Ha örökbe adom a lányomat, mi a legjobb döntés az anyatejjel kapcsolatban?

Ja, és 3 hó-s babámat szoptatom, remélem, még nagyon nagyon sokáig!!!

Utolsó voltam.

Én nem ítélkezem, teszed amit jónak látsz!

Drukkolok, hogy EGYÜTT tudjatok maradni!

Ha, mégis megtartod a babát, és segítség kell, ÍRJ! Amit tudok elküldök!

Szerintem itt sokan segítenének Nektek!

"Kedves" "névtelen bátor"!

Óriási butaságot írsz, látszik az írásodon, hogy fogalmad sincs arról, hogy milyen az, ha valakit nem a vér szerinti szülei nevelnek fel vagy arról, hogy milyen az, ha gyerekként éhezned kell! Van olyan vidéki pedagógus ismerősöm, aki minden áldott hónapban a fél havi fizetését arra költi, hogy az alsó tagozatos nebulóinak vesz ételt, mert tudja, hogy ha ő nem pótolná ki az iskolai étkezést, nem ennének mást a gyerekek!

"Mert aki a saját vérét (bármilyen indokkal is) el tudja dobni magától, annak nem való gyermekáldás" Válásról hallottál már? Képzeld el sajnos ma Magyarországon rengeteg olyan anya-gyerek van, akiknek menekülniük kell az apa elől. Az anyaszállók befogadási kapacitása igen-igen véges, van olyan hely, ahol több hónapot, évet kell arra várni, hogy az anya a gyermekével szállást kapjon - másfél évre. Arra gondolom magadtól is rájöttél, hogy egy gyerekkel több hónapot, évet nem lehet az utcán tölteni. A többségnek pedig nincs (szerető) családja, ahol meghúzhatja magát. Mit tehet ilyenkor az anya, szerinted? Ideiglenesen állami gondozásba adja (a te fogalmazásod szerint eldobja magától), mert egyszerűen nincs más megoldás. Nem csövezhet a gyerekével együtt!

Kérlek ilyen esetekre is gondolj, amikor általánosítasz!

És igen, az a nő minden elismerést megérdemel, aki a nehezebb utat választotta: nem rohant abortuszra, hanem megszüli és örökbe adja a gyermekét!

Üdv: egy kétgyermekes anyuka, akinek az egyik gyermeke spirál és szoptatás mellett fogant (...mert 100%-os fogamzásgátlás NINCS!)

Azt hiszem itt pár ember összekever két dolgot. Azt, hogy valaki kevésből, szűkösen él, vagy azt amikor tényleg a legelemibb dolgok sincsenek meg. Nagyon nem mindegy a kettő. Említve lett a lakáshitel. Ugye ezt feltételezi, hogy van lakás. Persze a törlesztőrészletek megviselik az embert, de mégiscsak van fedél a család feje felett. A kérdező esetében pl. ez sincs meg.

Azért egy dologra kíváncsi lennék. A kérdezőt támadók mit tennének, ha ne adj Isten egészségügyi okokból nem lehetne saját gyerekük? Nem fogadnának örökbe? Mert az ördögtől való dolog? Vagy ha mégis, akkor nem tudnák szeretni azt a kisbabát? Mert ha igen, akkor megnyugodhatnak: ezt a kisbabát is szeretni fogják az örökbefogadó szüleik.

Különben úgy látom itt többen vannak, akik nem értenek velem együtt, én mégis minden félelem érzet nélkül kopogtatom a billentyűket. Oroszlán lelkem van!

"Névtelen bátor" vagyok.

