Szülés után a kórházban miért akar mindenki egyágyas szobába kerülni?

Én első babásként 4 ágyasba kerültem. (Rengeteg tapasztalattal, mert babysitterkedtem sokáig). Nem akartam külön menni, pedig lett volna rá lehetőségem. Elég vegyes társaság jött össze(17 éves, 44 éves, 31 éves és Én 24 éves), mindenki első babájával volt abban a szobában.Sokat beszélgettünk, nekem szerencsém volt, mert komolyan könnyű szülésem volt, szülés után 2 órával törökülésben ettem meg az ebédemet, annyira nem fájt semmim! :D(Ha lehetne ilyen kívánnék mindenkinek!) Szóval beszélgettünk, nevetgéltünk, segítettünk egymásnak( leginkább Én nekik amit szó szerint élveztem!), Ja és mindegyik baba egy napon született, mindegyik fiú lett. Utolsó előtti napon szurkoltunk egymásnak, hogy senki babájával ne legyen baj, mehessen mindenki haza.Tusoláskor vigyáztunk egymás babájára.Izgultunk, hogy mindenkinek legyen sok tejcsije. A kicsik nagyon édesen végigaludták szinte azt az 5 napot amit kötelezően bent kellett töltenünk.

Szóval nekem jó volt, hogy nem voltam egyedül. Azóta eltelt 14 hónap, de még mindig tartjuk a kapcsolatot a szobatársakkal.

Horkolásról meg annyit, hogy szerintem nincs olyan kismama aki esetleg nehezebb szülés után nem horkol a kimerültségtől, izgatottságtól és a hirtelen fellépő felelősségtől. Én személy szerint úgy bealudtam este utolsó ciciztetés után 5 perc alatt, hogy 3-an alig tudtak felébreszteni. Már vissza akarták tolni ők a babámat, csak nem akarták, nehogy éjjel ha felébredek megijedjek, hogy hova lett. (Első 2 éjszaka kötelezően vissza kellett vinni őket!)

Én azért voltam egy ágyasba, mert el nem tudtam volna képzelni, hogy a kislányom első napjait idegenekkel osszam meg, az édesapja pedig csak üvegablakon keresztül lássa! Nekem fontos volt, hogy azt a 3 napot is együtt töltsük. Kényelmes, tv, dvd lejátszó, kopognak ha be akarnak jönni, csend, nyugalom. Első babámat szültem a vége császár lett, de egyedül láttam el, senki nem segített. (nem is volt rá szükségem)

Hátránya, hogy fényképész, ilyen-olyan dolgokkal megtalálnak, hogy vedd meg, próbáld ki, fizess érte.

És igenis, rühellem az idegeneket, soha nem voltam kórházban, el nem tudtam volna képzelni, h idegenekkel aludjak együtt.

Jah! Bnőm 5 ágyasban volt, szülése másnapján egy hajléktalan nőt fektettek be, akit nem fürdettek meg 3 napig. Utána is csak azért, mert 40 fok volt, én mind a 4 anyuka panaszkodott... no comment...

Én is külön szobát kértem, íme az indokaim:

Nagyon sokat táboroztam gyerekkoromban így szeretem a társaságot. De ma már felnőtt nő vagyok, és a gyermekem születése pont nem az a pillanat az életemben, amit megosztanék lutrira. Értem ezt úgy, hogy lehet szerencsém egy szimpatikus újdonsült anyukával, de éppenséggel lehet nagyon ellenszenves is...emberek vagyunk senkinek sem tetszik mindenki.

Az intimitásról nem is beszélve. Ahogyan írták előttem én sem szívesen szoptatnék vadidegenek előtt (másik anyuka férje és rokonsága) ráadásul úgy, hogy még tanulom a dolgot, vagyis lehet kínkeserves a művelet az elején.

Aztán: A babák nem egy ritmus szerint működnek, így amikor az enyém éppen elaludt és pihenhetnék végre egy kicsit, megeshet, hogy a másik anyuka babája kezd el üvölteni és vice-versa.

Egyedül teljesen intim körülmények között élhetjük meg az első napokat apukával és a babával, a látogatók is jöhetnek amikor csak szeretnének. Akkor meztelenkedem és cserélek véres betétet ahol és amikor csak akarok.

Sok sok érvet tudnék felsorakoztatni, de számomra az egész dolog intimitása miatt lényeges a külön szoba.