapasztaltam. Gondolom a felkészítő tanfolyamon segítenek egyfajta hamis biztonságérzet fenntartásában..

A kérdésre is válaszoljak: egy nagyobb lánygyermek (kb 14 felett) nem baj, ha látja a szülést, ha azt ő maga szeretné. Fel lehet erre készíteni. Kisgyermekeknél egyáltalán nem javaslom, mert a mi kultúránkban nevelkedett gyerekeket igenis megzavarhat! Anucka kitárulkozva, kínlódva.. a mi társadalmunkban ez nem természetes a gyerekeknek. Mindig a társadalmi szokások döntik el az ilyen kérdéseket.

Nem én tagadok, te nem vagy hajlandó a saját elképzeléseiden kívül mást is meghallani. Nem baj, hogy az a véleményed, ami, csak nem szabadna ezzel másokat hülyére venned.

A tanfolyamon pedig nagyon is objektíven, tényekre alapozva kapjuk az ismereteket és szerintem ha ugyanilyen ismeretmennyiséget kapnának a kismamák egy kórházi szülésfelkészítőn, egészen más lenne a szülészet helyzete ma Magyarországon.

A tanfolyamra nem kevés olyan pár is ellátogat, akik magáért az ismeretanyagért jönnek, amúgy eszük ágában sincs otthon szülni. Ők a tanfolyam végén sem döntenek másként, csupán a nagy egészet nézik más szemmel és tudatosabbak a kórházi szülés során is.

Hadd meséljek valamit: nemrégiben egy kedves kismama és férje jöttek a tanfolyamra. 39. hétben jártak, nem vállalták a bábák az otthoszülésüket, mert faros babájuk volt. Átutazták a fél országot, hogy találjanak egy nődokit, aki hajlandó faros babát természetes úton világra segíteni. Nagy meglepetésünkre pont ismerem a kórházat és a dokit is, aki vállalta. A szülőpár pontosan tudta, mit akar, a doki partner volt és olyan szülést élhettek meg, mintha otthon lettek volna. Faros baba, gátmetszés és sérülés nélkül, spontán indulva, semmiféle beavatkozással, gond nélkül megszületett. A szülők tisztában voltak jogaikkal, éltek is vele, a gyereket egy másodpercre sem vették ki az anyja karjából, nem fürdette meg a csecsemős, a gyerekorvos csak az anyja hasán nézte meg, nem szívták le, nem kapta meg a BCG oltást azonnal (hathetes korig kell megkapnia a babának, csak ugye egészen más, hogy egy újszülött teljesen nulla immunrendszerét bombázzák meg vele, vagy a már kissé megerősödött, hathetes babáét), elfogadták a hozott gyerekorvosi igazolást, miszerint a saját dokijuk vállalja a beadást. Szülés utáni éjjelt maradtak a kórházban, majd reggel hazamentek, mert ehhez is megvan a jog, csak senki nem tudja, hogy élhetne vele.

Slusszpoén: egyetlen egészségügyi dolgozó sem botránkozott meg a dolgokon, hanem bólogattak és azt mondták: lám, ez tényleg így kellene, hogy menjen.... Napokig beszéltek még róluk - csupa pozitívan - a kórházban. És ezzel azt is elismerték, hogy mindaz, amit szülés közben és után tesznek a kismamákkal és babákkal, tulajdonképpen teljesen fölösleges. Csak megszokás, rutin.

Kedves Gabka77!

Ez az utolsó kommented nagyon tetszett, megerősített abban a hitemben, hogy a kórházakban is tudnak jól menni a dolgok. Nem értem a téged ért támadásokat, mert mindamellett, hogy én sem tartom biztonságosnak az otthonszülést, te nagyon szépen, korrekt módon, de ráerőltetés nélkül írtál róla.

