Szeretsz szoptatni? Ha igen, akkor van/volt elég tejed? Ha nem szeretsz, akkor miért?

Utáltam...annyira fájt a mellbimbóm, hogy ha ránéztem a mellszívóra elkapott az ideg.(úgy tudom ki kell a maradékot fejni, ez éjjelre-nappalra is vonatkozik, ezért nekem macerásabb, mint a tápszer.

Olcsó...hááát elég nagy mennyiségű és MINŐSÉGŰ ételt kell bezabálnod, hogy legyen elég tejed.

Ja és ha vérzik a melled az elején azt is oda kell adni a gyereknek, ami kijön (vér-gyomor esete).

Sírva szoptatásról nem is beszélek, mert azt minden nő elfelejti...

Tegnap 13.10-es. Én is szoptattam a fiamat, amikor teherbe estem és bevéreztem. (Nem a szoptatástól, első terhességemnél is ez volt.) Nekem a doki azt mondta, hogy ezért nem kell abbahagyni, a stressz (a hirtelen elválasztás miatt) rosszabb, mint a szoptatás. Szóval én folytattam vérezgetés alatt is, és sokkal előbb abbamaradt a vérzés, mint amikor először vártam babát. (Viszont a harmadik hónapra elment az összes tejem.)

Különben szerettem szoptatni. Soha semmi nehézségem, fájdalmam nem volt vele. És adott egy olyan fajta intimitást a baba és köztem, ami nem hiszem, hogy máshogy pótolható.

Hosszabb távon nem szükséges fejni, hacsak nincs rá különösebb indok. Sem nappal, sem éjszaka. (Éjjel inkább szoptatunk, ha kell.)

A maradékot csak addig kell kifejni, amíg rendesen be nem indul a tej, onnantól már nem muszáj. Beáll magától, hogy mennyi lesz az elég. Épp ezért a fejőre sem mindenki gondol úgy, mint az ördögre magára.

Nem kell zabálni sem, sőt! A mennyiség csak szélsőséges esetben számít, ellenben a minőség már inkább lényeges; de ilyenkor sem kell méregdrága és hiperszuper kajákat enni (ha egyébként egészségesen eszik valaki). Úgy érdemes, mint amikor terhes az ember. Szerintem ennyi odafigyelés simán elvárható és nem igényel annyira extra teljesítményt. Nem ettől függ, hogy lesz-e elég teje valakinek!

A véres tejet sem muszáj feltétlenül odaadni, ha valakinek rettentően nagy gondot okoz. De, a babák többségének nem szokott feltűnni, hogy nem teljesen oké, én legalábbis nem nagyon találkoztam még ilyennel. A gyomornak, beleknek pedig semmi bajuk nem lesz tőle, megemésztődik és kész.

És igen, van, hogy sírva szoptatunk, de tudjuk azt is, hogy ez kezdetben ezzel jár. Igyekszünk javítani a helyzeten, de akár sikerül, akár kevésbé, egy anya tudja, hogy a szülőség néha nagy áldozatokkal jár. (És ezzel nem becsülöm le senki fájdalmát vagy tolerancia-szintjét, de szerintem ez a tudat sokat segíthet az átvészelésben.)

Első babámat hát először furcsa volt a szoptatás, aztán szerettem volna, csak annyira felhúztak sokszor a rokonság és az okosok, hogy miért nem etetem még (5,5 hóig csak szopizott), biztos nem elég már neki, hogy csak kajálás volt, nem annyira volt meg az intimitás, pedig mindig elvonultam. Lányom se volt annyira cicibolond. Szóval nem volt rossz szoptatni, de nem is volt az a feldobó érzés. 11 hóig szopott a lányom, ő választotta el magát. Ez viszont már nagyon rossz érzés volt.

Most 1 évesek múltak a fiaim, velük nagyon jó, szeretek szoptatni. Illetve külön szeretem őket szoptatni, de egyszerre már nem is csinálom, még ha a másik nyüszít is, mert olyan ideg kap el ha egyszerre szopiznak, hogy le sem tudom írni. Külön viszont imádom, még azon alszanak el, szeretem hogy szeretik, és már nem hat rám a rokonság sok okossága. Csak éjszaka hagyhatnák már el a sok-sok szopit. :-(