Anyucik, mesélnétek nekem a vajudásotok utolsó órái / perceiről ? Kb 2-3 perces fájásos időszakról

Nekem mindkétszer nagyon gyors volt.

De így is meg akartam halni, utáltam az egészet.

Néztem az órát a falon, mert mondta a szülésznő, figyeljem mikor meddig tart, és mikor jön újra.

Az órát is utáltam.

Se légzésre se testtartásra nem tudtam koncentrálni, (mert majd a torna meg az egyenletes légzés az segít) úgy voltam mindegy, hogy hogy csak legyen már vége.

A végén a két fájás között is fájt már, mert nagyon feszített.

9 óra vajúdás volt csak, vbac, mekóniumos volt enyhén a víz, amikor elfolyt, úgyhogy siettetés is volt oxival érthető okokból. Emelték és csak emelték, jó pár óra után összefolyt minden fájás szünet nélkül, 1-2 perc de igazából közbe is nagyon fájt tehát tényleg nem éreztem szünetet közte. Oxi előtt is nagyon fájt, de azért nem úgy, mint akit élve kínoznak.:D Hajnali 3-4-től 6-ig volt kegyetlen, azt hittem meghalok, nem is nagyon emlékszem, a férjem mesélt el sok mindent ami csak rémlett. Folyamatosan megcsavarodtam a fájdalomtól, magamon kívül voltam. Pedig 4-kor már totál nyitva voltam rég, csak fent volt a baba nagyon. 7 előtt született, kitolás volt vagy 40 perc mire lejjebb jött és sikerült. Én még életembe ilyen fájdalmat nem éreztem, nem is akarok soha többet. A vicc, hogy aznap még fel tudtam idézni, de most így pár hónapra rá már a fájdalmat nem csakhogy kegyetlen módon fájt és még egyre nem vetemednék. Az időt azért tudom nagyjából, mert az óra szembe volt és többször ránéztem.

Ja, a vicc hogy amikor szétment a branül és szünetelt az oxi, kitisztult az agyam, fájtak a fájások de simán elviseltem. Ahogy újra tették mintha víz alá nyomnának és nem tudnék feljönni kb hasonlatra. 30 órát el nem tudnék képzelni.:( borzasztó lehet.

Elsőnél indítottak, ott kb 4 óra oxitocin+butokrepesztés után már 2-3 perces fájásaim voltak (persze eredmény nélkül). 6-an vajudtunk egy szobában+az apukák.

Borzalmas volt..arra emlékszem, hogy kb orditani tudtam volna, de nem mertem, mert mindenki csendben türt. Ez után nem sokkal, már egybefüggő fájásom volt, és pár óra múlva meg is császároztak, mert a baba nem bírta. Úgy éreztem, ennél bármi jobb, mikor megkaptam a gerincérzéstelenítőt, az volt életem legnagyobb megváltása.

A második baba viszont “nem tervezett” vbac lett. Elfolyt a vizem, már kórházban voltam, úgyhogy egyedül vajudgattam magamnak. Kb a akutya nem nézett rám, de szerintem jobb is volt igy :) úgy 8 órával a víz elfolyása után lettek 3 perces fájásaim..emlékszem akkor már nagyon nehezen viseltem, éreztem hogy száll el az erőm, már az addigi stratégiám a fájásokra kezdett kevésbé hasznosnak bizonyolni. (Fájasok között próbáltam lépegetni, állni, magukat a fájásokat pedig ülve bírtam a legjobban, de ekkorra már nagyon nehezen.)

Nem emlékszem meddig tartott a 3 perces időszak, de nem olyan sokáig, mert egyszer csak jöttek a mindent elsöprő toló ingerek, ilyen óriási hullámszerű érzésben. Akkorra már biztos 1 percesre rövidültek csak ez kicsit összefolyik az emlékeimben már. Innentől nekem kb 1-1,5 óra volt mire meglett a baba.

Visszatekintve mindkettő szép élmény a maga módján.

Utolsó vagyok. Én arra emlékszem még, hogy egy olyan szülőszobában voltam aminek az egyik fala tiszta üveg. Reggel 9 körül volt már ekkor, végig a kilátást néztem, csupa fákat láttam, szèp reggel volt, napsütéses. Azon gondolkoztam milyen jó azoknak akik nem most szülnek épp😅😆 meg hogy én nagyon félek, mert rettegtem hogy valami baj beüt, mivel császáros lett az első baba nekem. De közben amúgy volt bennem egy igenis végigcsinálom érzés. Nagyon fura volt így visszagoondolva🤪.

De nem tudom másokkal is így volt-e..a tolofájások rettentő erőteljes hullámok voltak, de már máshogy fájtak. És nem folyamatosan, csak akkor amikor jött a hullám is. Nekem a kitolás sokkal “könnyebb” volt mint az addig tartó időszak.

Második szülésnél egyedül voltam a szülőszobán. Zuhanyoztam meg mászkáltam. Néha benézett valaki, aztán kiment. Szűk egy óra múlva ha jött a fájás, nyomtam,de észre se vettem mi történik. A szülésznő akkor jött be és mondta, nehogy már itt szüljek állva, be az ágyba. Onnan három nyomás és megvolt.

Vagyis nem is nyomtam, hanem volt két rúd a kezemnél, és azt kellett húznom.

Feszített meg égetett, de maga a fájásokat nem is éreztem így,ez tök jó volt. Az első fájástól 3óra volt a szülésig.

Rettenetesen intenzív volt, szünetre nem is emlékszem.

Nem tudom hogy lehet ezt kibírni 20-30-40 órán át :(

Az első szülésemnél nekem is hosszú volt a vajúdás. Utolsó tiszta pillanataim egyike, hogy reggel 7 után bejött a dokim (9 éve, még fogadott orvos volt) de utána néhány halvány emlékem van csak, a kitolásra mondjuk emlékszem, de a vajúdás végére nem, a gyerek dél körül lett meg szóval kimaradt a vajúdás utolsó szakasza a fejemben.

2. szülésemnél már emlékszem a vajúdás végére is, de nem is tartott annyi ideig, első fájástól kb 8 óra volt. Sőt, szülés után sem voltam feleannyira sem kimerült, mint az elsővel.