Magyarországon eljutunk majd oda, hogy lehessen választani, hogy hüvelyi úton vagy császárral szeretne szülni egy nő?

Remélem igen.

Manapság már nőből férfi lehet, férfiből nő, vagy akár a kettő egyszerre, férfiak szülnek... Akkor egy nő ne dönthessen ebben a kérdésben szabadon?

Inkàbb az kène, hogy kevesebb legyen a szülèszeti erőszak.

Velem nem kiabàltak, pedig üvöltöttem a fàjdalomtòl. Ehettem, ihattam, màszkàlhattam, amìg bìrtam, fèlhomàly volt, lehettem nègykàzlàb, megvolt a gàtvèdelem es az aranyòra. Kopogtak, bemutatkoztak. Pedig nem haladò otthonszülèsből mentem be, ès telenyomtak oxyval (ahelyett, hogy megkerestük volna, az utolag szàmomra egyèrtelmű okokat, ami miatt nem haladtam). Nem volt tökèletes szülès, a kòrhàzi dolgozòk is csinàltak olyat, amit nem ùgy kellett volna, de megùsztam minimàlis adag szülèszeti erőszakkal (mintha anèlkül nem lehetne szülni...)

Tehàt szerintem vàlasztható csàszàr helyett mindenkinek embersèges ès biztonsàgos ellàtàs jàrna. Akkor nem akarnànak sokan (èrthetően) inkàbb egy nagy hasi műtètbe menekülni.

A mostani helyzet, kivetìtve a fogantatàsra, olyan mintha csak a lombik ès a nemi erőszak közt lehetne vàlasztani. Ùgy persze, hogy sokan inkàbb a lombikot vàlasztanàk. Sokan meg ùgy lennènek, hogy ki kell bìrni a nemi erőszakot, az előző generaciòk is kibìrtàk, ennyit nem bír valaki vàllani a gyerekèèrt? Pedig valós ès legjobb megoldàsnak ott van a közös beleegyezèsen alapuló ès jóleső szeretkezès.

A 14essel értek egyet, itthon kb az a két véglet van a köztudatban, hogy iszonyatos kínlódások között, megaláztatva valahogy szülsz egy gyereket vagy felvágnak és másnap már szaladgálsz is, csak kicsit fáj, de hát a Jucika mesélte, hogy neki nem volt semmi baja, tehát biztos nem is annyira vészes. Nyilván figyelmen kívül hagyja azt, hogy én pl személyesen ismertem olyat, aki belehalt egy elbaxott császárba, meg olyat is, akinek valahogy úgy sikerült kivenni a gyerekét, hogy lebénult a fél lába. Tudom, hogy ezek extrém esetek, de kár úgy kezelni a császárt, hogy az akkor is jobb, a hüvelyi szülés meg csak szörnyű lehet. Nekem pl tudatos felkészülés után sokkal könnyebb volt a hüvelyi szülés, mint vártam, nem lett semmi maradandó sérülésem, de ehhez nekem nagyon ott kellett lennem fejben is.

Plusz amíg tegyükfel minden rendben, szerintem nyugodtan döntse el az anya, hogy ő most hogy szeretne vajúdni, mi kényelmes neki és rá lehet hagyni a saját kívánságait. De sokszor akkor is mereven ragaszkodnak a nők az elképzeléseikhez, amikor mondjuk már látszik, hogy a baba kakilt a magzatvízbe, vagy nem jó a szívverés és fontos lenne, hogy az orvos akkor átvegye az irányítást (megfelelő szakértelemmel nyilván), mert ott már veszélyben vannak és nem biztos, hogy az anya tud abban a helyzetben jól dönteni.

De ez a téma annyi sebből vérzik, nem hiszem, hogy egyhamar megoldódik.

Egyszerűen nem értem, hogy miért érv az, hogy mi volt évezredeken át, meg hogy mi a természetes? Évezredeken át k_rvasokan beledöglöttek a természetes szülésbe. Másrészt meg ma a "természetes" szülés sem olyan természetes. Hiszen ott a rengeteg vizsgálat, a rengeteg gép, gyógyszerek az anyának és a babának is. Kétlem, hogy lenne itt bárki, aki semmilyen modern, mesterséges, tehát nem természetes eszközt, módszert ne vett volna igénybe a terhessége alatt. Teljesen problémamentes terhességet is nem egyszer megnéznek ultrahanggal pl. Na most évezredeken át úgy voltak terhesek a nők, hogy nem volt ultrahang, akkor most annak miért tapsolunk?

Ha valaki sajnálja a "könnyebb" utat nőtársaitól, akkor vállalja fel, hogy neki szar volt, szeretné, ha másnak is szar lenne, ne bújjon ilyen "bezzeg régen" szarságok mögé. Mert őszintén nem látok más indokot az irigységen és a frusztráción kívül, hogy miért akarja valaki idegeneknek megszabni, hogy hogyan szüljenek, miközben őt semmiben nem érinti.

Régen azért haltak meg a természetes szülésben, mert az orvostudomány ott tartott, ahol. Ezt hivatott orvosolni a császár.

Csak manapság nem életmentés, hanem szülési alternatíva lett belőle. Ezt kellene tisztázni.

Egyébként nem értem az "irigység" részt, nekem kb egy kivételtől eltekintve az összes ismerősöm és rokonom bízott abban, hogy nem kell császár, egyikük sem akart műtétet, volt aki bánta, hogy nem jött össze a hüvelyi szülés neki.

Mire kéne irigynek lenni? 😂

Én is rettegtem a szüléstől egész életemben, beleértve a 9 hónap terhességet is, de császárt nem szerettem volna. Oxytocint sem, bár azt kaptam sajnos. Így a végén már könyörögtem a császárért. Nem hatott. Durván követeltem is, az sem hatott 😂 Ordítottam is, de nem szólt be senki. Végül nem bánom, hogy nem lett császár a hisztim miatt, így hamarabb túl voltam az egészen. Mármint miután meglett a gyerek. Na mindegy is, igazából engem nem érdekel ki hogy szül, de gondolkodjunk már egy kicsit reálisan. Adott x fő személyzet egy kórházi osztályon, y darabszámú műtővel, stb, és tételezzük fel, hogy egy adott napon senkinek sincs kedve vajúdgatni, meg hüvelyi úton szülcsikézni, mert az olyan kényelmetlen. Macera, meg minden. Fáj is, brrr. Szóval mit csináltok ha nincs kapacitás és teszem azt beindul a szülés és végül természetes úton kell szülnöd? Bepereled a kórházat? Vagy összeszorítod a lábad, hátha bent marad még egy kicsit a gyerek, amíg felszabadul egy műtős brigád? Vagy majd nem lesz orvos meg műtő 1-2 sürgősségi császárhoz, mert tele van a kórház olyan nőkkel, akiknek derogált szenvedni pár órát? Vagy milyen kapacitással kéne üzemelnie a kórházaknak, hogy egész biztosan ne legyen fennakadás? (Nem csak nálunk van hiány egészségügyi szakemberekből.) Eldöntheted te akár már ma is, hogy császárt akarsz és kész. Magán kórházakban úgy tudom, hogy ennek semmi akadálya. A tb nem arról szól, hogy igénybe veszel indokolatlan, tetszés szerinti beavatkozásokat. Arra ott van a magán egészségügyi szektor.