Kell-e egy másfél éves gyereket szoptatni?

Ha nem is provokatív kérdésnek szántad, ne lepődj meg, ha itt páran neked esnek, vagy egymásnak.:)

Ez egy olyan kényes téma, aminél nem lehet elkerülni, hogy valaki ne kapja fel a vizet.

Amúgy a személyes véleményem nekem is az, hogy a szoptatás szerintem a baba táplálására szolgál, hisz ha csak cicivel lehetne egy gyereket megnyugtatni, az anya és a baba kötődését elérni, akkor nem lenne annyi kiegyensúlyozott, anyukáját szerető baba, hisz akkor a tápszeren felnőtt babák (és itt nem arra gondolok, aki nem akar szoptatni, hanem aki nem tud) nyilván nem lennének ilyenek, nem? Szóval nyilván máshogy is meg lehet nyugtatni a babát és lehet szoros kapocs anya és babája között.

De vannak ilyen anyák, akik ehhez szoktatják a babájukat, akik még akkor is cicit adnak a gyereküknek, amikor már nem a táplálás a cél, hisz nincs feltétlen szüksége az anyatejre. Én speciel olyan anyukát is ismerek, akinek 2 gyereke van, több, mint 2 év van a kettő között és már a másikkal terhes volt, mikor még az elsőt szoptatta és a másodikat is 3 éves koráig.

Én nem tettem volna ezt, de mások ezt teszik. Azt gondolom, hogy ha én nem is gondolkozom így, és szerintem erre nincs nélkülözhetetlenül szüksége a gyereknek, attól még az ő dolguk.

azert szoptatnak 2-3 eves gyerekeket, mert szeretet hianyuk van...nem a babaknak van ra szuksege hanem az anyaknak, akik nem akarjak elvalasztani a gyermekuket es ezert hajlamosak sajat maguk elott is hazudni hogy ezt a babaert teszik.

en szemely szerint nem ertek evvel egyet, mondhuk elvalasztanom se kellett, a lanyom maga hagyta el egy eves koraban a cicit.

Nem kell egy 1,5 éves gyereket szoptatni. Ha az ismerősödet nem zavarja és a gyereknek is jó akkor miért ne. Ezt inkább csak otthon tudom elképzelni ilyen idősen. Nyilvános helyen már nem, elég nagy már ilyenkor hogy megértse csak otthon van cici.

Az én gyerekemet 19 hónapig szoptattam de csak otthon kapott. Engem nem zavart, leépíteni nem tudtam (így igény szerint volt). Nagymamai segítséggel egyik napról a másikra elvettem tőle. Igaz kicsit szomorkodott, de elfogadta azt a tényt hogy elfogyott (bár tényleg cici imádó volt).

Előre is bocs, ha hosszú lesz.

Sosem voltam szoptatásmániás, rábíztam a dolgot a gyerekeimre.

Az első 6 hónaposan, egyik pillanatról a másikra felhagyott vele, valószínűleg, mert a hőségben túl melege volt hozzá. Nem erőltettem.

A másodikat nyolc hónapos koráig szoptattam, akkor a doki javaslatára 2 hét alatt elválasztottam, ugyanis 5 hónapos terhes voltam a harmadikkal. Nem volt egyszerű menet egyikünknek sem, de nem mertem bekockáztatni a tandemet.

Harmadik csemetém kislány. 4 éves koráig szopott, és itt lehet felhördülni. De számunkra teljesen természetes volt. 2 éves korától 2-3 napra simán elment nagyszülőkkel, kiegyensúlyozott volt, könnyen teremtett kapcsolatokat, nem követelte a cicit olyan helyzetben, amikor nem volt alkalmas, és "kultúráltan" szopott, nem húzott-nyúzott. És bizony bájos volt, amikor palacsintasütés közben kikunyerálta. Teszem hozzá, amúgy apás kiscsaj volt.

4. szülinapja előtt 2 héttel elkezdtem bulit szervezni neki. Olyan nagylányosat, barátokkal, miegyébbel. És megbeszéltük, hogy a nagylányok nem szopiznak, magyarán alkut ajánlottam neki. A buli estéjén nem is reklamált, másnap viszont közölte, hogy vége a bulinak, most már kéri a cicit. Hamar megértette, hogy ez nem így megy.

4. babám felszívódási problémával született. Gond volt a szopás, gond volt az evés. 7 hónapos koráig próbálkoztam vele, de amikor komolyan tiltakozni kezdett ellene, békén hagytam.

5. csemetém viszont feladta a leckét. Ő kisfiú. Az első pillanattól kezdve ciciőrült volt. Hát ő nem kis aranyosan szopott, húzta-nyúzta, tornázott közben, és a keze állandóan a pólóm alá próbált jutni. Szoptatási tanácsadó mondta, sok kisfiú ilyen. Hát ő nagyon ilyen volt. Képes volt bárhol bepróbálkozni, és nem volt hajlandó megtanulni, hogy hiába. Viszont ő is simán aludt a mamiéknál 1.2 éjszakát, csak utána 2 napig nem lehetett levakarni rólam.

3 éves volt, amikor 1 hétre szakmai gyakorlatra mentem. Úgy döntöttem, utána már nem kap cicit. Hazaérve megdumáltuk, hogy minden tej elfogyott, mert ő megitta. Kétségbeesetten azt kérdezte, legalább odabújhat-e a cicihez. Nos, 1 éve ezzel küzdünk. Nappal még csak-csak ki tudom ebrudalni a ruhámból, de ha átjön hajnalban, teljes extázisban csomagol ki, és dugja a kis arcát a mellemhez. Ismét szakemberhez fordultam, azt javasolta, hagyjam rá, majd kinövi. Hülyén hangzik, de elhamarkodtam nála az elválasztást.

Hát ez a mi sztorink. A tanulsága talán annyi, hogy nincs az a gyerek, akit erőszakkal meg lehet szoptatni, de van olyan gyerek, aki egyszerűen sokáig igényli.

Még valami: sokszor olvasok olyat, hogy a hosszú szoptatás a párkapcsolat rovására megy. Gondolom van ilyen, nálunk nem jött be. A férjem a kellő belátással, és humorral kezeli a dolgot, és mindig támogatott szoptatásügyben.

"szuksege van ra" fenet van :) vannak fogai, hozzataplalt baba, a szeretet, gondoskodast meg ezer mas modon megkaphatja. nincs ra szuksege. aki ezzel ervel annak valojaban nincs erve azontul hogy nem akarja elvalasztani (vagy nem tudja mert nen tud nemet mondani a gyerekenek).

3-as