Miért nem tesznek ellene, hogy ne legyen ennyi traumatikus szülés ebben az országban?

"Csesszék meg az orvosok"

Szerintem arra kéne lassan rájönni, hogy az orvos és a beteg valójában egy csónakban evez és más az "ellenség".

Én is azt mondtam egyik nap, hogy csesszék meg, no orvosként nem a saját kollégáim, hanem a betegek és felmondtam. Egy kis falusi körzetben vagyok fogorvos. Mikor 5 éve végeztem, úgy gondoltam, én leszek az a körzetes, aki majd ellentmond minden rémtörténetnek, rácáfolok minden olyan sztorinak, hogy a körzetes egy barbár mészáros, aki csak húz. Aztán szépen lassan rá kellett ébrednem, hogy nagyon kevés vagyok ehhez. A szemem láttára jár le a szavatossága annak a prémium tömőanyagnak, amit a saját (!) pénzemen vásároltam, mert alig jön be olyan száj, akinek ezt be lehetne tenni. A kliensköröm jó részének komoly gondot okoz a fogmosás, ha csinál is valamit, akkor az nem sokkal több, mint maszatolás, hiába mondom el 1x, 2x, 10x, edukáció hiányában semmit, de semmit nem fog fel belőle. Itt már ha valakinek 8 általánosa van, akkor az tanult embernek minősül, de tömegével vannak a szó klasszikus értelmében analfabéták. Egy pár éve még nevettem azon, mikor egy-egy ilyen világtalan betévedt, de most már bosszant, hogy egy fél órás kezelésből 15 perc azzal megy el, hogy: hova üljön le, vegye le a kabátját, rendesen üljön be a kezelő egységbe, ne lógjon le a lába, mert akkor nem férek hozzá, a 10 kilós szatyrát se oda rakja, ahova én állnék, öblögessen (ez mit jelent...), ne az ölébe köpje, hanem a köpőcsészébe, nyissa ki a száját stb. 3 éve megy ez a covid cirkusz, 3 év alatt még mindig tömegek nem tudták megtanulni, hogy nem jelenünk meg eü intézményben maszk nélkül, vagy betegen, lázasan lógó takonnyal egy elhalasztható fogorvosi kezelésen. Mikor terhes voltam és jól látható pocakom volt, az volt az utolsó csepp, mikor szemrebbenés nélkül bejöttek covid pozitívan olyan problémával, ami nyugodtan várhatott volna hónapokat is. Akkor már nem mentem ki többet, habár fizikailag bírtam volna.

Én is fizetem a tb-t. Én is szembesülök vele, mikor beteg vagyok, hogy ezért a pénzért nem sok mindent kapok, habár elő-előfordul, hogy kollégaként kvázi "kivételeznek" velem, de alapvetően ez nem magától értetődő, ha nem ismerős a kezelő orvos, akkor tulajdonképpen senkit nem érdekel, hogy ki fia borja vagyok, így én is rendszeresen tapasztalom a rendszert a másik oldalról. Csak erről az oldalról még hozzájön az is, hogy nem csak végig nézem, de én magam kell megcsináljam a saját adómból egy halom ingyen élőnek a problémáját, aki jön, amikor megviszket, ha időpontot kér, arra nem jön el (mert nem tudja a naptárt leolvasni), receptet írni nem tudok, mert nincs neki miből kiváltani, dolgozni életében nem dolgozott, de 4-5 kölök, na az van otthon. Nem feltétlenül cigányok ezek, van egy halom periférián élő magyar is, aki hasonló körülmények között él.

Úgyhogy szerintem itt a vagdalkozás helyett jobb lenne inkább összefogni, mert nem egymásnak vagyunk ellenségei, hiszen mind ugyanazzal a problémával küzdünk. A problémamegoldás 1. lépése a probléma felismerése, jelen esetben az, hogy túl sokan élősködnek a rendszeren a mi adónkból, emiatt nekünk, akik fizetünk is, kevesebb jut, ha jut egyáltalán. Aztán, hogy azért a kérdésnél is megmaradjak, a sok kiöregedett szakival kellene valamit kezdeni, ha 80 évesen mindenáron doktor bácsisat akar játszani, akkor inkább maradjon meg valami külsős tanácsódaként, de ahogy korábbi válaszomban is írtam, az nagyon nem jó, hogy egyes technikákat csak ezek a vén sz@rok tudnak végezni, mert semmi pénzért nem hajlandóak a tudásukat átadni, nehogy véletlenül valaki mellettük is labdába rúgjon. Itt is volt egy ilyen fogorvos kolléga, mindenkit ellehetetlenített, ráadásul az etikai bizottság helyi képviselője is volt, még szólni sem lehetett senkinek. A fél város pezsgőt mondott, mikor végre valahára elpatkolt.

