Ha örökbe adom a lányomat, mi a legjobb döntés az anyatejjel kapcsolatban?

Te magad írtad, hogy egy gyereknek mindenképp a vár szerinti anyja mellett a helye, és ha nem tévedek a "ne hagyd hogy az ördög vezessen" mondta is Tőled való. Vagyis az örökbeadás szerinted mindenképp abnormális, illetve a kérdezőt a Sátán vezérli. Én ezekre mondtam, hogy úgy csinálsz mintha az örökbeadás az ördögtől való dolog lenne.

A lakáshitelesek szintén más tészta. Ott terveztek gyereket/ gyereket, aki egy, öt, tíz akárhány évig nevelődött a szüleivel, amikor azok nehéz anyagi helyzetbe kerültek. A kérdező nem tervezet a babát, és eleve lehetetlen körülmények közé szül.

Azt ugye Te sem gondolod komolyan, hogy egy munkatapasztalatok nélküli, kisgyerekes lányt komolyan vesznek a munkáltatók? És mikor kapjon állást? Bölcsődébe nem tudja adni a babát, gondolom nincs protekciója, a nagyszülőkre nem számíthat...Szóval azt hiszem legközelebb akkor tudna dolgozni menni, amikor a gyerek óvódás lesz.

Albérlet? Mégha szobát venne is ki egy kisgyerekkel..De szerinted ki ad ki szobát egy kisbabás anyukának? Melyik főbérlő van arra rácuppanva, hogy éjszaka gyereksírást hallgasson? Teljes lakást kivenni meg eszméletlenül drága.

Mások segítségére meg aztán tényleg nem lehet építeni egy gyerek felnevelésénél. Először is, az olyan mint a kutya vacsorája, vagy van, vagy nincs. A másik dolog meg a lakik oldala. Te úgy gondolod, hogy a mások adományaiból élő "szegény" boldogan, túlcsorduló lélekkel néz az ég felé, amikor megkapja a könyöradományt, és hálát rebeg az égnek, hogy milyen jó emberek vannak?! Nem, az a felnőtt ember aki mások "kegyére" kénytelen fanyalodni huzamosabb ideig, leépül morálisan.

Bocsánat, de megint leírom! Ezek miatt a dolgok miatt mondom (írom) azt, hogy Neked (Nektek) nincs élettapasztalatod(aid).

Én meg azt mondom, hogy a csontsovány szüleikkel lévő gyerekeket semmiképp ne adják örökbe. Azért mert a gyerek számára a legfontosabb: egy ember, aki az élete kezdetétől mellette van, szereti és számíthat rá. Mindegy, hogy ez vér szerinti szülő-e, vagy az örökbefogadó. A szülei mellett felnőtt gyerekeket ne vegyék el a szüleiktől csak anyagiak miatt. Ha a kötödés már megvan, a legnagyobb lélekrombolás elszakítani egy gyereket.

Egyetlen dologban értek egyet Veled. A kérdező valószínűleg nem az anyatej miatt érdeklődött. Valakikkel szót akart váltani a sorsáról, és valami miatt így kezdett bele. Szerintem, ha sejti mit kap, lehet hogy inkább nem írt volna.

Az anyatej kérdésbe csak annyi, hogy rengeteg tápszeren felnőtt, értékes és boldog ember szaladgál a környezetembe, nem kellene az anyatejet misztifikálni. De könnyen lehet, hogy a kérdező kislánya is anyatejhez fog jutni. Egyrészt az anyatej gyűjtő állomások szolgáltatásait az örökbefogadó szülők is igénybe vehetik. Másrészt: egyik örökbefogadó ismerősöm megindította magának az anyatej termelését. Mondta, hogy ismer más örökbefogadó anyát is, aki így tett. Nem könnyű "meló", rengeteg energiát kell beleáldozni, de ők a babáért megtették.

A kérdezőnek meg nagyon szorítok, remélem a körülményekhez képest jól van! És ne foglalkozz a "köpködőkkel", ők tipikusan azok, akik "nem tudják mit cselekszenek".

Most válaszolok minden bekezdésedre:

1.

Tévedsz. A „ne hagyd, hogy az ördög vezessen” mondat nem tőlem való. Én a realitás talaján állok. Távol áll tőlem a „sátánosdi” amiket írsz.

2.

Te teljesen biztos vagy tehát abban, hogy csak és -kizárólag- tervezett gyereket tartanak meg a szülei?

3.

Magyarul az, aki netán hasonló helyzetben mint a kérdező, meg akarná tartani a babáját, és munkát szeretne találni, az esélytelen, és jobb, ha inkább el sem gondolkozik a gyerek felnevelésén. Rögtön adja örökbe, hogy te felnézhess rá, mint mindtaanyára?

4.

Az amelyikbe szorult egy cseppnyi szív. Amúgy pedig úgy látom, te mindent nagyon könnyen meg tudsz, vagyis inkább meg akarsz magyarázni, meg próbálsz magyarázni.

5.

