Szülés után a kórházban miért akar mindenki egyágyas szobába kerülni?

Én fizetős egyágyas mindennel felszerelt szobába voltam.És nem bántam meg egyáltalán.Nekem baromi nagy szerencse volt ez és még az,hogy végig velem lehetett férjem.24 órát vajúdtam.Nagyon rosszul voltam, az első 3 napba mindent a férjem csinált a kicsi körül,kivéve a szoptatást:)és kértük,hogy éjszakára is vigyék el a kicsit.Olyan kórházba szültem,ahol a pici egész nap az anyával van éjszaka is...és szülés előtt ennek nagyon is örültem, de már így utólag mégegyszer nem fogok ilyen kórházba szülni.A másik kórházba csak szoptatási időbe hozzák a kicsit, van az anyukának ideje regenerálódni a szülés után,és normálisan megtanulni mindent, nem az van hogy kipottyantod a gyereket és csinálj vele amit tudsz.

Ha lesz tesó akkor biztos,hogy olyan kórházba szülők ahol csak szoptatási időben hozzák a kicsit.

Nekem a egyik barátnőm minden a két gyerekét ilyen kórházba szülte,az igaz,hogy más városba.

Én kétágyasba kerültem. 2napig volt szobatársam, aki nagyon aranyos volt. Aztán haza ment, és mi egyedül maradtunk még 2 napra. Végig reménykedtem, h jön mellém valaki, de nem jött. Utáltam, h nem volt kihez szólnom, nem lógtak a nyakamon a látogatók. Olyan gyorsan wc-ztem és fürödtem, mint még soha, hisz a kicsim tök egyedül volt, és bárki bejöhetett volna addig, akár lopni is.

Persze én is örültem, h nem a szomszéd szobában lévő kétes kinézetű nővel tettek össze, de szerintem ezt az orvossal simán meglehet dumálni.

Legközelebb is ilyen szobába szeretnék kerülni, csak jobb lenne ha végig lenne velem vki.

Ja, egy jó azért volt benne. Iszonyatosan bántott a szél. Míg ketten voltunk, addig visszafogtam magam, de aztán bármikor kellett megoldhattam. :)

Szülés előtt két héttel fektettek be, és utána még a kötelező 4 napot voltam 2 ágyasban. 6 szobatársam szült meg mellettem. Nagyon sokfélék voltak. Volt sima/császáros, kedves/drámázós, tapasztalt/bénázós, halk/beszédes...

Mire az én babám jött, már teljesen felkészült voltam pelenkázásból, köldökápolásból, kórházi napirendből, sőt szoptatásból :) is.

Viszont nagyon keveset aludtam és tiszta ideg volt a két hét állandóan változó vadidegen vajúdók, újszülöttek között veszélyeztetett terhesként. Próbáltam jó képet vágni a dologhoz... de nagyon jó lett volna a saját tér. Főleg amikor 4-5 harsányan vidám látogató tömörült be egyszerre órákra egy olyan szobába, ahová az ágyak jó, ha elfértek. Én ott ülök nagy hassal, kérdezik, "és ott mikor jön a baba?", én meg elsírom magam, mert a doki előzőleg hosszan ecsetelte, milyen életveszélyben vagyunk.

Szerencsére, amikor végre megszültem, épp egy nagyon rendes szobatársam volt.

Összességében jól jött - főleg bababarát kórházban császárosként - a szobatárs jelenléte (volt olyan, hogy nem bírtam felülni gyerekkel a kezemben és nem értem el a csengőt). De nagyon hiányzott nekem az intimitás. Persze túl lehet élni, de mégiscsak fontos napok ezek és az ember lelkileg-testileg igen kiszolgáltatott. Ha lenne sok pénzem, legközelebb olyat szeretnék, ahol apukával lehetnénk hármasban :)

A mi kórházunkban nem lehetett szobát foglalni - logikus is, hisz nem tudhatod (és ők se), pontosan mikor szülsz.

Végigolvasva a válaszokat, megdöbbenve tapasztalom, hogy a legtöbb kórházban beengedik a látogatóakat a szobába!! Hát ez nálunk kizárt volt. Bár volt mindig egy "elkülönített szoba" ahol voltak hasonló szerzetek amiket feljebb olvastam és hát szegény nővérke nem sokat tehetett 5-8 rokonnal....

Alapvetően nálunk be volt/van tartva a házirend, azaz 10-11-ig ( vagy 11-12-ig már nem emléxem) és délután 3-6-ig van látogatási idő, szigorúan csak a folyosón lehetnek a látogatók kék zacsival a lábukon,babát kihozni nem lehet, szobába tilos a bemenetel! 1 ágyas van itt is, de 1 db és csak külön kérésre raknak oda be bárkit is, nem kell fizetni érte én úgy tudom. Visszagondolva, azért csak jobb lett volna az egy ágyasba lenni, bár császáros voltam , egy kicsit nehezebben mozogtam mint sima szülésnél, de a másik anyuka max. akkor tudott volna segíteni, ha baj van és a csengőt nyomja helyettem.