Normális az ha a szülést undorítónak tartom?

5 honapja szultem,egyaltalan semmit nem lattam odalent magamnak. Mar tobb szulos videot is lattam,mivel mindigis nagyon foglalkoztatott a tema,egy felevet meg tanultam is szulesznonek. De nem lattam semmit. Sima szulopozban szultem hatonfekve, a babam teljesen tisztan szuletett,semmi nyak,cafat nem volt rajta. Utana a szuleszno tobbszor lemosta melegvizzel, majd a vegen leszedte alolam a lepedo szeruseget,majd felhuzta ram a bugyipelenkat,hogy ne verezzek szet mindent,meg nyilvan amugy is szules utan jon a ver rendesen. Vegig fekudtem amugy. Nyilvan,nem minden baba szuletik meg tisztan,illetve mas pozban lehet,hogy tobbet lat az anya is. Pl vizben gondolom koszos,veres lesz a viz, allva szules kozben is lathatja ami kijon belole,stb.

Most várom az első gyermekem, tehát tapasztalatom sajnos nincs a szüléssel kapcsolatban, viszont úgy gondolom, átélni egészen más lehet, mint egy videón megnézni. Régebben ment a tv-ben egy műsor, Jön a baba címmel. Egy részt sem bírtam végignézni, mert másra sem tudtam gondolni, hogy szegény asszony, milyen fájdalmai vannak 😞 Meg ahogy zajlottak az események (burokrepesztés, kitolás, nem ragozom) apuka és a műsorkészítők meg csak lestek... Jaj. Így kismamaként viszont már máshogy látom. Izgulok, hogy minden rendben legyen és félek is egy kicsit, hiszen még nem éltem át, de nagyon várom, hogy világra jöjjön a kisfiunk. Szerintem vagyunk ezzel egy páran, hogy megszültük/megszüljük a gyermekünket, de ennek ellenére nem szeretjük nézni e témában a videókat.

Normális. Ha terhes leszel, akkor is benned lesz a félsz, de mint a halált, tudni fogod, hogy ezt sem kerülheted el. Én nehezen vettem rá magam a gyerekvállalásra emiatt, sokáig nem is sikerült, de a terhesség volt eddig az életem legjobb időszaka (lehet, hogy közhely, de tényleg, annyira levetkőztem a korábbi gátlásaimat, mintha megint kamasz lettem volna) a szülés meg részben undorító volt, nagyon fájdalmas, de ahogy vége volt és hazamentünk, már ágyat húztam, főztem, le se lehetett lőni :D Megérte, izgalmas és szép volt az egész úgy, ahogy volt. Ha tudom, hogy ilyen jó lesz, korábban belevágtam volna.

Persze, hogy nem szép látvány, a vakbélmütét sem az, de nem is sebész akarsz lenni, csak anyuka, az pedig nem látja a saját szülését sem. Majd szülsz akkor amikor már jobban készen állsz rá. Nekem császár volt és jó volt, ilyen is van, nem mindenkinek szörnyű. Van akinek a hüvelyi szülés is könnyű, másnak meg nem az.

Nem alul vágnak szana szét igazad van. A hasadat nem is tudom hány rétegben. 2 varratod lesz utána. Pokoli fájdalmaid 3-4 napig. Nehéz felállni. Fáj köhögni, tüsszenteni, nevetni, orrot fújni, kakilni. Aranyér meg a terhesség alatt már kialakul. Jah és vizelet tartási probléma is ugyan úgy lehet. Lehetnek összenövések, begyulladhat a seb...... Stb. Jah tényleg sokkal jobb

Császárnál is tök meztelen vagy a műtőben, csak le vagy takarva zöld lepellel. Amit kb a melledig fellibbentenek hogy a hasad meg a nemi szerved környékét le tudják fertőtleníteni meg a katétert felrakni, ahol nekem csináltak még a lábad is be kell rakni ilyen kengyel szerűségbe és úgy műtenek, oké nem olyan nagyon terpesztesz mint egy vizsgálaton, de azért valamenynire igen. Ilyenkor már nem érzed a lábad és kb nem is tudod ki mit matat ott, csak a műtét kezdetekor takartak engem vissza. :D csak azért írom mert a szüléssel járó néhány dolgot így se úgy se lehet megúszni. Ja és a műtét után még magatehetetlenül fekszel a szobában meztelenül a takaró alatt, nem bírod mozgatni a lábad, de ugye a szülés utáni vérzés beindul amit általában gyakran csekkolgat is a nővérke a takaró fellibbentésével, majd ha már felállhatsz visznek zuhanyozni általában. Csak hogy ne azt hidd ez annyi hogy simán felvágnak azt jónapot, ha így ha úgy szülsz nem úszod meg az ezzel járó kellemetlenségek nagy részét, jó páran látni fogják az alfeledet es a meztelen testedet meg hogy vérzel stb...

Szerintem én jobban féltem nálad is. Egész életemben a szüléstől rettegtem. Amikor terhes lettem, pánikrohamaim, rémálmaim voltak, hogy szülni kell. Sima szülésnek indult, de sürgősségi császár lett a vége, szóval mindkettőt megtapasztaltam. (Kivéve azt, hogy kibújik a hüvelyemen) Hát, én ezerszer rosszabbra számítottam. Fájt nagyon persze, de én el tudok képzelni ennél sokkal nagyobb fájdalmat. A kórházban meg osztogatták a cataflamot, na azzal meg totálisan elviselhető volt a császáros fájdalom is. Itthon is szedtem. Így lesz második gyerek is.

Amúgy ha úgy érzed hogy ez gátolni fog téged a gyerekvállalásban/szülésben, akkor lehet érdemes lenne párszor beszélgetned erről szakemberrel, az is nagyon jól oldja a gátlásokat. Nem azért mert gáz undorítónak tartani a szülést, hanem hogy jobban megértsd a saját érzéseidet.