Most pedig rátapintottál a lényegre. Sok helyen azért embertelenek a körülmények, mert a nők nem ismerik a jogaikat. Én ismertem. És bár nálam muszáj volt indítani a szülést, ezen kívül minden úgy történt, ahogy akartam. Mi 1,5 naposan mentünk haza, mert nekünk így volt kényelmes, és csak szép emlékeim maradtak. Az különösen tetszett, hogy amikor este be kellett mennem a kórházba, hogy felrakják a ballont, a férjem is velem maradhatott. Tőlünk sem vitték el a babát, pedig a betegségem miatt előfordulhatott volna, hogy azonnali ellátásra szorul. De csak annyit tettek, hogy amikor már a végénél tartottunk a szülésnek, lejött az újszülöttes orvos, és azonnal megnézte a babát, amint kibújt. Mivel rendben volt, a pontosabb vizsgálatokat 2 órával elhalasztotta. De onnantól is én vihettem 3 óránként vizsgálatra, és egy percre sem kellett kiadnom a kezemből. Mindez az Istvánban történt, ahogy már írtam is róla ennél a kérdésnél. Annyit tennék még hozzá, hogy engem bárhol máshol császároztak volna.

Bocsánat, ha félreérthető voltam, én nem személyt "támadok", (semmi okom rá, pláne ismeretlenül), csak a gondolatmenettel nem értek egyet. Még csak nem is az otthonszüléssel van problémám.. Bár szerintem nem adottak hozzá a feltételek Magyarországon. Azok a feltételek, amik a biztonságot garantálják. Ami vészhelyzet esetén biztosítja a sürgősségi császár lehetőségét. Azt nem értitek meg, hogy vannak, lehetnek olyan előre nem látható komplikációk, amik nem derülnek ki a terhesgondozás alatt, csak a helyszínen. Ennek persze nem olyan nagy a valószínűsége, de előfordul. Bár kicsi a valószínűsége, ha velem, az én gyerekemmel történik, akkor nem bocsájtanám meg soha magamnak.. Véleményem szerint a gyereknek is vannak jogai..

Lehet szidni az egészségügyet, sok igazság van abban is. Ezzel teljesen egyetértek. Viszont ott sem "hülyék" dolgoznak, nem "hülyeségből" szívják le a babából a nyálkát és nem hülyeségből adják rögtön a BCG-t is. Egyébként szerintem ezek annyira lényegtelen dolgok... A legtöbb kórházban már igenis a mama mellett lehet a baba. Inkább az szokott a baj lenni, hogy a mamát nem hagyják pihenni, hanem rögtön "rásózzák" a babát akár egy nagyon nehéz szülés után is.

Faros szülésről: nemrég még a médiában is benne volt, hogy az utcán adott életet egy faros babának egy anya, egy taxis segítségével, akinek a mentők a telefonon keresztül adták az instrukciókat. Ott sem volt orvosi segítség.

Viszont ha már a statisztikánál tartunk, akkor mégis a faros szüléseknek nagyobb a kockázata, ha természetesen születnek. Annak a kockázata, hogy a gyermek sérül. A mai világban viszont nem igazán szeretnek (ünk) kockáztatni, mert a nők nem 10 gyereket hoznak világra, hanem 1-2-t átlagban.

Az otthon szülésnél az ember azt kockáztatja, hogy az időfaktor miatt kisebb az esély a sikeres beavatkozásra vészhelyzet esetén. Az én problémám csak ennyi ezzel. Én ezt nem vállalnám...

Kedves utólsó, mint mondtam, én teljes mértékben tiszteletben tartom az álláspontodat. Remélem, ha szülsz még valamikor, akkor azt olyan kórházban és olyan körülmények között teheted, hogy szép emlék maradjon és te is, a kisbabád is egészségesek legyetek.

Nem vagyok kórházellenes. Vallom, amit egyébként Geréb Ági is minden tanfolyama legelején elmond: mindenki ott szül jól, ahol biztonságban érzi magát. Nálad ez a kórház, ezzel az égvilágon semmi gond nincs.

