Miért ítélik el azt aki nem akar szoptatni de azt aki nem tud azt támogatják?

19: Jézusom! Azért ne említsük már egy lapon a terhesség alatti dohányzást azzal ha valaki nem szoptat valamiért.

Normális vagy?! Na erről beszéltem, hogy ilyen idióták szólják le a másikat. Nem is kell velük foglalkozni. Uramisten hát ezen komolyan megbotránkoztam.

A szoptatás direkt elutasítása sok esetben a tudatlanság, nagyon gyakori esetekben pedig az önzés eredménye.

Sokan valóban nem olvasnak utána, nem kérdeznek meg a témában náluk sokkal tanultabb személyeket, csak fújják a magukét, hogy jó a tápszer is, azon is fel lehet nőni (kicsit úgy, ahogy te teszed, kérdező).

Sok anyuka lusta, nem elég kitartó, a saját kényelmét egy bizonyos pont után már nem hajlandó a babája kedvéért háttérbe szorítani. Azok, akik megpróbálják, van is tejük, csak küzdeni kellene időről időre (mondjuk egy növekedési ugrás idején, amikor hirtelen állandóan szopizni akar a baba) érte, és feladják, azok nem elég kitartóak, és ezen a ponton számomra egy kategória az előzővel: a saját kényelmi szempontjai többet érnek a baba számára hasznos, fontos szoptatásnál.

És ekkor jön be az önzőség a képbe. Számomra a szoptatás-nem szoptatás az önzetlenség-önzőég fokmérője. Sokszor a szoptatás küzdelem, de megteszem a babámért, mert az neki a legjobb. És mert nem a babám kopogtatott, hogy jönni akar erre a világra, hanem én akartam őt. Tehát minden erőmmel azon kellene lennem, hogy neki jó legyen. A szoptatáshoz való hozzáálláson keresztül sztem modellezni lehet az anya szülőséghez való hozzáállását.

Sztem szülőnek lenni alázatos munka. Egyik gyermek sem kéri az életét, én keltem életre a gyermekemet. Kötelességem alázatosan, szorgalmasan ellátni a szülői feladataimat ahhoz, hogy mindenféle szempontból egészséges, életrevaló embert neveljek. Ha az első igazi nehézségre (a szoptatásra) úgy reagálok, hogy 1. szándékosan nem csinálom (nem szoptatok), 2. csinálom, de hamar feladom, mert nem akarok küzdeni, az nem túl kecsegtető a jövőre nézve. Az ilyen, az akadályok elől inkább elmenekülő anyák többsége soha nem fogja olyan mélységeiben megélni a szülőséget, ahogyan egy gyermek megérdemelné, sosem fogja vállalni azt az ezer százalékos felelősséget, amivel a szülőség jár. Az ilyen anyák gyakran fogják a könnyebb utat választani.

A szoptatás sokszor küzdelem. Az első olyan próbatétel, amikor kiderülhet, mire képes egy anya a gyermekéért, képes-e akár a saját démonjaival is megküzdeni (pl. az, aki vmi frusztráció miatt undorodik a szoptatástól), képes-e a saját kényelmét teljes mértékben a háttérbe szorítani legalább az első 6 hónapban, amíg a csecsemőnek a nemzetközi ajánlások szerint is a kizárólagos anyatejes táplálás a legjobb.

Sok anya nem küzd, nem vállalja a nehezebb, de érzelmileg, pszichés értelemben vett kifizetődőbb utat a gyermeke kedvéért.

Ezek az anyák vszleg az első nehezebb szoptatás után feladják. Mások el sem kezdik, csak legyintenek, hogy minek sanyargatni magukat, ha létezik tápszer is.

Egyébként teljes mértékben hihetetlennek tartom azt az állítást, hogy a cumisüveges táplálás is lehet ugyanolyan meghitt, ugyanúgy erősödhet a kötődés. Ezt nem tudom elképzelni. Két gyermekemt szoptattam, remélem, a harmadikat is fogom tudni. Azt, amikor a baba az anyamellen piheg, belealszik, szinte kibuggyan a száján az anyatej, közben a szemedbe néz, a szopizás nem egyszerűen evés, hanem lelki táplálék, hogyan tudná pótolni a cumisüveg?

Látod, a 22-es a tökéletes példa arra, hogy mennyire nem tesznek különbséget aközött aki nem akart és aki nem tudott.

Elítéli mind a kettőt.

Erre csak azt tudom mondani minden létező rosszindulatommal, hogy kívánom neked 22-es, hogy a harmadik gyereked hipotón izomzatú, refluxos, esetleg ráadásként tejfehérje allergiás legyen,

hogy átéld, milyen az, amikor a gyermeked anyatejjel táplálhatatlan

ÉS

kívánok még mellé egy magadhoz hasonló megmondóembert, aki ott áll majd melletted és újra és újra elhord minden szarnak, hogy nem tudod szoptatni a gyereked!

