Szülnétek csak azért "fiatalon", hogy nehogy később bajok legyenek?

30 alatt nem voltam hajlandó szülni és nagyon jól tettem.

Terhesen ez a nyár megviselt, mert teljesen lekorlátozódtam. De elviseltem mert azért most már muszáj volt teherbe esni ha egyáltalán szeretnék gyereket.

5-6 évvel korábban képtelenség lett volna. Minden kimaradt volna az életemből az elmúlt 5 évben.

Egyáltalán nem bántam meg, hogy nem szültem eddig, egyszerűen most vagyok igazán felkészülve rá (de amúgy vártam volna mèg 6 évet ha az orvostudomány és az emberi test lehetővé tenné, hogy így kitolódjon az átlagos gyermekvallalási kor).

Kertipartik, bulik, koncertek, bandázás, kocsmatúrák.. minden nyáron minden hétvégén napokat töltöttem a barátaimnál. Volt sokszor h tőlük indultam munkába hétfőn és még vissza is mentem munka után.

Még 30 évesen is képes vagyok sajnálni, hogy véget ért ez a korszak, de igy legalább volt részem benne, ha 25 évesen szülök akkor nem is lehetett volna.

Persze van akinek nem változik fiatalon sem sokat az élete, mert nem ennyire kimozdulós, bulizós.

De ha te még élni szeretnél kicsit, mielőtt örökre, visszafordíthatatlanul lekötöd magad egy életre, akkor ne vállalj még babát. Semmiről nem vagy lekésve, a leendő gyerekednek is jobb ha szívből várod és nem csak valami kötöttségnek, valami kötelező dolognak érzed.

6.

Mondjuk azzal mindent leírtál, hogy csak a létfenntartásodra dolgozol. Neked ez megfelel, ahogy az is, hogy egész fiatalságotok alatt nem igazán tudtátok a pároddal a kettesben töltött időt kiélvezni, neked lehet elég. Nekem nem lenne, millió emlékünk van, amit 40 éves fejjel már nem lehetne átélni, nekem azért több kell, mint létfenntartva élni. Úgyhogy kérdező, nem lesz akkora különbség, ha vársz 4 évet, viszont 4 év lesz még tényleg kihasználni a fiatal éveidet, anyagilag stabilabbak lesztek és a párkapcsolatod is biztosabb lábakon áll majd.

19: a közös emlékeink feléért a fél karodat adnád, már eleve a magismerkedésünk olyan hogy az ismerőseink mesélik mindenkinek mint a világ legszebb történetét, de ezek mellett is beutaztuk a világot Amerikától - Ázsiáig, rengeteg mindent csináltunk együtt és borzasztó kalandos volt az a 2 év, más 10 év alatt nem él annyit. Ameddig fogalmad nincs valaki életéről addig bölcsebb ha csendben maradsz. Melleseg akinek a gyerek(ek) után megáll az élet és beposhad az magának köszönje, mi 2 gyerekkel is majdnem ugyanannyi lehetőséget tudunk teremteni mint nélkülük, viszont nélkülük mindketten úgy érezzük, hogy valami hiányozna az életünkből.

A munka pedig igen, számomra létfenntartás, a pénz kell ahhoz, hogy olyan színvonalon tudjunk élni ami nekünk megfelel, nem szeretnék vezetői pozícióba törni, nem akarok vállalkozni, nem akarom megváltani a világot sem a munkámmal. Ettől még jól keresek és így jól érzem magam de nem központi kérdés az életemben, de köszi az aggódást. Még több öngólt melyik lúzer akar rúgni az életemmel kapcsolatban?