Hogy beszéljem le a páromat az otthonszülésről?

Ez mekkora idióta érv, hogy "nem viszik el a babát semennyi időre".

Majd ha fekete zsákban viszik el örökre, vagy rohammentővel gyerekintenzívre lélegeztetőre kötve, az jobb lenne neki?

Ez egy komoly töréspont lehet köztetek, ha megpróbálod lebeszélni. Aki otthon akar szülni, annak ez nem valami hóbort, vagy kóbor szeszély, hanem egy állati meghatározó dolog a saját maga és a gyermeke számára, amit nem kényelemből választ valaki, hanem azért, mert a legjobbat akarja mindkettejüknek, épp úgy, mint a kórházban szülők. A különbség csak abban van, hogy ki mit lát kockázatosabbnak. Akinek voltak már hajmeresztő tapasztalatai az egészségüggyel, annak természetes önvédelem az alternatívákat felkutatni és csak szükség esetén kórházba menni. Az, hogy ne vigyék el a babát, és hogy szülés közben ellazultan befelé tudjon figyelni, nem valami túlzott kényesség, kényelmesség, hanem ösztönös szükséglet, aminek kielégítése az egész szülés és csecsemőgondozás folyamatát akadályozhatja, szó szerint, nem csak lelkileg. Pl. a legjellegzetesebb: kórházban leáll a tágulás, de nem várnak, hanem siettetik az anyát, úgyhogy jön az oxitocin, erre durva összehúzódások jönnek, a szülő nő elveszíti a kontrollt a teste felett, kitoláskor már nem is érzi, mikor és hogyan kell nyomni, esik a szívhang, pánik, és akkor kipréselik belőle a gyereket valami durva módon, mert akkor már ki kell, és az anya hálás, mert megmentették a babája életét, akit ő "nem tudott megszülni". Pedig csak békén kellett volna hagyni, és minden rendben lett volna.

Az otthonszüléshez komoly felkészülés és önismereti út vezet. Ha nagyon ellene mész, abba az egész kapcsolatotok beleroppanhat. Nézz videókat a Hoztam e világra nevű youtube csatornáról, hátha jobban megérted őt. Szüléstörténeteket mesélnek el nők. Szerintem nagyon tanulságos.

Sokan írják, hogy tragédia lett volna kórház nélkül a szülésük, de ezek egy része még a szülés beindulása előtt kiesett volna az otthonszülésből, a többi komplikáció legnagyobb része pedig a kórházi körülmények és beavatkozások eredménye, melyek otthon ki sem alakultak volna, kisebb részükkel pedig az otthonszülő is kórházba megy szülés során/után, hiszen kb. az otthonszülések 10-15%-a végződik kórházban, és ez teljesen rendben van, ez nem az otthonszülés létjogosultságát vagy biztonságosságát cáfolja. A kórház erre való. Nem a normál, élettani szülésre. Ráadásul a kialakuló problémák szinte sosem azonnali, előre nem látható, perceken belül tragédiába torkolló helyzetek, mint ahogy itt előadják, szinte mindig van idő mentőt hívni/kórházba menni, ellátni az anyát és a babát. Ez persze nem azt jelenti, hogy otthon nem történhet tragédia. Történhet. De nem nagyobb valószínűséggel, mint kórházban, sőt! Ahogy otthonszülős berkekben mondani szokták: a Pető Intézet nem otthon születettekkel van tele.

Én magam kétszer szültem kórházban, most harmadjára én is otthon fogok. Ha kórházba is kellene majd mennem, én leszek az a kismama, akit utálni fognak, mert egy halom dologra nemet mondok majd. Ha tudok. Mert az ember szülés közben szülni szeret és tud, nem harcolni egy rendszerrel. Nem mondom, hogy lehetetlen jó élmenyt szerezni a magyar kórházi szülészeteken. Biztosan vannak nagyszerű szülésznők és orvosok, én is találkoztam már párral. De én személy szerint túl rizikósnak találom megint kísérletezni. Nem a gyerekem születésével szeretnék hazárdírozni, én ezért választottam az otthonszülést.