Való igaz, hogy nem ismerek olyan embert, aki nevelőszülőknél nőtt volna fel, és pont ezért eszem ágában sincs minősíteni őket, SŐT, örülök, hogy az elhagyott (az ok mindegy) kisbabák, gyerekek, szerető, gyermekre nagyon vágyó családokhoz kerülnek. Nem is értem, hogy merült az fel benned, hogy én erről azt gondolnám, hogy "ördögtől való", hiszen ha már az igazi szülőknek nem kellett még lehet szép az élete! A lakáshiteleseket azért hoztam fel, mert még van lakás a fejük felett, de ki tudja meddig, ha nem történik valami csoda! Szerintem az összes hozzászóló itt kivétel nélkül egyetért, csak van össze kéne kicsit csiszolni a véleményeket. Van aki helyesli, a kérdező "felelősségteljes" döntését, van aki nem (pl. én). De ha meg akarjuk keresni az összes oldal legfőbb célját az az lenne, hogy a születendő kisbaba a lehető legjobb helyre kerüljön, és ne szenvedjen hiányt semmiben! Nyilván. Félreértetek, ha úgy gondoljátok, hogy én arra akarom rávenni a kérdezőt, hogy csövezzen a pályaudvaron a csecsemővel, éljenek kenyéren és vízen, a hidegben csak tartsa meg! Talán nem is a örökbe adás tényét akarom én megdönteni, hanem a "dühöm" abból ered, hogy valóban egy ANYA, aki ilyen fiatal, könnyen álláshoz jut, olcsó albérlethez, támogatáshoz az államtól, és még mi itt jó páran is segítenénk, nem tudna gondoskodni a gyermekéről? Nem tudna vagy nem akarna? Most akkor azt mondjátok ő nehéz, de jó döntést hozott! Kérdem én: Ez most nem inkább a könnyebb döntés akkor? Ha a fent leírtakat figyelembe vennénk! --- Amikor látok embereket nyomorban a gyerekeikkel, akik csont soványak, nincs ruhájuk, és koszosak, DE AZ IGAZI SZÜLEIKKEL VANNAK, gondolkozás nélkül mondanám, hogy adják örökbe, mert nekik az lenne a legjobb, de én most úgy látom, hogy egyelőre nem egy aluljáróból kommentel a kérdező, hanem a barátja szüleitől, és nem hiszel el azt, nem tudom elhinni, hogy 2 komplett család el akarja vele dobatni a gyereket!

Itt már olyan szélsőséges eseteket soroltok, hogy az nem igaz, csövezés, éhezés, stb.... Hát akkor azt is mondhatnátok, BRÁVÓ anyuka, jobb ez mint lehúzni a WC-n, mint amit néha hallani a hírekben! Az én megérzésem az, hogy a kérdező NEM VÉLETLENÜL kérdezett! Pszichológiai szempontból úgy fogalmaznék lényeges helyzetben érdekli a lényegtelen. Elhagyni kényszerül a gyermekét, és az érdekli mi legyen a tejjel? Hát ki nem xarná le ilyen helyzetben? Két dolog áll versenyben: 1. A kérdező vagy annyira közömbös, hogy tényleg a melléből csordogáló tej lesz a legfőbb gondja, VAGY --- B I Z O N Y T A L A N !

Ergo képes lenne gondoskodni a gyerekről. Nem akarja eldobni. Burkolt segítséget kér. Kiszól hozzánk idegenekhez.

Nézz be akkor bármelyik anyaotthonba. Kétféle anya+gyermeke(i) vannak: az egyiknek nincs se kutyája se macskája, a másiknak pedig van családja, csak éppen látni sem akarják őket. Nagyon szomorú, de ez a mai valóság. És tömve vannak az anyaotthonok. Nekünk, akiknek szerető családjuk van, nehéz ezt elképzelni, de létezik ilyen.

Egyetértek abban, hogy a kérdező bizonytalan, valljuk be rohadt nehéz egy ilyen döntést meghozni.

De kérdezem én, mi van akkor, ha egyik család sem enyhül meg? Azért a 28 hét alatt lett volna rá lehetőségük bőven. Hova megy az újszülöttel? Akár el is vehetik tőle, hiszen ma már semeddig nem tart kijelenteni valakit lakcímileg. Mivel a szüléskor elkérik anya lakcímkártyáját (hogy arra a címre írják a kicsit), egy-kettőre kiderül, hogy anya kvázi hajléktalan. Mit csinál akkor?

A másik: szép dolog segíteni valakinek (én is többször megtettem már és még szándékomban áll), de 3-4 éven keresztül nem lehet arra építeni, hogy itt anno egy csomó ember felajánlotta a segítségét.

Ami pedig még eszembe jutott, az az, hogy pont azért felelősségteljes anya, mert tudja, hogy egy újszülöttnek a legjobb az anyatej. És a kérdés az, hogy hogyan fogja az ő kislánya megkapni azt.