Ha örökbe adom a lányomat, mi a legjobb döntés az anyatejjel kapcsolatban?

Hát... nehéz... én is "fröcsögtem" fentebb, de ha már döntöttél, akkor add örökbe... De legalább annyit tegyél meg, hogy fejed a tejed, és ha már nyílt örökbe adást szeretnél, eljuttatod a babádnak...

21:29-nek annyit, hogy félre téve minden észérvet, és logikát, mi szerint a kérdezőtől ez egy átgondolt, nehéz, de korrekt lépés, az a véleményem, hogy ebben az esetben SEM tudnám, semmilyen körülmények között, örökbe adni a gyermekemet! Ha megtenném, a gyerek érdekébe, én biztos felkötném magam, de előtte agyonverném az egész családomat, és a pasi családját is, amiért ilyen helyzetbe kényszerítettek.

Szerintem, ha megszületne a picike, a szülők is meglágyulnának. -hisz csak az unokájuk... csak most még másképp gondolkoznak. Lehet, hogy a te szüleid fogják legkényelmetlenebbül érezni magukat.

Ha megszülöd és örökbe adod, utána hova mész? Maradhatsz ott vagy a szüleid visszafogadnak?

Kedves Kérdező!

Én nagyon becsüllek és tisztellek Téged, azért mert ilyen körülmények között is esélyt adtál a babádnak az életre! Mások a helyedben rohannának abortuszra, mert persze az a legegyszerűbb megoldás. Te viszont felvállaltál egy nagyon nehéz döntést, amiért gondolom itt is, máshol is támadva vagy.

Van pár ismerősöm, akik örökbe fogadtak babát. Az ilyen párok túl vannak több év sikertelen próbálkozáson, lombikon stb., náluk jobban senki nem tudja mekkora érték egy kisbaba. Ők úgy szeretik az örökbefogadott gyereküket, hogy nagyon sok vér szerinti szülő példát vehetne róluk. Biztos vagyok benne, hogy a picid olyan helyre került, ahol minden szeretetet és törődést megkap, amire szüksége van.

Valaki itt felvetette, hogy mi lesz, ha majd találkozni fogsz esetleg 20 év múlva vele...Nos, én ismerek valakit, akit annak idején örökbe fogadtak. Ő azt mondja, hogy hálás a vér szerinti anyjának, hogy nem vetette el.

Mindent jót kívánok Neked, és ne törődj azokkal az élettapasztalat és empátia nélküli nőkkel, akik itt írogatnak Neked! Remélem, minél előbb rendbe jönnek a dolgaid! És tényleg légy büszke magadra!

Kedves utolsó!

Nem tudom még meddig lehet ezt a témát boncolgatni, de empátiáról azért nem kellene beszélni, és a többi anyuka nevében is kikérném magamnak!!! Lehet, hogy a kérdező saját helyzetét figyelembe véve jó döntést hozott, azzal, hogy odaadja babáját olyan családnak, ahol nem adatik meg a gyermekáldás, illetve nem vetette el, DE a gyerek szempontjából inkább ezt a döntést a kisebbik rossznak ítélném meg! Tény: A gyereknek a VÉR SZERINTI anyja mellett a helye. Az örökbefogadást azért hozták létre, hogy az eldobott, bántalmazott gyerekeket, saját gyermek nemzésére nem alkalmas párok felnevelhessék, így az állam kevesebb terhet cipel, illetve a gyerekek családban, szeretetben nőnek fel. De azért és most kövezzetek meg érte, nehogy már glóriára emeljük a kérdezőt! Ő a 2 rossz közül: 1. abortusz 2. nem tudja felnevelni A kisebbik rosszat választotta! Örökbe adja. Ettől még azonban ő nem hozott jó döntést. Hibázott. Hibázott akkor, amikor nem védekezett holott tisztában volt azzal, hogy az életkörülményi nem alkalmasak a gyermek vállalásra. Én nem tudom kedves utolsó hozzászóló, hogy van e gyermeked, ha nincs, akkor megértem, hogy nem ÉRTED amit a magukból kicsit kikelt aggódó anyukák írnak, de ha van, akkor sajnálatos, hogy nem tudod, mit kellene érezni! Azt kellene, hogy ha bele döglesz is a gyermekedért, mindent. MINDENT! Saját életed árán is oltalmazod, és védelmezed. Erről szól az anyaság! Hatalmas lelki erőre vall SZERINTED, hogy eljutott ilyen "felelősségteljes" döntésre a kérdező, de inkább a másik végletbe kellett volna eljutnia! Én akkor hajtanék előtte fejet, ha mind ennek ellenére azt mondani, vállalja, és feláldozza "szabadságát" és a nehezebb utat választja, de nem adja fel! Mindent lehet, csak akarni kell! Egy ANYA SOHA NEM DOBJA EL A GYERMEKÉT! Egy szülőnő igen.

ui: Fentebb írtad, hogy van olyan ismerősöd, amelyiket örökbe adták, és mikor felnőtt azt mondta, hogy "örül, hogy nem vetették el"! Hát kíváncsi lennék én ennek az embernek a lelkére... hogy ezt kell mondja a saját anyjáról... ha ennek örülni kell, az már tragédia...