Mások segítségét pedig csak támogatásként értettem természetesen, nem pedig a gyermek felnevelésének alappilléreként. Igazad van, hogy az ember kikészül az anyagi gondoktól, de jó hogy te hitelek nélkül, jó anyagi körülmények között élsz, elárulom: Ritka vagy mint a fehér holló – neked van élettapasztalatod? Amúgy SZERINTEM attól, hogy a kérdező örökbe adja a babáját, még nem lesz kacsa lábon forgó villája milliókkal? És például velem MINDENT feletetett a gyermekem mosolya!

6.

Megbocsátok. Nem tudom te mit értesz „élettapasztalat” alatt, de szerintem OLYAN szinten nem ide illő szavakat használsz, hogy a hajam kihullik. Te már örökbe adtál babát? Apasztottad el a tejed? Eldobtak a szüleid, a párod, és az ő szülei? A tapasztalat szó, a már MEGÉLT eseményeket jelenti. Ennek fényében, hacsak a fent leírt kérdéseimre IGEN a válasz, akkor neked sincs az aktuális témában tapasztalatod.

7.

„A kötödés már megvan, a legnagyobb lélekrombolás elszaktani egy gyereket” Tehát szerinted, a kötödés kb. 4-5 éves korban kezdődik? Egészen véletlenül nem az anyaméhben?

8.

Szerintem sejtette mit fog kapni.

9.

Ebben aránylag egyetértünk, de én azt mondanám ne apassza el, fejje, és adja a kislányának, vagy adja le a tejet.

10.

Én is szorítok neki, és a BABÁJÁNAK is! Hát, a mondatod második felén nem tudom sírjak e vagy nevessek. Nemrég még fröcsögtem, most köpködök, el tudod te képzelni, hogy néz már ki a klaviatúrám? „nem tudják mit cselekszenek” hát… Ámen - bár nem vagyok vallásos, de talán így jobban érted.

Hát ennyi.

Most megyek, és szárazra törlöm a számítógépemet.

Én vagyok, aki írtam neked 2 hosszú levelet is privátban.

Ahogy olvasom, lehet, hogy talán feleslegesen írtam? Pedig úgy tűnik, itt is lennének többen is, akik támogatnak, akár dologi segítséggel is.

Én annyit látok eddig ebből az egészből, hogy félsz, de nagyon! Ezt nyilván meg tudom érteni, mert akár így, akár úgy, de nehéz döntés előtt vagy. (Én legalábbis remélem, hogy még előtte.)

De nézz csak körül! Olvass ide bele a fórumba is! Csupa olyan történetet fogsz látni, olvasni, ahol emberek küszködnek, aggódnak és azt se tudják, mihez kezdjenek, holnap miből fognak megélni. Nem vagy egyedül a félelmeiddel!

De biztos vagyok benne, hogy sem te, sem más sem akkor fog előrébb jutni, ha hagyja, hogy a félelem megbénítsa vagy épp a "rossz" lehetőség felé vezesse!

Igazad van, hogy nem látunk bele a te helyzetedbe - de nézd, hányan vannak, akik empatikusak veled és bíztatni próbálnak! Miért nem kapaszkodsz inkább beléjük? Ha te nem ragadod meg a segítséget, biztosan nem fogsz jobb helyzetbe kerülni!

Azt írod, nem adhatnál meg mindent a picidnek. Ez szép - de fiatal vagy még és tapasztalatlan, ezért így is gondolkozol (ez persze nem baj). De amikor mi, már gyakorló anyukák azt mondjuk neked, hogy nem csodaszobára meg játékokra van szüksége egy picinek, tudjuk, miről beszélünk. Pénz és tető a fejetek fölé, igen, ez biztosan kell, ebben egyetértünk! De ha kevés pénz van, akkor kis tető lesz a fejetek felett, kevés bútorral és kevés ruhával - de lesz, lehet!

Minden szülő azt mondja, amit te, ezt szeretné mindenki. De ahogy megy az idő, mindenki belátja, hogy képtelen azt megadni a gyerekének, amit szeretne. De ez nem is baj szerintem! Mert sokan vannak családok, ahol kevés van, nagyon kevés - de mégis megvannak, netán még boldogok is.

A babádnak leginkább rád van szüksége, és a legalapvetőbb dolgokra. Biztos, hogy egyiket sem akarod neki megadni? Úgy, hogy meg sem próbálod? Nézd, már nem egyvalaki ajánlotta fel neked a segítségét! Nem tudom, a többiek mennyire tennének ezért a valóságban is (bízom benne), de azt tudom, hogy rám biztosan számíthatnál.

És, mi lesz veled, miután örökbeadod a babádat? Hogyan fogod folytatni az életed? Úgy gondolod, akkor majd könnyebb lesz? Nem, nemcsak érzelmileg kérdezem. Gyakorlatban is. Mi lesz veled?

Ugyanúgy kezdened kell magaddal valamit, a barátodnak ugyanúgy munka kellene, lakás, megélhetés. A szüleid lehet, hogy utána sem állnának veled szóba. Igaz, kisgyerekkel sem könnyű az élet, sőt, de vajon annyival könnyebb lesz neked utána? Biztosan megéri ezért ekkora áldozatot hozni?