23-as, bölcsebb lett volna hallgatnod.

Mindkét gyermekem komoly tejfehérje-allergiával küzdött az első pillanattól kezdve, véres hasmenéssel a fiam 4 hónapos korában kórházba is került. Mindketten majdnem másfél éves korukig anyatejesek voltak.

Képzeld, 23-as, soha, egyetlen szakember sem mondta azt, hogy nem szoptathatom Őket. Viszont kőkemény tejmentes diétán kellett lennem mindkettő gyerekem életének első másfél éve alatt. Egy kezemen meg tudom számolni, mely termékeket ehettem a hús és rizs mellett. Szval ne kívánj nekem tejfehérje-érzékeny gyermeket, köszönöm, kaptam kettőt is. És kutyanagy áldozatot hoztam Értük, de nem akarom a mellemet verni, egyszerűen a legjobbat akartam Nekik: szoptatni akartam Őket. Dietetikussal konzultáltaü, mintaétrendeket követtem, ráálltam a növényi tejekre, nem is tartottunk otthon tehéntej tartalmú élelmiszert sem, a férjem is növényi tejes dolgokat evett, hogy még véletlenül se történjen diétahiba.

Én nem érzem magam megmondó embernek. Tapasztaltnak viszont igen, áldozatkésznek is, aki a gyerekei kedvéért a csillagokat is lehoznám az égről. És mivel sejthető, hogy a harmadik babánk is tejfehérjés lesz, a fogantatása pillanatától újra nulldiétán (tejmentes diétán) vagyok.

Az izomtónusos problémák hál' istennek elkerültek minket, úgyhogy arról nem tudok nyilatkozni.

Szval tudom, mit jelent egy kőkemény helyzetben is küzdeni, és nem feladni.

Fel nem foghatom,hogy aki tudna szoptatni miért nem szoptatna????

Ott hiányzik vmi..

Mikor a melledre rakod és mohon szopizik,néha le is izzad,aztán pedig elalszik a melleden,jól lakva,elfáradva,nyugodtan és ezt a Te tested teszi lehetővé!

Ez mindennel felér!csíkos mellel,fájó mellel,mindennel!

Aki tudna szoptatni és ezek ellenére nem szoptat abból hiányzik vmiféle alap ösztön vagy nrm is tudom...

Fel nő a gyerek tápszeren is,de az nrm olyan sem a babának sem a mamának!

Egyébként pedig 23-as, egész más az, ha vki egészségügyi probléma miatt nem tud szoptatni (legyen az a saját egészségügyi problémája vagy akár a baba refluxa stb.). Azok megpróbálták, és nem ment, mert a babának speciális igényei vannak.

Viszont több az olyan anyuka, aki megpróbálta, a babája vígan szopizott, aztán jött a növekedési ugrás, hirtelen nonstop cicire kéretőzött, anyuka pedig elfáradt, inkább ment volna főzni, mosni, mint a babáját szoptatni egész álló nap, amíg extrán igényli. Na, ezeket az anyukákat nem tudom megérteni. Ők feladják.

Akik lepontoztak azok még soha nem szoptatták a saját gyereküket???

Pedig tudták volna!!!!

Szégyen!

At ilyen nem nő,nem anya!

Fontosabb a saját érdeke mint a gyerekéé,az ilyeneknek nem kellene szülni!!!!

24-es, na az ilyet tényleg fel nem foghatom!

Te komolyan szánt szándékkal szenvedtetted a gyerekeidet a kísérletezeséssel (az anyatej nulldiéta mellett is tartalmaz tejfehérjét), csak azért, hogy a szent anyatejet kaphassák??

Képes voltál nézni, ahogy elégtelenül gyarapodnak, fájdalmaik vannak, véreset f.snak, ahelyett hogy a megfelelő tápszer mellett szenvedés nélkül (és itt most az ő szenvedésük van kiemelve!) fejlődhessenek?

Hmm... Őszintén szólva aki tudna de nem akar szoptatni, az nekem sem szimpatikus. Ha magamba nézek, azt hiszem azért nem, mert úgy gondolom - táplálkozási szakemberként - hogy nincs olyan mesterséges tápszer ami jobb lenne egy kisbabának, ha pedig valaki ezt tudatosan figyelmen kívül hagyja kényelmi okokból azt önzőnek gondolom.

Azt mondják a kötésbe is fontos szerepe van a cicis táplálásnak - na ezt nem tudom. Nekem azzal nincs gondom, ha valaki lefejt tejjel etet, csak a döntés alapú tápszerezés nem tetszik.

De ezzel együtt is mindenkinek a maga döntése... Tuti nem állnék le egy rokont, hovatovább vadidegent azzal cseszegetni, hogy szerintem hogy csinálja a dolgait. Ha viszont szóba kerül a téma, akkor ez a véleményem.