Mindenki cicin altatja vissza a babát?

Ha itt lesz az ideje, zokszó nélkül el fog aludni magától is. Nem kell tréningezni rá, főleg, ha most láthatóan ő sem hajlandó megválni tőled és neked sincs még erre késztetésed. Majd akkor, ha itt lesz az idő. Azt pedig tudni fogod.

Nálunk is 2 éves kor után maradt el a mellen elalvás, semmi gond nem volt vele.

Egyetértek veled, Kérdező. :)

Első vagyok. Nekünk nem cicin alszik, viszont éjjel többször kelünk. Éjfél körül, 2 körül s 3-4 körül, csak nővekedési ugráskor, s frontok esetén van össze-visszaság. Vagy kevesebbet vagy többet ébred, de 5 hónap alatt talán 2szer fordult elő, hogy olyan fáradt voltam, hogy szoptatás alatt bealudtam, s párom ébresztett, hogy a kicsi is bealudt, vigyük a kiságyába, mert nem velünk alszik.

Felkelt, megszoptattam, de nem aludt be cicin, betettük a kiságyba, s vagy cumi kellett az elalváshoz vagy anélkül be is aludt. Ha nagyon nyűgös, hát simogatás van, nappal meg néha mellé fekszem míg bealszik. Nálunk ha nyűgös, alapból nem fogadja el a cicit, sír rajta, s onnan tudjuk nagyon fáradt, letesszük, alszik is. Ringatást valamiért nem szereti, ugyan úgy sír tovább. Mi elejétől fogva ahhoz szoktattuk, ha nyűgös volt, betettük a kiságyba, s elég hamar be is aludt. Mióta jön a foga, ez kicsit nehezebb, csak hát simogatással tud elaludni.

13:44-es vagyok.

Szerintem az egész nem mást mint "önzőség" az anyától.

Semmi másról nem szól, csak arról, hogy az anyának könnyebb és kényelmesebb legyen. Hogy miért? Azért mert pár perc alatt elalszik, nem kell hosszabb ideig bajlódni, azért mert ha együtt alszanak a leggyorsabb az ha a gyerek szájába tömik a cicit, azért mert más altatási módszerek kimerítőek az anya számára (itt a ringatásra gondolok - bár ez sem a legideálisabb altatás). Szerintem önzőség és persze 1 éves kor után, amikor már kezd kényelmetlenné válni az anya számára jön a szenvedés és a megvonás a babától. Hol van itt a logika, a hosszú távú gondokozás, a gyerek érdekeinek nézése?????? Nem az lenne a babának a legjobb, ha egyszer amikor pici megtanulna elaludni és úgy nőne fel, hogy nem kell ezen változtatni? Kiről szól ez az egész? Mert szerintem az anyáról és nem a babáról.

Valóban kialakul... igazad van.

De tudod hogy? Lehet, hogy úgy a gyerek, mert akkor már nem baba, hanem gyerek lesz, lelki sérülések szenved. Hiszen nem fogja érteni, hogy ha eddig anyával aludt, akkor miért kell most külön aludnia, ráadásul külön szobába. Ha eddig cicivel aludt el, amit nyilván szeretett, mert ez lett számára a természetes, akkor miért kell tőle elszakadnia? Sokkal nagyobb kárt okozhat az elválasztás, mint ami hasznot hajt a cici elalvás. És egy kisbabának mindig az a jó, amihez hozzászokik. Semmi más, mint az első két hónapban való szoktatás kérdése minden. Amit akkor megismer, az válik természetessé.

Az a baj, hogy csak egy sor érvvel és hosszas magyarázással lehetne világossá tenni egyesek számára, mennyire nem úgy van, ahogy gondolják. Viszont van egy olyan sejtésem is, hogy felesleges lenne nagyon erőlködni, mert nem hiszem, hogy nyitott fülekre találnánk. Anélkül meg nehéz...

De, annyit én is leírnék hozzá, hogy semmi de semmi baja nem lesz egy 2-3 éves gyereknek és az anyához való kötődésének sem, ha ennyi idősen hagyja csak el a mellen való elalvást - csak nagyon nem mindegy, MIKOR ÉS HOGYAN történik az egész! De ez ugye már nem lényeges azoknak, akik szerint ez maga a teljes pszichés katasztrófa. Hát, csodák csodája, az én lányom se lett lelki roncs, pedig érintett vagyok én is.

Az pedig, hogy a gyereknek az lesz a természetes, amihez az első években (de azért nem hónapokban!) szokik hozzá, nagyon igaz - és én örülök, hogy az enyém azt tanulta meg, hogy ott vagyok neki, ha szüksége van rám, akkor és úgy, ahogyan NEKI (is) megfelel; és nem azt, hogy magára hagyom, amikor nem arra vágyik!

Én nem lennék büszke magamra, ha ennyire a szeparáló nevelés pártját fognám.