Miért nehéz egy nagyobb babát szoptatni? És hogy lehet ezekre felkészülni?

Mire gondolsz pontosan?

Sokan szoptatnak 1 éven túli gyerekeket is, semmiféle gond nélkül.

Aha. Dereng a kérdésed. :o)

Én eddig két gyerkőcöt szoptattam, 19,5 illetve 20 hónapig. Azért nem lehet erre felkészülni, mert minden gyerek más, és a szituáció is mindig más.

Szerintem az a lényeg, hogy meglegyen az egyensúly: ami a babának jó, és ami az anyának nem kényelmetlen vagy sok.

Egyik gyerekem elválasztotta magát, a másikat én választottam el, mindkettőnek meg volt az oka, és jó volt ez így. Mérlegelni kell a szempontokat, és aszerint alakítani, vagy alakulni hagyni.

Azért lehet nehéz, mert:

- lehet, hogy a gyereknek hosszabb távon is nagyobb igénye lesz a szopásra (pl. gyakran kér, sokáig éjjel is, később szeretné elhagyni..), mint ahogy azt te előzőleg sejtetted, gondoltad, akartad, vártad

- idővel kimerülhet a tested, lelkileg és fizikailag is megterhelhet, hogy hosszú időn át ennyire intenzív kapcsolatban vagy a gyerkőcöddel (pl. gyakori, ha sokáig éjszakázol)

- úgy változhatnak a körülmények, hogy esetleg hirtelen közbe kell lépned és meg kell gyorsítanod az elválaszt(ód)ást, ami nem biztos, hogy akár neked, akár neki zökkenőmentes lesz (1 éven túl a gyerekek számára tényleg komoly szokássá válhat a szopizás, de a szó jó értelmében!)

- a mély és szoros anyai kötődés miatt előfordulhat, hogy később és/vagy kevésbé érdeklődik a gyerkőc a közösség, a társak iránt

- és minden bizonnyal jócskán fogsz kapni kritikát ismerősöktől és idegenektől, hogy hülyeség, amit csinálsz, mert ez a szoptatás már káros és az anyatej már értéktelen stb.

Mindezek, amiket felsoroltam, csak lehetőségek és nyilván teljesen egyéni, hogy előjönnek-e. És ha egyáltalán előjönnek, akkor sem biztos, hogy gondot okoznak, ami ugye ate hozzáállásodtól, gondolkodásodtól is sokban függ. (Engem pl. sose érdekelt, hogy a másik gyereke x dologban már ügyesebb, mert hamar megtanultam a gyerekem önmagában, magához mérten figyelni és értékelni. De van, akit ez sokkal jobban frusztrál.) Illetve, mindezekre a lehetséges "gondokra" lehet azért előre készülni.

Azt hiszem, mostanában is írtam az egyik kérdésnél, hogy szerintem célszerű, ha az anyuka előre végiggondolja ezeket a kérdéseket és megpróbál a későbbiekben ezek fényében eljárni (de persze rugalmasan). Mindannyian mások vagyunk és ezért nem biztos, hogy mindenki türelmesen végig tudja várni, amíg a gyereke magától elhagyja a szopást (mint ahogy a klasszikus hosszú távú javaslat szól). Ez persze egyáltalán nem baj; de akár így, akár úgy, ésszel érdemes csinálni. Időnként vannak, akik egészen addig várnak, amíg már kiborulnak a tehetetlenségtől és csak akkor kérnek tanácsot - és ilyenkor már szinte csak a hirtelen, drasztikus megoldás szokott maradni, mert az anyukának nincs több türelme tovább próbálkozni. (A hirtelen váltások pedig mindig kockázatosak.) Pedig, ha valaki időszakosan előveszi a fenti dolgokat és helyzetelemez, sokkal jobbak lesznek az esélyei. Pl. ha én tudom magamról, hogy 2 éven túl semmiképp nem akarok szoptatni, de a gyerekem láthatóan cicifüggő, akkor nem mondjuk 22 hósan kezdem el leszoktatni róla, hanem már jóval korábban. Vagy ha már kezd fárasztó lenni nekem az éjjeli kelés, akkor nem várom meg, amíg már hulla vagyok és erőszakkal hagyatom el a szopást, hanem fokozatosan készítem fel rá a kicsit, amíg még mindketten jobban alkalmazkodunk.

Sokszor írjuk azt, hogy a szoptatás addig jó, amíg mindkét félnek kellemes és ez szerintem is így van. Mégis gyakran esik az meg, hogy vagy az anyuka irányítja az egészet, vagy csak akkor kap észbe, amikor már őneki kellemetlen. Ezért én azt szoktam javasolni azoknak, akik ezügyben kérnek tőlem tanácsot, hogy (amikor szükségét érzik) nyugodtan tervezzék a szoptatást tudatosan is. Persze nem biztos, hogy sikerül mindent úgy csinálni, ahogy akarjuk, de simán kontroll alatt lehet tartani a dolgokat.

Persze ezen a témán kívül más gondok is lehetnek, de én most ezt gondoltam neked összefoglalni. Remélem, nem voltam túl könyv-szagú. :)

Én egy idő után tudatosan készültem rá, sőt, minél tovább akartam, így lett a 40 hónap.

Nem azt mondom, hogy ez kötelező, de szerintem sose árt, ha néha előre gondolkodunk. Nyilván nem mindig úgy alakul, ahogy akartuk, de ettől még nem rossz, ha valaki készül rá. Ez is egy lehetőség.