Azt gondolom, hogy semmi másra nem lenne szükség ebben az országban, csak elfogadásra. Ahány ember, annyiféle, így a szülése is annyiféle. Minél inkább lehetősége van egy anyának választásra, annál inkább törekedni fog mindenki (kórházak, születésházak ha újra lennének, otthonszülést kísérők stb.) hogy a lehető legjobb ellátást nyújtsa az édesanyának és kisbabájának. Hiszem, hogy az élet egyik legszebb misztériuma a szülés, csupán azt szeretném, ha megkapná minden körülmények között a kellő tiszteletet. Sajnos nagyon sok helyen, nagyon sok orvosnak a szülő nő csak darab-darab, nem érdekli. Holott a szülésnél nagyon fontos, hogy ne csak a testi, hanem a lelki tényezők is szerepet kaphassanak. Holisztikusan, mindenre kiterjedve kellene a szülő nőt és gyermekét figyelni, akkor lehetne a legjobban segíteni nekik.

Nem mondtam soha, hogy komplikációk nincsenek, mert vannak. Előfordulnak otthon és a kórházban egyaránt. Amiért azt mondom, hogy a bába hamarabb felismeri a készülő problémát, mint sok esetben az orvos, az pont azért van, mert a bába abszolút a szülő nőre hangolódik, csak rá koncentrál - persze nem szabad elfelejteni, hogy nincs is más dolga, miközben az orvosnak a kórházban esetleg párhuzamosan szül több anyuka, stb. - és így a bába a készülő probléma jeleit már az anya viselkedésén általában jól látja. Mert az a szülő nő, aki "belemehet" a saját szülésébe, semmi nem zökkenti ki belőle, az nagyon pontos jelzéseket ad, tudtán kívül.

A második szülésemnél a bába a kitolási szakra ért oda. Én a nagy labdámon ültem és még abszolút nem fogtam fel, nem ismertem fel, hol tartunk. A bábám viszont nagyon jól ismer, az előző babót is vele szültem, azóta is kapcsolatban állunk, végigkísérte mindkét várandósságomat, stb., csak rámnézett és annyit mondott: ez a baba ki szeretne jönni, le kéne szállni a fejéről. És mosolygott hozzá. 20 percen belül a hasamon feküdt a fiam.

A bábám mindkét szülésemkor pontosan tudta, mikor kell szólnia hozzám és mikor nem szabad. Ismert jól. Nagyon kevés szó hangzott el, de az mindig a legjobb időben ahhoz, hogy a legtöbbet segítse nekem.

Vélhetőleg a kórházi szülésznők is abszolút képesek lennének úgy kísérni a szüléseket, ahogyan az a legjobb - sokan meg is teszik - és azt gondolom, nagyobb megbecsülést kellene adni nekik és mindenképp nagyobb szabadságot!

A barátnőm nemrég szült, gyakorlatilag a doki még csak meg se vizsgálta, mindent a szülésznő csinált és nagyon is jól csinálta. Mondjuk ez a doki - én is hozzá járok terhesgondozásra - már ki is mondta többször hangosan: ők csak kibicek a szüléseknél, semmi közük hozzá. Szülni a nő tud, és negyede komplikáció lenne, ha mindezt maguk a nők is elhinnék magukról, na meg az orvosaik is így állnának hozzájuk. Sajnos a tendencia ma az, hogy ugye döntő többségben hálapénzre megy a dolog, azért pedig a doki úgy érzi, kell csinálnia valamit. Ezért aztán valahogyan legtöbbször beavatkozik a folyamatba. Holott a lelke mélyén nagyon sok orvos pontosan tisztában van vele, hogy nem szabadna. Van, amikor kell. Erre kellenének az orvosok, hogy amikor baj van, akkor azt megoldják, mert egyébként egy normál szülés nem orvosi eset, hanem a világ legtermészetesebb dolga. Ehhez meg kellene fizetni őket úgy, hogy ne szoruljanak rá a paraszolvenciára és magának a normál lefolyású szüléseknek a kísérését pedig rábízni a szülésznőkre.

Külföldön ez nagyon szépen működik, csak mi nagyjából 30 évvel le vagyunk maradva ettől. Eljön itt is, ebben biztos vagyok, csak még sokat kell tanulnunk addig. Mindannyiunknak.

Végeztek egy felmérést Magyarországon, melyből kiderült, hogy az otthonszülést választó családok nagy többségükben nagycsaládosok lesznek, legalább 3, de nem ritkán 4-5-6 gyerekkel. Ennek oka nem más, mint az, hogy olyan hihetetlenül pozitív szülésélményeket kapunk, hogy újra és újra át akarjuk élni.

