Ti meddig szoptattatok?

Én megértem a kérdésedet kedves kérdező, és egyet is értek vele valamelyest. Persze nem gusztustalan a szoptatás, de 2-3 éves gyereknél túlzásnak tartom, hogy szopizzon.

Ezt anyaként mondom. Tudom, hogy nagyon fontos a szoptatás és nagyon egészséges, és ezzel maximálisan egyet is értek.

DE!! az már szerintem túlzás, hogy 2-3 éves, vagy annál idősebb (már olvastam itt ilyet) gyereket szoptasson az anyukája.

Az idegeimre megy ez a szoptassuk a gyereket 20 éves koráig felfogás, és ne adj neki tehéntejet 3 éves koráig, de tömjed jól tejpéppel, mert az milyen jó.... pfff

22-essel teljesen egyetértek.

Nekem most 14 hónapos a lányom és 1 éves volt, amikor el akartam választani. Illetve úgy tűnt, hogy ő akarja magát elválasztani. Én meg úgy voltam vele, hogy OK. Erre másnaptól cici-függő lett. :D

Azért másfél éves kor a maximum nálam, de szerintem hamarabb abba fogja hagyni.

Nem olvastam el az összes választ.

Nekem októberben született a babám, így ha csak el nem választja magát, pont a hideg, vitaminhiányos időszak előtt nem fogom én elválasztani akkor sem, ha "furcsa" lesz. Az ő egészsége az első :-))

Amúgy hány éves vagy?

Akkor gondold végig még egyszer, Kérdező: mikortól is nyílik ki a baba értelme? Hát tulajdonképpen már a születése pillanatától fejlődik ilyen értelemben is (vagy akár már a pocakban is, ahogy újabban ezt is kimutatták). De ha látványosabbat szeretnél, akkor minden fejlődéspszichológiai könyvben a 4-6 hónapos kort fogod az első fordulópontnak találni. Ekkor indul meg ugyanis először az igazi "elfordulás" az anyától, akár szó szerint is: pl. szoptatás közben türelmetlen lesz a baba, elforog, sír, mert nem tud elég gyorsan szívni, nappal ritkábban, éjjel gyakrabban szopik (nappal kvázi nem ér rá) és stb. Először csak a látása-hallása fejlődik, egyre érdeklődőbbé válik, aztán ezek az élmények indítják el a motoros, mozgásos fejlődés meglódulását is, ami főleg a második félévre esik. Szóval mire a baba 1 éves lesz, már javában "kinyílt" az értelme ilyen értelemben - de nyilván a magasabb szintű pszichés funkciók beindulása majd csak ez utánra várható. De nincs egy olyan konkrét életkor, de még csak szakasz sem, amire azt lehetne mondani, hogy na, ekkortól értelmes egy gyerek vagy sem, mert lineárisan (pontosabban lépcsőzetesen) fejlődünk.

Pont ezért az, amit te is mondasz, érzésem szerint sokkal inkább egy általános (de nem minden részletében "valós") társadalmi felfogást tükröz, semmint konkrét tapasztalatot vagy egyéni látásmódot. Persze ez megint nem baj, mert fiatal vagy és még javában formálódsz. Mi is hasonlón mentünk keresztül x évvel ezelőtt, amikor még csak gondolkodtunk a gyerekvállalásról, de nem éltük meg a valóságban. Spec. én is ugyanígy voltam vele, ahogy te, aztán tessék, mára sok szempontból 180 fokban megfordult az álláspontom, pedig csak pár év telt el.

A másik pedig, amire reagálnék, a gyermeki emlékezés. Nem kizárt, hogy tényleg vannak emlékeid ebből az időből, bár akkor te vagy a ritka kivétel. Arról nem beszélve, hogy nem lehet objektívan, mások számára is elfogadhatóan lemérni, hogy amire emlékszel, az tényleg úgy volt-e. Az első évek élményei inkább érzelmi szinten maradnak meg, kevésbé konkrét képekben, főleg nem kép+érzés+gondolat szinten.

Szóval részben "hihető", amit írsz, de egy kívülálló számára az is felvetődik itt, hogy nem lehet-e, hogy az ellenséges érzéseidet csak később raktad hozzá a saját élményeidhez, pl. a szociális közeged, a fenti társadalmi hatások stb. következtében. Vagyis, hogy utólag magyarázod csak így a dolgokat, de anno nem így élted (volna) meg. A feltételes múlt időről nem is beszélve, ami ma már ellenőrizhetetlen.

Ezen túl pedig az, hogy te most és majdan anyaként mit élsz meg, még mindig csak egy részlet. A másik, legalább ennyire fontos az lesz, hogy a leendő gyerkőcöd milyen lesz, mire lesz szüksége, ő mit él át. Ezen lehet ugyan előre morfondírozni (pl. vajon meddig lesz szüksége szopira), de csak a valóság fogja megadni a valódi választ. Hiába mondod most azt, hogy ez neked így fura (ami jogos), sőt, mondhatod a későbbiekben is, ha a gyerkőcöd egyértelműen mást fog számodra jelezni. Persze idővel egyre rugalmasabbak ők is, egyre inkább előjöhet az ember a saját igényeivel is, a babáéi MELLÉ - de majd meglátod, hogy sok mindent jobb, ha az ember nem erőltet, hanem inkább türelmesen kivár. Hogy nálatok a szoptatás ezen kérdése vajon hol lesz, azt most még nem lehet tudni, de gondolatban már most készülhetsz rá, hogy vélhetően neked magadnak is rugalmasnak kell majd lenned/maradnod, egész egyszerűen szükségből.

Valahol mindannyian arra törekszünk, hogy megtaláljuk azt az arany középutat, ami még nekünk is és a babának is épp "elviselhető", tolerálható; és pont ezért fontos, hogy egy anyuka ne utasítson el valamit csípőből, főleg ne előre. De ha pl. te most ebből a szempontból is megismered magad, akkor még rengeteg esélyed lesz arra, hogy megtanulj lazábbnak (is) lenni, mire eljutsz a tényleges gyerekvállalásig.