Magyarországon teljesen más a hozzáállás a témához, meg az egész szemlélet, ami az oktatással kezdődik. Már a képzés alatt azt tanuljuk/látjuk, hogy a vajúdó nagyjából egy darab húsnak van kezelve, alig van bármi beleszólása a folyamatba, még tájékoztatást se nagyon kap, hogy mi fog történni. 10 évet dolgoztam az egyik nagy egyetemi klinika szülőszobáján, láttam ezt-azt. Amikor reggel fél8-kor a főorvos és az egész személyzet (jó esetben csak 5-6 ember, ha vannak hallgatók, akkor akár 15 fő) bevonul a vajúdókhoz, végignézi ahogy a főorvos megvizsgál mindenki és már nyújtja a kezét a burokrepesztő tűért anélkül, hogy egy szót is szólna az asszonyhoz. Vagy pl. hogy akkor is be lett kötve oxitocin, ha a tágulás szépen haladt, nem volt igény fájdalomcsillapítóra, szívhangok rendben voltak... és az infúzióval egyőtt jár a folyamatos CTG, ha nincs vezeték nélküli eszköz, akkor nagyjából ágyhoz is van kötve a páciens, meg van fosztva a szabad mozgástól, hogy megválassza a kényelmes pozíciót.

A kitolási szakban legfeljebb az oldalt fordulás volt opció, a szülés is 99%-ban a szülőágyon, háton fekve történt, esetleg félig ülve. Ennek a legfőbb oka az volt, hogy az orvosok nagy részének ez a kényelmes, így férnek hozzá a gáthoz, nem kell hajolgatni. Az egyik vajúdóm szülőszéken akart szülni, de a fogadott orvosa megmondta neki, hogy ő aztán nem fog a földön csúszni-mászni, ha ezt akarja, szülhet nélküle, válasszon. Persze végül ágyban szült, háton fekve, és ezért végül még ki is fizette az akkori hálapénzt.

Volt lehetőség alternatív szülőszobára, de alig valaki használta.

A legtöbb szülésnél nagyon sok olyan ember is jelen volt, akinek semmi keresnivalója nem lett volna ott. Volt amikor még a takarítónő is beállt az ajtóba bámészkodni.

Majdnem minden szülésnél volt Kristeller-féle műfogás, amit sokan hasba könyöklésnek ismernek.

Szülés után az anya azért nem kaphatta meg rögtön a gyereket, mert a gyerekorvos nem fog ott állni és várni a vizsgálatra.

Vetélés, halva szülés esetén nem nagyon volt lehetőség elbúcsúzni, mert egyszerűen ennek nem volt meg a kultúrája.

Nagyon sok mindenen lehetne javítani egy minimális odafigyeléssel is akár. És ha a szakdolgozók meg lennének rendesen fizetve, ez persze magával vonzaná azt is, hogy többen jelentkeznének szülésznőnek, ápolónak, nem lenne emberhiány, nem lennének a dolgozók túlterhelve.

Na meg ha esetleg némi megbecsülés is járna ezzel a munkával, nem pedig az, hogy ha vmi nem tetszik, el lehet menni.

Nekem sokminden nem tetszett. El is mentem. Most külföldön dolgozom, szintén szülészet, egy Nyugat-Európai kórházban.

Itt minden lépéstől, beavatkozásról tájékoztatjuk a pácienseket, a beleegyezésük kell mindenhez. Ismertetjük az adott helyzetben a lehetőségeket, hogy hogyan tovább, ezzel választást biztosítunk. Nincs siettetve a szülés, van lehetőség alternatív módszerekre is, ezek csak kiegészítő lehetőségek, nem helyettesítik a gyógyszereket.

A vajúdás és szülés alatt az anya választja meg a pozíciót, szülhet akár fejen állva is, ha neki úgy jó, a személyzet alkalmazkodik hozzá, ha kell, a földön térdelve.

Gátmetszés nagyon ritka, tilos a hasba könyöklés. Olyan előfordul, hogy a hasat fentről tenyérrel megtartják, de tilos lefelé nyomni.

Az újszülöttet nem szívják le, és a köldökzsinór pulzálását is megvárják.

Az anya megkapja azonnal a babát, a vizsgálat az első 2 órában valamikor történik, amikor az mindenkinek megfelel. Gyerekorvos normál esetben szülésnél nincs jelen, a szülésznő végzi a vizsgálatot, méri le a babát.

Természetesen ezek át vannak értékelve, ha valami komplikáció történik, de még abban az esetben is megkapja mindenki a tájékoztatást, és ha van több beavatkozásra lehetőség, választhat mit szeretne.

