Ti mit gondoltok arról az anyáról, aki meg sem próbál szoptatni?

Azt gondolom, számomra teljesen mindegy ki hogy eteti a gyermekét, ahogy az is, hogy ki hogyan hozza világra! Mindkét gyerekemet csak pár (2-3) hétig tudtam szoptatni (kínkeservesen/bimbóvédővel/kizárólag egy pózban)! Az, hogy ezen múlna az anya-gyermek kapcsolat: hatalmas b@romság!

Előző vagyok! Kérdezlek titeket: Ha most kiderülne, hogy édesanyàtok nem akart és nem is szoptatott benneteket soha, változtatna bármit is a kapcsolatotokon?

Nem. Egyébként nekem nagyon rossz a kapcsolatom anyámmal, egy évig szoptatott. A húgommal nagyon közel állnak egymáshoz, mindent megbeszélnek, pedig őt sosem szoptatta. Bár akarta. Nem a szoptatáson múlik, bár ezt írtam korábban is, csak eddig nem gondolkoztam el a saját példámon.

Nem, nem változtatna a kapcsolatunkon. Csak elgondolkoznék, hogy az anyám miért NEM AKARTA azt csinálni velem, ami a világ legtermészetesebb dolga. "Pusztán ennyi..."

azt gondolom,hogy az ő dolga de legalább a kórházban a kolosztrum miatt érdemes lenne mert az nagyon értékes,és két napot csak meg lehetne próbálni

azt gondolom, hogy olyan nő, akinek a gyereke úgy lesz nevelve, hogy bátran álljon ki a véleménye mellett, ne hagyja, hogy álságos mintaemberek mondják meg, mit kell tennie ahhoz, hogy a szemükben jó legyen.

ha választanom kéne, hogy egy elégedett, boldog tápszerező anya mellett nőjjek fel; vagy egy társadalmi elvárásoknak megfeleni vágyó, sírva, fájdalmakkal, kínkeservesen szoptató mellett, hát bizony az előbbit választanám. A mártírnál nincs rosszabb (természetesen nem minden szoptató anya az).

De nem kell félreérteni, amit más mond/gondol. Szerintem itt senki sem tagadja, hogy egy tápszeres babának is lehet ugyanolyan jó a kapcsolata az anyával. Itt inkább az anyuka hozzáállása az "érdekes". (Aminek biztosan van valami oka; már csak az a kérdés, hogy ez esetleg az önzés?)