Hozzám hasonlóan van aki utál/utált szoptatni?
Előre szeretném leszögezni ez nem provokáció,hanem a saját történetem,meglátásom.Nem érdekel,és nem veszem fel mások leszólását,ellenben szeretnék beszélgetni olyanokkal akik hasonlóan gondolkoznak,hiszen azt hittem csodabogár vagyok,de mint kiderült,nem,sokan éreznem hozzám hasonlóan,csak nem merik felvállani,még egy arctalan fórumon sem.
4 hónapos a kisfiam,a kórházban rengeteg tejem lett,gyakorlatilag dőlt belőlem.Utáltam,és utáltam mindent ami vele együtt jár.Kihangsúlyoznám,nem vagyok egy bombázó,nincsen szilikonmellem,de még csak szép nagy cicim sem,tehát nem ilyen okokból,de nem szerettem szoptatni.Nem szerettem,ha szopott,nem szerettem,hogy folyik a tejem,hogy nem éreztem magam nőnek (milyen már melltartóban szeretkezni) nem mehettem strandra,uszodába,állandóan csak ittam volna,és folyamatosan izzadtam,nem akartam más előtt szoptatni sem.Sokat olvastam a témában,és meggyőződésem,hogy élettanilag az első 4-6 hét-ben fontos a szoptatás,szerintem 1-2 évig már semmi értelme,de nem ítélek el senkit,azt sem aki 3 évig szoptat.Engem viszont el fogtok ítélni,merzt 7 hetes volt a gyermekem,amikor önszántamból elkezdtem apasztani a tejem.Minnél kevesebb voilt,annál jobban éreztem magam.A fiam elfogadta a tápszert,még egy ideig kapott tejet,majd hozzátápláltunk.Boldog gyerek,és én is sokkal kiegyensúlyozottabb lettem,vagyok,és boldogan nevelem őt.Miért írtam le,nem tudom talán hogy lássátok van ilyen is.
Gyönyörű várrandóságom volt,nagyon nehéz-hosszú szülésem mindenféle érzéstelenítés nélkül.Szeretnék még legalább 2 gyereket,de szoptatni soha többet nem akarok,ha nagyon muszáj akkor esetleg 1-2 hétig.
Bevállalom a lepontozást én sem szerettem...
Iszonyúan fájt a mellem, mindent kipróbáltam, hogy ne repedjen, de véresre volt szívva, folyton csöpögtem a tejtől, hetekig szenvedtem a mellszívóval, éjjel nappal fejtem egy rémálom volt! Emiatt nem éreztem azt a meghittséget sem amit mások annyira mondanak! Amúgy is nagyon érzékeny a mellbimbóm, azt is alig bírom ha én érek hozzá! 2 hónapig szoptattam a fiamat, nem bántam, hogy elapadt a tejem! Most ismét babát várok, tervezem a szoptatást de ha ugyanilyen rossz lesz elapasztom...
Én eléggé idegenkedtem a szoptatás gondolatától terhesen. A tejem nekem sajnos nem indult be egyáltalán, és végül nagyon rosszul érintett, amikor a fiam 4 hónaposan elválasztotta magát. Most a kistesónál remélem sikerül a szoptatás.
Viszont abszolút megértelek. Bár szerintem egy éves korig igenis van jelentősége az anyatejes táplálásnak, ennek ellenére el kell fogadnunk, hogy nem mindenki szeret szoptatni,ez van.
Mindenhol azt olvastam, addig kell szoptatni, amíg az anyuka és a baba is élvezi, és nekem is megfordult a fejemben, hogy elapasztom azt a pár milit a francba, mikor a fiam véresre szívta a mellbimbóm az első pár hétben.
Szerintem mindenkinek magának kéne eldöntenie, hogy szoptatja-e a gyerekét avagy sem, és senkinek semmi köze hozzá, hogy mi áll a döntése hátterében.
Ennek nyugat-európában már van gyakorlata, nem úgy, mint nálunk, ahol minden szoptatást kampányoló a természeti népekkel példálózik.
En nagyon szertettem, minden masodpercet. Ha nem volt lehetosegem szoptatni vagy fejni, ideges lettem, a hormonjaim es a mellem feszulese megorjitett.
Viszont ha valaki nem akar, vagy jobban erzi magat nelkule, szerintem jobban teszi ha nem. A fontos elotejet - ahogy te is irtad, megkapta, azutan pedig a baba is es a kornyezeted is sokkal tobbre megy egy kiegyensulyozott, boldog anyukaval. Ez az anya - ez esetben a Te - dontese. Ne aggodj miatta, es ne foglalkozz azzal ki mit mond. A Te tested, te gyereked.
Hát eleinte én is nagyon utáltam, legfőképp mert rohadtul fájt. És nem csak a mellbimbóm, hanem az egész cicim, függetlenül attól, hogy szoptatás előtt vagy után álltunk. Aztán a begyűlt tej miatti csomók, amiket napok alatt tudtam csak kimaszírozni. És legszívesebben állandóan meztelenül hagytam volna, mert még a ruha is fájt- persze hogy ilyenkor jöttek hozzánk a legtöbben..
Meg a hülye kérdések, hogy mennyi tejem van, hány grammot evett, holott elmondtam százszor hogy nem méregetem, ráadásul magányügy szerintem. Miért nem elég annyi, hogy van elég?
Mostmár azért sokkal jobb a helyzet, már-már megkedveltem a szoptatást. Mostmár csak az öltözködés miatt zavar, mert szinte mindenen átlátszik az idétlen melltartóbetét. Illetve ha valahova baba nélkül szeretnék eljutni, az igen komoly logisztikát igényel- legyen otthon előre lefejt tej és én se áztassam el magam, stb..
Végülis az örömmel tölt el, hogy anyatejjel táplálhatom a babámat és van elég, de tényleg nagyon sok macerával jár!
Én imádok szoptatni, másodikat szoptatom 28 hónapja.
A természet így találta ki, nincs ennél egészségesebb és nem utolsó sorban extra kényelmes.
bárhova el lehet menni, előzetes rákészülés, tápszerkutyulás nélkül.
Soha nem éreztem atzt, hogy korlátozva lettem volna.
Elővettemm, megetettem és kész, lehett az bráhol bel és külföldön egyaránt.
Ja és sosem szexeltünk melltartóban.
A terhsséget, szülést viszont nem kívánom vissza, egyiket sem.
előz
ami NYE-ban folyik az viszont már nekem visszataszító,
Javaslom mindekinek nézz meg a Babák-Első év címú dvdt-t, nagyon tanulságos.
Köszi a válaszokat
Nos igen,a szoptatás valóban kényelmes.Én ennyire utáltam szoptatni,hogy még azt is bevállaltam,hogy bizonyos helyekre nem mehetek el,mert nem tudom megoldani az etetést.Mostmár persze könnyebb hogy ehet üveges kaját
A babák c dokk film nagyon jó!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!