Ti meddig szoptattatok?

Érdekes, amit írsz, Kérdező: anyukád 8 hónapig szoptatott és vége lett. Utána nem volt szükséged se tejre, se tápra. Ez vajon honnan jött, ki mondta? Ő? Vagy a gyerekorvos? Vagy csak te logikázol így, csupán a fenti tények alapján?

Merthogy ha alaposabban utánaolvasol a dolgoknak, akkor ez nagyon nem így van (csak ezzel valaki nem volt/van tisztában).

Ha csak magát az anyatejet nézzük, akkor az összetétele (és ennek a változásai) pontosan azt bizonyítja, hogy még egy 8 hónaposnak is nagy szüksége van rá. Nyilván minél több idő telik el a születéstől, annál kevésbé "életbevágó", de ez a jelentőség-csökkenés egy nagyon-nagyon lassú folyamat! Képzeld el, hogy még évek elteltével is vannak olyan összetevői, amelyek akár magasabb szinten is vannak ekkor, mint az újszülöttnek való anyatejben! Pl. egyes immunösszetevők.

Ha viszont magát az egész szoptatást nézzük, aminek legalább annyira fontos érzelmi hatása is van anyára-babára nézve, mint amennyire fontos táplálék, megintcsak nem mondható így ki, hogy egy 8 hónaposnak nincs rá szüksége. Erről is rengeteget lehetne írni ilyen-olyan szempontból, de most nem teszem, ha érdekel, ennek is utána tudsz olvasni a szakmai oldalakon. Elég annyi, hogy ez alapján a mai álláspont szerint pl. 1 éves kor alatt nem is beszélünk elválasztódásról, hanem szopási sztrájknak nevezzük, ha egy baba nem akar már szopni. Azért, mert a biológiai norma szerint ebben az életkorban még gőzerővel szopnia """kellene""" a babáknak.

Szóval az, hogy számodra vagy bárki más számára úgy tűnik, hogy nem volt szükséged az anyatejre, az nem jelenti azt automatikusan, hogy valóban így volt. Persze ezzel nem a te vagy más ítélőképességét akarom kérdőre vonni - de talán van alapja annak a "gyanúmnak", hogy sem te, sem az anyukád (vagy aki ezt így mondta) nem volt/van kellően mély tudása minden fontos információról, ami a szoptatásra vonatkozik.

A régebbi idők gyakorlatáról nem is beszélve, amikor még nem volt "divat" igény szerint vagy hosszan szoptatni, többféle okból sem.

Amit az emlékekre írtál, azt is értem; de akkor miről is beszélünk most? ;) A te emlékeid sem erre vonatkoznak (nem is vonatkozhatnának az életkorok szerint) - ugyanakkor az azért rémlik, hogy amikor odabújtál anyukádhoz, az jólesett. Hát pont ez az, amire egy nagyobb szoptatott gyerkőc is emlékezhet, hogy jól érezte magát, biztonságban volt anyával stb. Persze lehet itt azt mondani, hogy dehát pont az része a ciki, hogy közben a cicit szopja egy gyerek! Csakhogy a gyereknek ez teljesen normális és természetes, ez IS a megnyugvás egyik formája. Ő (akkor) nagyon nem azt gondolja, hogy fú, szopom anya mellét és mit fogok erről gondolni x év múlva.. ez ugyanis csak egyetlen részlete az egésznek. Erre viszont akkor nem képes figyelni, csakis az egész élményre, ez marad meg benne.

Vagyis, ha te később/most azt hiszed, hogy milyen fura dolog is ennyi idősen szopni egy mellet, az csakis azért van, mert te felnőttként épp erre az egyetlen részletre figyelsz, azt emeled ki és abból vonsz le következtetést az egész élményre vonatkozóan. Ez pedig nem biztos, hogy helyes, ha érted, mire akarok utalni.

A babusgatós témáról pedig írok éppen, de röviden csak annyi, hogy ez egyrészt nem feltétlenül van így, másrészt nem feltétlenül rossz, harmadrészt nem feltétlenül kötelező, hogy a gyerekünk felé való ilyen kedveskedésnek egy adott életkorban pöccre vége legyen.

Persze itt is azt szokták írni, hogy dehát ennyi idősen már más módja is van ennek; igen, más IS van. De ha valaki ezt IS gyakorolja, ezt IS helyesnek tartja, az miért lenne baj? Nyilván nem ez az egyetlen módja a gyerekkel való törődésnek, megnyugtatásnak stb., de általában mi sem így csináljuk.