Az anyukák mégis miért hagyják el magukat és miért hanyagolják el magukat a szülés után?

26!

De, van. Sőt, kapaszkodj, egyedülálló anyaként is neveltem jó ideig, de sosem hagytam el magam. Tudod nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Nyilvan kivetelt kepez a depresszios meg akinek problemas kisgyerek van, de ennyi.

"Hú az ilyen 8as mártír anyáktoĺ mentsem meg a jó ég... az ilyen telepszik majd rá a felnőtt gyerekeire és hangoztatja hogy "én mindent megtettem érterek"

Pontosan. Az életben nem lesz boldog, mert a boldogsága a gyerekeitől függ. Ráadásul azt se latja az, a többi lepontozóval együtt, hogy önmagunkat a lista élére helyezni nem egoizmus és nem a gyerek elhanyagolása. Nyilván vannak dolgok, amikor a gyerek az első. Egy csecsemőt meg kell etetni, tisztaba kell rakni, stb, ilyenkor evidens, hogy var a kedvenc film meg a fagyi. De amikor a gyerek alszik és választani kell a mosogatás meg egy film között, bizony a filmet kell néha választani, a mosogatás megvár. Meg az milyen már, hiyg kb a férjét is ki kell szolgálni, mint egy másik csecsemőt. Egy pár, együtt élnek, együtt vállaltak gyereket, együtt kell hogy végezzék a munkát is minden téren. Apuka is elmosogatsz, apuka is főzhet, apuka is kimoshat, anyuka meg addig elmehet moziba, vagy a barátnőivel vacsorázni, akármi.a boldogságom kovácsa magam vagyok, az én életemet magamnak kell széppé tenni. Része a gyerekem, része a férjem, része a házam, a munkám, de én vagyok a lényeg, hiszen ha én egy befordult magamra igénytelen, cselédet es martirt játszó leny vagyok, nem tudok jo anya, jo feleseg, jo munaktars, de megcsak jo ember se lenni.

Azért az is kérdés, mit veszünk elhanyagolásnak. Mindenkinél más a szint.

Nem sminkelek, nincs műkörmöm. Van rajtam felesleg, nem kevés.

Előbbiek nem érdekelnek, egyszerűen hidegen hagy. Nem zavar, ha valakinek van, de én így érzem jól magam.

A túlsúly meg... Nem magyarázkodok, de megvan az oka. Az zavar, de az se külsőségekben.

Csak most más prioritást kellett felállítanom, de azt is a magam érdekében. Egyszerűen tanulok. Az agyam kívánja a cukrot, enélkül nem tudok tanulni. Sportra meg nincs időm.

Akkor most igénytelen vagyok? Mert a diplomám fontosabb, mint a derékbőségem? Meg mert nem három kiló festékkel tudom csak magam jól érezni a bőrömben?

35!

A smink, műköröm nemléte nem elhanyagolás. Ha a hétvégére felrakott smink maradéka még mindig rajtad van szerdán, a körömlakk meg félig lekopott minden körmödről, az igen.

Túlsúly...Millio oka lehet, pláne szülés után, a hormonvaltozasok miatt. Kövér és kövér ember között is van különbség. Ha bele nézel a tükörbe, te is látod, hogy pár extra kiló van csak rajtad, amit idővel leadsz majd, vagy két másik embernek is elegendő túlsúly, amitől magad is undorodsz.

Tanulsz, ergo több akarsz lenni, törődsz a jövőddel, így nem vagy igenytelen. A kérdés szerintem azokra a nőkre vonatkozik, akik a szülés után csak anyák, megszűnnek önmaguk számára is létezni, nincs céljuk, vágyuk, örömük az eletben, csak a gyerek, neki rendelnek alá mindent.

Nézzél már meg 25-30 fölötti nem gyerekes nőket. Segítek: ugyanolyan arányban vannak elhízva, mint a gyerekesek.

Van egy ismerősöm, aki nagyjából 24 éves korától évről évre lett egyre dagadtabb, mire 28 évesen férjhez ment, már 2x akkora volt, mint 5 évvel korábban. Aztán szült 2 gyereket, és most kicsit kisebb, mint volt, mert lefogyott egy csomót.

A sógornőm. 19-20 évesen kellemesen teltkarcsú lány volt. Most 33 éves és konkrétan egy bálna, tuti, hogy 100 kiló fölött van, borzalmasan néz ki. Nincs gyereke, nem is akar. Egy barátnőm ugyanez, gyerektelen, idén lesz 32 éves, hatalmas, kb 20 éves kora óta brutális mértékben hízik.

Ellenben ha elmegyek az oviba a lányomért, nagyon sok csinos, vékony anyukát látok. Én a saját környezetemben azt látom, hogy azokból lesz a tipik lelakott, elhízott anyuka, akik amúgy gyerek előtt se voltak túl csinosak, vékonyak és igényesek. Olyat nagyon ritkán látta, hogy kifejezetten a terhességből maradt volna valakin jelentős túlsúly.