HA a szüleim engem el akartak volna dobni, inkább nem akartam volna megszületni sem!!!!!! Kérdezd meg azt az örökbe adott barátodat, hogy mit választott volna? Habzsi dőzsit idegenekkel, vagy inkább szerény ételeket, olcsóbb ruhákban az édesanyjával!!!!!!!!!!!!??????? FELHÁBORÍTOTTÁL MÉLYSÉGESEN UTOLSÓ HOZZÁSZÓLÓ!!!

Kedves Előzők!

Minden szavatokkal egyetértek.

Akkor megpróbálom kifejteni, mit értettem az empátia és a élettapasztalat nélküliség alatt.

A kérdező egy fiatal lány, aki finoman szólva is nagyon nehéz helyzetben van. Szüleire nem számíthat, azok elfordultak tőle, úgy tűnik hamarosan a legelemibb létszükségletek tekintetében (lakás, étel stb.) nélkülözni kell. Ráadásul ott van rajta az a roppant lelki teher, amit a kisbabája miatt érez. És mindez miért? Vagy a semmiért (pl. kiszakadt az óvszer), vagy azért, mert meggondolatlan volt és nem védekeztek. Ami persze nem jó, de közel sem akkora "bűn", hogy ekkora terheket érdemeljen miatta. Úgy gondolom, hogy akiben az ő helyzete nem megértést és sajnálatot vált ki, az hiányában van az empátiának.

Az élettapasztalat hiányát arra értem, hogy valószínűleg Neked romantikus elképzeléseid vannak, arról, hogy "szegénységben és szeretetben" felnőni. Sajnos, ha az anyuka azt sem tudja, hogy miből vegye meg a pelenkát a babájának, és ő maga hetek óta kenyéren és krumplin él, akkor képtelen arra a nyugalomra és kiegyensúlyozottságra, amire a babának szüksége van.

Persze megtehetné a kérdező, hogy megtartja a babát, és utána ingajáratban közlekedik a Vöröskereszt és az Üdvhadsereg székháza között, az ott kapott levedlett ruhákból és könyöradományokból él, és közben egyre keserűbb és boldogtalanabb. Persze verheti a mellét, hogy ő milyen nagyszerű és Szent Anya, hogy megtartotta a babáját, csak nem biztos, hogy a babából majd boldog ember lesz így.

Mert sajnos az a mondatod, hogy a gyereknek a vér szerinti anyja mellett a helye, nem állja meg a helyét. A gyereknek egy olyan ember mellett a helye, aki ellátja a testi és a lelki igényeit. A babának teljesen mindegy, hogy az ő genetikai állományuk mennyiben tér el egymástól. (A kérdezőt is a vér szerinti szülei nevelték fel, mégis elhagyták a legnagyobb bajban.)

Szóval a kérdező csak helyesen felmérte a helyzetet, tudja hogy a kicsi mellé egy kiegyensúlyozott, boldog ember kell, és azt is tudja, hogy ő ebben a helyzetben képtelen erre. Ezért adja meg a lehetőséget a kicsinek, hogy ezt megkapja. Sok szempontból biztos könnyebb lenne neki, ha tetszeleghetne a "Szent Anya" szerepében, de tudja, hogy a babának nem ez az érdeke.

Különben ha érdekel van gyerekem, akit nyugodt körülmények közé szültem. Viszont, ha a kérdező helyében lennék, én is örökbe adnám. Keresnék egy olyan családot, akikről megbizonyosodtam, hogy szeretni fogják a babámat és nekik adnám. Nem törődve azzal, hogy én beledöglök, beleörülök, minden napom utána arról szól, hogy megpróbálom elképzelni a gyerekem, most mit csinálhat, milyen lehet stb. Mert a gyerekkoromból kiindulva tudom mit jelent a szegénység. (Nem az, amikor nincs pénzed műkörmöshez menni, csak hetente egyszer, hanem az, amikor azért nincsenek barátaid, mert nincs pénzed megvenni a két deci szódát, amikor beültök valahová.) Szóval én vállalnám a legnagyobb szart is, hogy a gyerekemért, szerintem erről szól a szeretet, nem arról, hogy mindenképpen kapaszkodok valakibe.

Egy pár mondat még az ismerősömről. Igen, ő boldog, hogy olyan emberek nevelték fel, akiktől mindent megkapott, amire szüksége van. Természetesen ezeket az embereket tekinti igazi szüleinek, neki ők nem idegenek

, de tudja hogy van egy vér szerinti anyja, aki engedte őt megszületni. Nem értem, ezen mit nem lehet érteni.

10.06

Miért kell ahhoz bátorság, hogy valaki névtelenül leírja véleményét? És még azért megjegyzem: majdnem másfél éves a gyerekem és szoptatom. Ezt nem találtad volna ki, gondolom.