Vannak már olyan kórházak - lásd a sokat emlegetett István - ahol egészen jól sikerült megközelíteniük az otthonszülés légkörét. Érdekes, hogy ebben a kórházban 14 százalék körül van a császármetszési arány. Ezzel szemben pl. Esztergomban, ahol nagyon is 70-es évekbeli szemlélet uralkodik, a császárarány 55 százalék! Elgondolkodtató szerintem.... Vélhetőle nem az Esztergom környéki kismamák ennyivel "rosszabb anyag", hanem egyszerűen nem hagyják őket szülni.

Lehet, hogy valamiért én sem szülhetem meg a harmadik babámat itthon. Ezt előre nem tudhatom, eddig minden rendben hála Istennek, de nálam is lehet gond, lehet az én manóm is farfekvéses, tekeredhet rá köldökzsinór, millió dolog előfordulhat, természetesen ebben az esetben nem vagyok hülye, én sem kockáztatok, bemegyek a kórházba. Csak nagyon meg fogom válogatni, melyikbe.

Épp tegnap olvasgattam a Kismama újság legújabb számát, abban van egy cikk, egy anyuka két császár után szülhetett gond nélkül természetes úton. A legtöbb kórházban eleve programcsászározták volna, sőt, sok helyen nem is javasoltak volna harmadik terhességet. Ez megint a sokat emlegetett Istvánban történt. Vagyis itt is igaz, hogy a női test nagyon sok mindenre képes, ha hagyják, hogy képes legyen. Ezt a hozzáállást hiányolom a legtöbb kórházból és ez van meg az otthonszüléseknél.

Még egyetlen dolgot engedjétek meg, hogy itt leírjak: a médiában nagyon sok mindent hallani Geréb Ágnesről. Én ugyan nem vele szültem, de ismerem jól és kevés felelősségteljesebb embert ismerek nála. Sajnos nálunk a médiacápa imád felkapni dolgokat és elferdítve továbbadni. Ágival kapcsolatban is, ha néztétek a tévében, csak azok kerülhettek képernyőre, akik habzó szájjal ellene mentek. Senki nem vágta be - de a youtube-on megnézhetitek - pl. a Nobel-díjas Ina May Gaskin beszédét vele kapcsolatban, vagy Ranschburg Jenő írását, vagy a WHO volt elnökének nyilatkozatát. Érdekes, hogy az Ágival kapcsolatos esetet megvizsgáló külföldi szakemberek - olyanok, akik évtizedek óta sokezer otthonszülést kísértek a világon, tehát értenek hozzá - mind egyetértettek abban, hogy Ági nem hibázott, sőt, minden emberileg lehetségeset megtett a problémás esetben.

3000-nél több kisbaba született Ági kezei között, ennyi ma Magyarországon az otthon született kisbabák száma. Egyetlen esetben halt meg szülés közben kisbaba (a vállelakadásos) és egyetlen édesanya sem. Szerintem ezt a statisztikát bármely kórház megirigyelhetné. Egyébként a külföldi statisztikák között is igen előkelő helyen vagyunk, Geréb Ágit pedig nemzetközi szinten elismerik, mint szakértőt. Csak sajnos itthon nem.

Nem várom, hogy szentté avassák, félreértés ne essék. Csak nem tetszik a kettős mérce: még egyetlenegy szülészorvost sem vittek soha el kéz-és lábbilincsben, még egyetlenegy sem ült börtönben, pedig azért valljuk be, vannak jó néhányan, akikre rá is bizonyították a mulasztást, melynek következtében tragédia történt, ezek az orvosok nem bíróság előtt, csak az orvosi kamara előtt feleltek tettükért. Ily módon Áginak is kijárna, hogy független bábaszakszervezet bírálja el az ügyét.

Igen, kérjék számon a hibát mindenkitől. Igen, Ágitól is, ha hibázott. De akkor ne csak tőle, hanem mindenkitől, akinek a praxisában rábizonyítható orvosi műhiba történt.

Ha a médiából az igazságot hallhatnák az emberek, egészen más lenne a hazai otthonszülés megítélése is.