Mitől lehet traumatikus egy szülés? Akinek az volt, hogyan dolgozta fel?

21-es vagyok, 3 ora kitolas is rendben van, ha engedik a babat visszacsuszni, es ha fuggoleges pozicioban tortenik (nem pedig hatonfekve). 20 percnel hosszabb kitolas eseten indokolt rendszeresen ellenorizni a szivhangot, de amennyiben ez rendben van, akkor a visszacsuszas is teljesen normalis (amennyiben nem elakadasrol van szo, ebben az esetben viszont egyaltalan nem jon elorebb, ezt megelozendo KELL(ene) a fuggoleges poz, mert haton fekve utban van a farkcsont, es akar 30%-kal kevesebb helye van igy a babanak kibujni). Rovid koldokzsinornal, ratekeredett zsinornal illegve nagy sulyu babanal nem ritka ez az oda-visszacsuszas.

Nalam mindketto rovid kzs+nagy sullyal szuletett. Eg es fold volt a korhazi es a korhazon kivuli szulesem, pedig a masodik az elsonel is nagyobb volt, es volt meg egy komplikalo tenyezo, ami az elsonel nem. Utobbi megsem lett traumatikus.

Az elsonel sokaig nem is tudtam, hogy trauma volt a szules nekem, ahogy azt sem lattam, hogy szules utani depressziom van. Ereztem, hogy valami nem oke, mert ellattam ugyan a babam, de nem ereztem azt a szeretetet es kotodesr, amirol ugy erzem, hogy kellett volna. 4 honapos volt a gyerekem, mikor atbeszeltem szakemberrel, aki elmondta, hogy milyen lehetett volna a szules megfelelo kiserokkel. Folyni kezdtek a konnyeim. Es innen indult el bennem a gyogyulasi folyamat, pusztan ettol, hogy elmondtak, hogy ami velem tortent, az mas szemleletu szulest kiserok kozott egeszen mashogy tortenhetett volna. Nem lett volna szukseg kezzel tagitasra, mehszajmasszazsra, oxitocinos siettetesre, hasbakonyoklesre, gatmetszesre, hatonfekve kitolasra, azonnali varrasra, amikor meg minden meg volt duzzadva, es ezert rosszul varrtak ossze. 7 eve volt, azota is ott a dudor, de mostmar legalabb nem 4 centis, es nem faj, mint a szules utan hetekig, mikor ulni sem tudtam. A szoptatasi nehezsegek a beavatkozasoktol, az extraerzekeny, es extratestkontaktigenyes, tobbemberes, rengeteget ebredo babam, stb.

Szoval amikor atbeszeltuk a szulesem, es szinte lattam magam elott, hogy milyen lehetett volna, es sirtam, akkor megnyilt bennem valami. Egy allalommal beszeltem csak egyebkent nem is pszichologussal, hanem egy bábával. Nehany het mulva egyszercsak azt vettem eszre, hogy raneztem a gyerekemre, aki csillogo szemmel, mosolyogva nezett ram. Akkor kapaszkodott fel eloszor allasba. Es akkor, eloszor ereztem azt a szeretrtet es kotodest. Es annyira borzaszto volt, hogy addig nem. Hogy itt van ez az edes gyermek, akit eddig megcsak szepnek sem lattam, pedig milyen gyonyoru. Erre gondoltam akkor.

Tobb ev telt el, a letezo osszes konyvet elolvastam, szulestorteneteket, jokat es traumatikusakat egyarant, hogy tudjam, mire kell figyelnem. Osszegyujtottem az infokat, amik alapjan legkozelebb szakembert valasztottam. Kikerdeztem a statisztikajukat, es semmi masnak nem hittem. Es aztan megtapasztaltam, milyen, mikor nem oxitocinnal, meg a tobbivel kezelik, ha ritkulnak a fajasok, hanem poziciovaltassal. Hogy milyen, mikor azert, hogy jol ellazuljon a gat, nem metszenek, hogy gyorsitsak, hanem bekuldenek a melegvizes kadba. Mikor azert, hogy szabadon mozoghassak, es nehogy lefekudjek az erotlensegtol es ugy maradjak a kitolashoz veletlenul sem ctg-re kotnek, hanem dopplerrel figyelik a baba szivhangjat. Es meg sorolhatnam.

Nekem ez is gyogyito volt valahol, hogy ezeket megelhettem, bar az elsonel is volt mar fogalmam rola, csak az ert varatlanul, hogy a korhazban dolgozoknak nem.