Miért ítélik el azt aki nem akar szoptatni de azt aki nem tud azt támogatják?

Az igazság az h nem támogatják azt sem aki nem tud. Általában azok kakaskodnak akik profin szoptatták a babájukat és elképzelni sem tudják h a másiknak miért nem megy v épp miért nem akar szoptatni. Én az akart de nem tudott táborát erősítem. Vagyis tudtam de csak 2 hónapig. 3.hónapig fejtem aztán azt mondtam elég, nem kínlódok. Utána minden szuper volt. Élveztem végre h anya vagyok nem volt az a stressz.

Nem ítél el senki senkit. Szerintem a kisbabás anyukák enyhén szólva tulérzékenyek, mindenen besértődnek. Én is tápszereztem, nem szólt be senki érte. És egyáltalán hogyan lehetne? Meglátja a cumisüveget és odajön, hogy ejnye-bejnye szoptatni jobb lenne? Ilyen nincs szerintem.

Ez nem igaz. Én nem tudtam szoptatni, de kapom az ívet, hogy szaranya vagyok, nincs olyan hogy nincs tej, stb.

Nekem is ez a bajom: nincs olyan hogy nincs tej, nincs olyan hogy nem elég a tej, nincs olyan hogy valaki egyszerűen nem olyan alkat hogy dőljön belőle a tej. De igenis van, ami nem a nő hibája (legtöbb esetben) mégis azok akiknek gond nélkül ment szeretik ezért lehordani a másikat. Lásd amikor valaki nyomja a karamalzot, szaporító fejést, tablettát, teát, vitamint, mellretételt stb és akkor sincs elég akkor az is bénaként és lustaként van aposztrofálva aki nem tett meg mindent a gyerek üdvéért.

Erről a legjobb barátnőm jut eszembe, aki első perctől megmondta, hogy nem fog szoptatni, mert egyszerűen a hideg rázza az egesztol, de azért egyszer megpróbálja. Megszületett a gyereke, kipróbálta a szoptatás és attól a pillanattól kezdve lett tapszeres a babája, aki tökéletesen felnőtt, alig volt életében 1-2 beteg, semmi fejlődési rendellenesség, semmi. Egyszerűen azt mondta taszítja a szoptatás és számára iszonyú kellemetlen érzés, h egesz nap szívják a mellbimbóját. Én is épp így érzek, bár gyerekem nincs és nem is lesz, én se szoptatnam. Na és?? Kinek mi köze van ehhez? Ugyanúgy felnő egy tapszeres gyerek is, mint aki akar évekig szoptatva lett! Ez tök magánügy és nem is értem nehány ősanya kinek képzeli magát, hogy ő bárki mást rossz vagy szar anyának titulaljon. És le lehetne végre kattani erről az idiota mentalitásról, hogyha az ember szereti a gyerekét és fontos számára, akkor BÁRMIT megtenne érte, mert aki nem tesz mindent az nem is szereti igazán a gyereket. Nyilván az embernek igyekszik mindent megtenni a gyerekeert, bizonyos határokon belül!! És ez a határ mindenkinél más és más. De sok nagy osanya úgy gondolja, hogy ha egyszer valaki anyám lesz, akkor megszűnik embernek, nőnek lenni és egyetlen feladata, hogy a gyereket szolgálja, akar a saját egészsége/élete árán is.. Semmivel sem lesz rosszabb anya az, aki nem szoptat, csak sokan szeretnek más magánügyeben turkálni és megszolni mindenkit, akinek más a felfogása mint nekik. Szánalmas ez az egesz. Ahelyett h mindneki foglalkozna a saját tökéletes kis életével, inkább maseban matat.

Sokat szenvedtem azért, hogy szoptatni tudjak. Olyan alkat vagyok, hogy nagyon hajlamos vagyok a mellgyulladásra. A harmadik mellgyulladásom után a szülészorvosom mondta, hogy

előző voltam, bocs, folytatom: a szülészorvosom mondta, hogy hagyjam abba. De mégis küzdöttem. Annyi az érdekesség, hogy 50%-ban a babám miatt, de 50%-ban magam miatt, mert egyszerűen nekem a szoptatás kényelmesebb volt! Azonnal kész, megfelelő hőmérsékletű és összetételű ennivaló a babának bármikor. A hideg kirázott a gondolattól, hogy éjszaka, álmosan fertőtlenítsem az üvegeket, méricskéljek, parázzak, hogy túl forró, nem oldódik fel, rázogassam... Inkább leküzdöttem az akadályokat és egyéves koráig szoptattam a gyereket. Utána egy gyógyszeres kezelés miatt kellett abbahagynom, de a gyógyszer abbahagyása után már nem szoktattam vissza. Utólag egyáltalán nem bántam meg, hogy küzdöttem. Nem ítélek el senkit, aki nem akar szoptatni, de szerintem a szoptatás sokkal kényelmesebb!

37 ez hülyeség, h kényelmesebb szoptatni, 2 naponta főztem ki az üvegeket, kemény 10 perces elfoglaltság, a tápszer elkészítése pedig 1 percet vesz igénybe és bárki etetheti a babát, az anyatej előnye nem a kényelem, hanem a minden tápszernél jobb összetétele.

A nagylanyomat sok küzdelem aran tudtam 7,5 honapig szoptatni. Az ikrekkel is nagyon készültem. 36 hétre születtek, a kislány nem tudott szopizni, hetekig kuzdottunk. A kisfiú tejfeherje-allergiás lett, véres kakival,nem gyarapodott. Nulldietan voltam, haromfele ételt ettem kb, közben fejtem,mint az örült. A diéta ellenére nem múlt a probléma,sőt. 6 hetesen álltunk at Pregomin tápszerre, abban a pillanatban megszűnt a veres hasmenés,es elkezdett rohamtempoban hizni. Iszonyú halas es megkönnyebbült voltam. A kislányom három hónapos koraig fejtem a tejet, kozben mint utólag kiderült, D-Mer szindromaval kuzdottem ("mintha dementotok kiszivtak vonla belőled az eleterot", panikrohamokkal tetezve). Három hónap utan abbahagytam. Nekem senki ne mondja, hogy rosszat tettem a gyerekeimmel,mert csak fejtem,nemszoptattam, esnem.hagytam a fiam tovabb szenvedni. Senkinek nincs joga itelkezni es lenezni se engem, se senkit.