Mi a véleményetek arról, hogy otthonszüléskor a nagyobb testvér (ek) végignézi (k) a szülést?

Jah igy van!

Egyetértek az utolsóval!

Azért egy kórház az egy kórház!Ott fel vannak mindenre készülve!

Utóvizsgálatról beszéltünk.

De amúgy nehéz összehasonlítani a két szakmát. A jól képzett bába a normál hüvelyi szüléshez sokkal többet ért, mint bármilyen orvos (ezt nem én mondom, hanem elismert nemzetközi szaktekintélyek, többek között a nobel-díjas Ina May Gaskin), az orvos dolga a jól szervezett országokban a komplikáció sebészi elhárítása.

Én írtam az István kórházas szülésről. Picit meg kell védenem Gabka77-et. Mindenki emlékezzen vissza a saját szülésére, és rá fog jönni, hogy a dolog érdemi részét a szülésznők végzik, az orvos szinte csak készenlétben van.

Tehát a bábák bizony tényleg nagyon képzettek, magáról a szülésről sokszor többet tudnak, mint a doki (ezt a nőgyógyászom mondta), és ha nincs komplikáció, mindent meg tudnak oldani.

Az orvos akkor kell, ha nem simán zajló szülésről van szó, és engem pont ezért aggaszt az otthonszülés kérdése.

Valóban nem ez volt a kérdés, kicsit elmentünk másfelé. :-)

Nem is akarok én senkit meggyőzni arról, hogy otthon szüljön, isten ments, pont akkor működik jól szerintem ez az egész, ha minden anyának megadjuk a választás lehetőségét és a hozzá kapcsolódó szaksegítséget. Egyik legjobb barátnőm is kórházban szült, igaz, megkereste a leginkább természetes szemléletű orvost és szülésznőt, rendben ment minden, én soha egy szóval nem mondtam neki, hogy másként tegyen. Igaz, ő is tökéletesen tiszteletben tartotta az én álláspontomat. :-)

Amúgy nem én mondom, hanem a WHO, azaz az egészségügyi világszervezet volt vezetője (ma már nyugdíjas, amúgy szülész-nőgyógyász szakorvos), hogy az otthonszülések semmivel sem veszélyesebbek, mint a kórháziak, mert a szülés közben előforduló komplikációk döntő többségét az előzetesen fölöslegesen elvégzett beavatkozás generálja. A spontán fellépő komplikációk vagy olyanok, hogy a kismama még bőven bemehetne gyalog is a kórházba, vagy olyanok, hogy hiába kórház, orvos, műtő, egyszerűen nem lehet segíteni. Tragédia - ezt már én fűzöm hozzá - de igaz, hogy ahol születés van, ott halál is van és bár a legádázabb ellenségemnek sem kívánom, hogy elveszítsen egy gyermeket vagy haljon meg a szülőágyon, ez bizony bármelyikünkkel előfordulhat otthon ugyanúgy, mint kórházban.

És hogy az eredeti kérdésre is leírjam a magam verzióját: nekem jó volt, hogy nem volt benn a szobában a nagyobb gyerekem, nem nézte végig, de nem ítélem el, aki inkább ezt az utat választja.

Ismerek olyan családot nem is egyet, akiknél bizony ott voltak a nagyobb gyerekek, azt kell mondjam, hogy gyönyörűnek és felemelőnek látták az egészet, csak szorosabb lett tőle az anyjukhoz és testvérükhöz fűződő kötelék.

Ennek ellenére nemhogy a gyerekemet, még a húgomat vagy az anyukámat se tudtam volna elképzelni, hogy ott legyen velem. Nekem a szüléskor az általam választott bábák és a férjem jelenléte kellett csak, minden egyéb úgy gondolom, zavart volna. Annak örültem, hogy a szomszéd szobában aludt a nagyobbom és azonnal találkozhatott a picivel, amint az kibújt, de nem éreztem volna jól magam, ha ott van velem a szülés alatt.

Nem vagyunk egyformák. De szerintem mindenkinek szíve joga úgy tenni, ahogy szerinte a legjobb.

Sajnálatos és szörnyű, hogy meg kellett halnia egy kisbabának azért, mert nem avatkoztak be időben. De azt kell mondjam, a bábák nem vártak volna, hanem azonnal kórházba visznek, az első gyanús jelre. Egyébként a magzati szívhang zuhanásának elsődleges oka a kívülről adagolt oxitocin, arra reagál így a kisbaba. :-(

Ezért (is) tetszik nekem annyira a kanadai módszer: az orvosok olyannyira elfogadják a bába kompetenciáját és javaslatait, hogy ha a bába azzal telefonál be a kórházba, hogy készüljenek császárra, érkezik X perc múlva a kismama, akkor kész műtővel várják. Itthon ez még messze nem így működik.

