Biztos hogy mindenki szeret szoptatni?

Ha szerncséd lesz a gyereked majd egy szuper mindennel felszerel szeretetotthonba fog berakni, de ha nagyon önző leszel, akkor egy lepusztult helyne fogsz kikötni öreg kordra.

A gyereked nem csak 18 éves koráig a gyereked, hanem amíg élsz.

És az unokáidra nem is gondolsz, vagy velük is iylen önző leszel.

"Nagymami nem ér rá, éppen ráncfellvarrásra megy"

"Mi az hogy a szülői szerep lemondással, és önfeláldozással jár? Magyarán szólva, mi nem számítunk csak A gyerek? Azért ez egy kicsit durva nem? Mit jelent a te életedben a lemondás, önfeláldozás?"

De igen, MI is számítunk, de amíg ő kicsi és nem tud magáról gondoskodni, addig ő kell legyen az első, mert csak ránk számíthat, és felelősek vagyunk azért, hogy testben és lélekben egészséges ember legyen belőle.

Ha rosszul érzed magad az anyaszerepben, az épp azért van, mert nem fogadod el ezt a tényt, és a saját gyerekeddel harcolsz az igényeid kielégítéséért.

Nem tagadom, hogy sokszor nehéz, hogy háttérbe kell átmenetileg szorítani a saját szükségleteinket, de megéri. Igazad van, 18 (sőt inkább 12) éves kora után tojni fog a fejünkre. Épp ezért kell ezt a rövid időt kihasználni, amíg neki van igénye ránk. Utána nem lehet semmit bepótolni.

Hidd el, sok szülőt hallottam már azon keseregni, hogy elmulasztotta a gyerekével töltött időt, amíg az kicsi volt. Soha nem lehet visszahozni.

Tápszer kontra anyatej. Biztos, hogy csak erről van szó? Vagy egész egyszerűn az édesanyák hagyják, hogy ebben a kapitalistává váló világban, még egy ilyen intim, mindenki magánügyéből is versenyt csináljunk? Én hiszek a természetességben, hiszek Istenben, de abban is, ha egy baba éhes, meg kell etetni. Ha lehet anyatejjel, ha nem,hát tápszerrel. És hiszek abban is, hogy Isten dolga az ítélkezés.

Az én kicsikém holnap lesz egy hónapos, és vért izzadunk a szoptatással. Tudom, egyszerűbb lenne csak tápszert adnom, de én én így látom jónak. Ő minden alkalommal szopizik, majd kap pótlást, mert sajnos nem elég a tej. Két etetés között fejek, van hogy még éjfélkor is, hogy a pótlások zömét is anyatejjel tudjam megoldani. És igen, nagyon fárasztó. Nekünk három hétbe telt, mire összeszoktunk, mire a csepem megtanult szopizni. Nem is írom le, hogy hogyan nézett ki a mellbimbóm, és, hogy hány embert kerestem fel segítségért (léteznek szoptatási tanácsadók is :-)). Nagyon lassan gyarapszika tejem, és igyekszem türelmes lenni, mert az én kicsikém sem az.

Mindezek ellenére, nem hiszem,hogy rossz lenne az, aki nem tud, vagy nem akar szoptatni. Mindenkinek szuverén joga dönteni. És van lehetősége vállalni a döntését is. És ezt azt hiszem tiszteletben kell tartania azoknak, akik ezt másként gondolják.