Ha jót akarsz kettőtöknek, akkor olvass, tájékozódj, készülj fel és támogasd, mert a vészmadárkodással semmi jót nem fogsz elérni. Az egyik bábapraxis statisztikái, csak hogy képben legyél, amikor beszélgettek a témáról: [link]

25ös és el fogsz tudni számolni a lelkiismereteddel ha miattad baja lesz a gyerekednek?

Az én terhességem és szülésem eleje teljesen problémamentes volt, sportoltam, alig gyarapodtam meg a minimumot, minden értékem tökéletes volt.

Aztán vajúdás közben fordult egyet a baba, bele a köldökzsinórba, vállal a medencémnek feszült, és nem tudott kijutni. Percek alatt annyira leesett a szívhang, hogy csak arra emlékszem mindenki kiabál és rohangál, a férjem falfehér arccal megpuszil és már visznek is el.

Megúsztuk egy kulcscsont töréssel és pár nap légzéstámogatással, de ha nem vagyunk pont ott, akkor nem valószínű hogy időben beérnek velünk.

Ismerősöm otthon szült, nem volt probléma, de besárgult a baba, nagyon csúnyán. Be kellett vinni a kórházba kékfényezni, hát ne tudd meg mi az amit bent kapott az anyuka, mennyire nem foglalkoztak velük, és azt mondta, mindenhonnan lesajnáló pillantásokat kapott.

Otthonszülés = én én én

Én így akarom, én úgy akarom, természetes legyen, meghitt, spirituális, mert akkor majd nagyobbat mondhatok mint a többi anyuka!

27es, igen, éppúgy el tudok majd számolni a lelkiismeretemmel, mint az, akinél egy kórházi szülesztés sül el balul. Értsétek meg, mindenki a legjobbat akarja a gyerekének, és eszerint cselekszik.

Én is el tudnám mesélni az egyik szülésemet úgy, hogy de jó, hogy ott volt az orvos, nélküle szörnyűségek történtek volna, de nem lenne teljes a történet, ha kihagynám belőle az ilyen-olyan tök fölösleges beavatkozásokat a vajúdás alatt, és káros követelményeket. Követelmények alatt azt értem például, hogy én pontosan éreztem, hogy négykézláb kell lennem, de nem hagyták, sőt, csúnyán rámszóltak, hogy úgy nem vajúdunk, nem szülünk. Hiába mondtam, hogy én érzem, hogy ez nekünk így jó, még ki is nevettek. Meggyőződésem, hogy nem lett volna semmi fennforgás, ha hagynak úgy szülni, ahogy a testem diktálja. Akkor nem a dokinak kellett volna kipréselnie belőlem a gyereket. Persze ezt már sosem tudjuk meg.

A lényeg, hogy ugyanazt a történetet sokféleképpen el lehet mesélni, és mindegyik olvasatnak van érvényes oldala.

29es, akinek a kórházi szülés sül el balul, annak nem kell számolni a lelkiismeretével, mivel nem önző módon, önmaga miatt áldozta fel a gyerekét.

Nehogy hozzám érejenek a csúúnya gonosz doktorbácsik halj csak meg kicsikém majd csinálunk helyetted másikat, az talál túléli az önző, egomán felelőtlenségemet, Hiszen a lényeg hogy ÉN jól érezzem magam, az legyen amit ÉN akarok. Hogy veled mi lesz ki nem tojja le? Max nem maradsz életben nem nagy dolog. Örülj anyucit nem bántották a gonosz orvosok, nem mérezték gyönge lelkét a kegyetlen, kórházban töltött, körülbelül kettő napok, ahol kínozták volna, sőt, kisérleztek is volna vele. Hogy te nem kaptál esélyt az életre? A te bajod.