Van lehetőség tervezett császármetszésre, vagy ha a vajúdás alatt az anya kéri, bármikor megoperálják.

Ha valaki pl. kulturális, vallási vagy egyéb okoktól nem szeretné, hogy férfiak jelen legyenek, az is megoldható.

Középidős vetélés vagy halvaszülés után van lehetőség időt tölteni a magzattal, a kórházi tartózkodás alatt bármikor. Van lehetőség búcsúszertartásra a kórteremben, ha valaki vallásos, jön a pap, lelkész, kérésre még fotós is. Készíthetnek emléktárgyakat, pl. kis angyalkát amiből az egyik a szülőknél marad, a másik a babánál. Legutóbb a szülők feldíszítették a kis koporsót. És természetesen pszichológus automatikusan megy az ilyen esetekhez.

Itt nálunk is emberhiány van, mindig kevesen vagyunk, annak ellenére, hogy a fizetés jó. De mégsem futószalagon megy az egész, a páciensek egyenrangúnak vannak tekintve. Van lehetőség szülés után igény szerint átbeszélni még egyszer mi miért történt, kérdéseket feltenni az orvosoknak, szülésznőnek, aneszteseknek akik jelen voltak.

Én nem mondom azt, hogy Magyarországon minden rossz. De lenne bőven hova fejlődni, főleg emberileg.

"Kedves fogorvos és szerinted ez engem hol érdekel?"

Na igen, a probléma másik része. Hogy senkit semmi nem érdekel, csak a saját baja. Így bizony nem is lesz sosem változás, ha a kanapén ülve neked annyi hozzáfűzni valód van, hogy téged nem érdekel (pedig de, mert ha nem érdekelne, nem szóltál volna hozzá) és csesszék meg az orvosok. Csak aztán ne csodálkozz, ha ugyanígy állnak hozzád. Volt már olyan betegem hasonIó attitűddel, neki is azt mondtam, amit most neked is: amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten. Ha így áll hozzá a lakosság, hogy nem érdekli (mindaddig persze, amíg keresztbe nem áll a fing a s3ggében, vagy szeme fénye nem beteg, mert akkor hirtelen nagyon is kell az a csessze meg orvos), akkor nem is biztos, hogy megérdemli az ennél színvonalasabb ellátást. Igazából kedves válaszadó a te kommentjeidben minden megvolt, ami kiválóan reprezentálja a magyar társadalom hozzáállását nagyjából mindenhez. Nem érdekel. Aztán csodálkozunk, ha például az egészségügyi dolgozók is idomulnak ehhez a hozzáálláshoz és nem tudnak mit kezdeni azzal az elhanyagolható mennyiségű normális gondolkodású emberrel. Tudom tudom, téged nem érdekel, csesszem meg.

48-as.

Én úgy gondolom, hogy mindenkivel nagyon kedves vagyok, egyáltalán nem érzem azt, hogy változtatnom kellene a hozzáállásomon. Mint ahogy minden más szakmában, úgy az orvosok körében is vannak alkalmatlanok. De kizártnak tartom, hogy több, mint a körmösök, tanárok, ügyvédek, vagy kasszások között. Volt dolgom rossz körmössel, mégsem húzom rá egyöntetűen mindenkire, hogy milyen parasztok, amúgy is csesszék meg. Felvázoltam a problémát, ami ellen együtt lehetne tenni. Ha érdekel. Ha nem érdekel, akkor így marad, ennyi. Végeredményben én vagyok az, akinek amúgy kevésbé fontos, mivel én, amikor láttam ,hogy ez nem jó irány fogtam magam és felálltam. Aztán hogy ennek a körzetnek lesz-e valaha még fogorvosa, ahova fordulhat tb alapon, hát erős kétségeim vannak, hiszen előttem is kb úgy volt ellátás, mint Mátyás király meséjében: volt is orvos, meg nem is. És van egy csomó páciens, akit végtelenül sajnálok ott hagyni, és hiszed vagy sem, de ők is sajnálják, hogy elmegyek. Csak én nem szeretnék az a fásult, korán kiégett szakember lenni, aki miatt neked ilyen komoly ellenérzéseid vannak még velem szemben is, pusztán azért, mert orvos vagyok. Én szeretném hinni, hogy van helyben is valami megoldás, nem csak az, amit a 46-os írt, hogy mindezért el kellett hagyni az országot. De az a megoldás bizonyosan nem csak annyi, hogy az orvostársadalom lesz kedves változtatni a hozzáállásán, azt gondolom, hogy ezt mindenkinek meg kellene tennie.