Látom, hogy a legjobbat szeretnéd a babádnak és ezért én is tisztellek téged. Már eddig is nagy harcokon vagy túl, nagy döntéseket hoztál meg. De meghoztad (pl. hogy nem vetetted el), és látod, lásd, hogy már most is van tovább! Anyudék kirúgtak, de mégis vagy valahol, mégha csak rövid időre is. Miért nem bízol benne, hogy ezután is így lesz? Igen, kicsi lépésekben tudtok majd csak haladni, lehet, hogy éveken át - de mutass nekem ma olyan fiatal párt, akik egyből a tutiba ülnek! Alig van ilyen. Mindenki kőkeményen dolgozik magáért, a családjáért és csak csigatempóban jut előre. De jut, jutnak, mert nem adják fel.

Te, ti nagyon nehéz helyzetből indultok, de sosincs vesztes helyzet. "Csak" nagyobb munka és áldozat kell hozzá, hogy kijuss a gödörből.

DE VEDD ÉSZRE, HOGY NEM VAGY EGYEDÜL A BAJBAN!

Őszintén kívánom neked itt is, hogy merj hinni és bízni magadban, a jövőben! Ha képes lennél, meg tudnád látni azokat a bizonyos lehetőségeket.. Köztünk is vannak már, akik mertek és előrébb jutottak.

Ismerd fel, kik azok, akikre számíthatsz és merj tőlük segítséget kérni és tanulni! Engedd, hogy "megfertőzzenek" téged a pozitív gondolatok, mert csak így lehetne esélyed rá, hogy te magad is boldog legyél a döntéseddel.

Ha már jártál ezen az oldalon,akkor láthattad,hogy bármilyn kérdés port kavar.Ha nem szoptatsz az a baj,ha sokáig szoptatsz az sem jó.Ha sírni hagyod az sem jó,de ha vele alszol az már bűn.Ha nem bírod az éjszakázást,akkor azt mondják nem készültél fel rá,ha jól bírod,akkor azt mondják hős vagy és sorolhatnám.Én azt ajánlom neked,olyan emberekkel beszélj,akik átmentek hasonló dolgokon.Megkérdezném a sok válaszolót,hogy ha fáj a foguk miért nem a cipészhez mennek.Pont erről van itt szó.

Kedves válaszolók,próbáljunk meg a feltett kérdésre válaszolni.A kérdező nem azt kérdezte,mi a véleményetek,másról szólt a kérdés.Ritkán szoktam válaszolni,inkább olvasom mi folyik itt,sokszor megbotránkoztató.Hogy miért,mert nem olyan rég feltett valaki egy kérdést,vetéléssel kapcsolatban.Valaki azt írta,hagyja ezt a témát,mert megijed a sok kismama.Itt meg napok óta véleményezik mindenki aminek már tényleg semmi értelme.Tudom eltértem a témától,de bízok abban ,hogy javulni fog egyesek hozzáállása bizonyos témákhoz.

Két dologra szeretnék gyorsan reagálni.

"Amikor látok embereket nyomorban a gyerekeikkel, akik csont soványak, nincs ruhájuk, és koszosak, DE AZ IGAZI SZÜLEIKKEL VANNAK, gondolkozás nélkül mondanám, hogy adják örökbe, mert nekik az lenne a legjobb"

Akkor most ki nem veszi figyelembe, hogy a kötödés milyen korán kezdődik?

Nem gondolom, hogy csak a tervezett gyerekeket tartják meg a szüleik, de sok nem tervezett gyerek érkezik jóval szerencsésebb körülmények közé.

A kérdezőnem nem mint mintaanyára nézek fel, hanem azért mert ilyen nehéz helyzetben is megadta az esélyt a kislányának az életre. Akkor most menjen a kérdező dolgozni? Akkor most gyereket neveljen, vagy dolgozzon? A kettő nem megy együtt.

Honnan veszed, hogy jó anyagi körülmények között élek? Ha már mindenképp az én pénztárcámba kotorászunk, akkor elárulom: hitel van a másfél szobás lakásunkon, turkálóból öltözünk és nincs kocsink, mert nem tudnánk fenntartani. De amúgy nem nélkülözünk, én nem panaszkodok, elvagyok így.

Viszont volt egy időszaka az életemnek, amikor tényleg nyomorban éltem. Heteken át csak kenyeret és rizst tudtam enni, csomókban hullott a hajam a vitaminhiánytól. Télen és ősszel non-stop meg voltam fázva, mert a cipőmnek le volt válva a talpa, ragasztószalaggal ragasztottam valahogy oda, persze mindig befolyt a víz. Akkoriban két szakot csináltam az egyetemen nappalin, mellette dolgoztam, tudom milyen az, ha az ember olyan álmos, hogy állva elalszik. Ezekre talán hadd merjem azt mondani, hogy élettapasztalat.

Arról nem szeretnék írni, de sajnos azt is pontosan tudom, hogy milyen amikor valaki mögött nem állnak ott a szülei.

Szerintem ezt a vitát zárjuk le, semmi értelem, mivel folyamatosan olyan dolgokat adsz a számba, amiket én nem mondtam, nem állítottam. Egy magad által elképzelsz alakkal vitatkozol, rám itt nincs is szükség.