Még egy a bábák védelmében: a kórházban, hiába vagy ott magában az intézményben (természetesen tisztelet a kivételnek, mert vannak) gyakran magadra vagy hagyva teljesen. Jó példa erre a barátnőm, aki este bement fájásokkal, megnézték, oh még sok van hátra, ebből ma nem lesz baba, apuka menjen haza, anyukát meg berakták a vajúdóba és egész éjjel rá se nyitotta senki az ajtót (mentségükre legyen mondva, egyszerre többen szültek aznap). Mire a reggeli váltás ránézett, már eltűnt a méhszáj. Ez otthon azért sem fordulhat elő, mert a bába egy pillanatra sem megy sehová, nincs másik szülő anyuka a környéken, nem megy nézni a kedvenc sorozatát stb. Ott van és folyamatosan ellenőrzi, minden rendben halad-e. Figyeli a szívhangot, figyel a vajúdó jelzéseire, támogat, masszíroz, borogat, stb. 14 órát vajúdtam az első gyerekemmel, a bábákat éjjel fél egykor ugrasztottuk ki az ágyból, hogy jöjjenek, másnap délben született meg a lányom, nem hagytak magamra egyáltalán. Még szülés után is két órát ott ültek velem, kitakarítottak körülöttem és folyamatosan ellenőrizték, jól vagyunk-e a babával együtt. Akkor mentek el, amikor már a saját lábamon ki tudtam menni pisilni, a baba ügyesen szopizott, mindketten abszolút jól voltunk, stb.

11:58

Köszönöm a válaszod Gabka! Csak azért érdekelt ennyire a CTG, mert mi gyakorlatilag ennek köszönhetjük, hogy észrevették a gondot. Problémamentes volt az egész terhességem, túlhordtam 1 héttel, a kórházban kezdődtek a fájásaim(szülés előtt 5 napot bent voltam)-már ha egyáltalán azokat annak lehet nevezni, nem voltak erősek, azt mondták biztos csak jóslók, így nem is tulajdonítottak neki nagy jelentőséget-de rendszeres 2 percesek voltak már több mint 12 órája. Jól éreztem magam, annyi, hogy nem tágultam. Már délután volt(előtte este kezdődtek...), amikor az egyik szülésznő mondta,nézzük már meg CTG-n mi újság(ne várjuk meg az estit). Hát kiderült bár én is jól voltam és azt hittük a picúr is, minden fájásnál lassult (krítikus alá) csökkent a szívfrekvenciája. Pont úgy feküdt a köldökzsinór, hogy minden fájásnál a medencém falához szorította a koponyájával egy darabját, megállítva ezzel a keringést. (UH-n már látta ezt a dokim előtte is-hogy a koponyájánál van köldökzsinór-, de azt mondta ez nem lesz gond).Megcsászároztak mert azt mondták ha ilyen p@csa fájásoknál így reagál, a tolófájásokat nem bírná ki. A CTG-n kívül semmi nem utalt arra, hogy gond van. Biztos megszületett volna "valahogy", de el sem szeretném képzelni milyen állapotban...ha egyáltalán túl élte volna...

Igazából, jó hogy leírtad ezeket, így már nem tűnik "annyira" felelőtlenségnek, persze ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Én "biztonsági játékos" vagyok, 100%-ra megyek,de sajnos még így is lehet hallani szomorú történeteket.

Ezért írtam, hogy higgyétek el, nem nagyon van olyan nő, aki választaná az otthonszülést úgy, hogy semmi nem szavatolja a biztonságot. :-)

Van a bábánál hordozható ctg készülék, szívhanghallgató, oxigén, infúzió és még ki tudja, mit rejt az irdatlan csomagjuk, amit szerencsére egyszer sem kellett kibontaniuk, amikor szültem. De képesek elhárítani nagy problémákat is, amíg a mentő megérkezik, vagy amíg magunk beérünk a kórházba. Mondjuk mi olyan közel lakunk, hogy gyalog is pár perc odaérni. :-) De van is egy kikötés, hogy hány percen belül kell lennie háttérkórháznak, ha nincs, akkor nem is lehet otthon szülni. Ebből a szempontból sajnos sokak számára nem is opció az otthonszülés, mert pl. eldugott kis nógrádi faluban laknak, vagy hasonló helyen...