Miért kap durva kritikát az a nő, aki sokáig, akár 4 évig szoptat?

Hú, jó hosszan tudnék ám írni erről a dologról is...

Röviden csak annyi, hogy akkor nézzetek meg egy még szopizó 3 évest! De ne azt, amelyik hisztizve követeli a "cicit" a multi közepén - mert arra már én is hajlok rossz szokást mondani...

Hanem azt, aki otthon, csendben és nyugodtan szopik.

Hirtelen csak a saját gyerekem jut eszembe, úgyhogy biztosan nem vagyok elfogulatlan, de: a mai napig, ha szopizunk, örömmel, várakozva bújik hozzám. Teljesen rámfordul, átölel, mintegy kis kifli (széles fotelban ülve szoptatok, ő fekszik), szorosan hozzámnyomja az arcát. Amint szopizni kezd, mélyen, nyugodtan fellélegzik, néha elégedetten dünnyög, "cincog" hozzá. Ma már csak reggel-este szopizik, így ilyenkor már-még álmos; de régebben a napközbeni szopiknál is kivétel nélkül behunyta ilyenkor a szemét és általában el is álmosodott. Lassul a légzése és teljesen ellazul az ölemben. Dolgavégeztével pedig nyugodtabban megy tovább.

Tudom, hogy mindez keményen visszatetszőnek hat annak, aki szerint ez nem helyes ill. aki még nem tapasztalt ilyet. De nem is ez a lényeg. A kérdés az volt, hogy KINEK VAN RÁ SZÜKSÉGE, KINEK JÓ EZ?

Ha csak arra figyeltek, amiket írtam, ahogyan viselkedik a lányom, azt az egyet biztosan nem lehet rá mondani, hogy rosszul érezné magát. Az, hogy ez egyesek szerint "nem való már egy 3 évesnek", most ne számítson. Csak az, hogy hogyan reagál közben!

Arról nem is beszélve, hogy mi éppen kőkeményen azt a korszakot éljük, hogy amit ő nem akar, azt juszt se csinálja! Miért lenne ez másképp a szopival? Ha neki nem lenne így jó, holtbiztos, hogy azonnal tudatná velem! (Régen volt is rá példa: rendesen megharapdált, ha nem vettem a lapot, hogy ő már befejezte a szopit.:)

A megszokás kényes kérdés. Én úgy gondolom, hogy a szokásaink egy része hálaégnek azért alakul ki, mert egyszerűen jól érezzük magunkat közben. Pl. aki rendszeresen sportol, az pontosan tudja, miért tesz így. Próbálja megőrizni az egészségét és közben (a mozgás hatására) endorfin termelődik a testében, ami jó érzésekkel tölti el. Hasonló játszódik le, amikor mondjuk a kedvenc hobbinkat gyakoroljuk. Jól vagyunk, jónak tartjuk a dolgot, ezért szeretnénk a jövőben is ismételgetni.

Persze vannak rossz szokásaink is (pl. cigizés, stresszelés) és vannak semlegesek is (pl. napi rutinok, amiket muszáj elvégezni). Ezek is az életünkhöz tartoznak. - De egyáltalán nem gondolom azt, hogy pont egy egészséges és pozitív élményt (és az ebből kialakuló tartós szokást) kellene rossznak tekinteni!

Mert azt, hogy a szoptatás, amíg csak tart, biológiailag előnyös, senki nem vitatja. (Aki meg igen, az valahol lemaradt útközben..) Azt pedig, hogy a szoptatás, ameddig csak tart (és helyesen gyakorolják!), pszichésen is előnyös, folyamatosan kutatják. És egyre több és több olyan eredményünk van, amik azt mutatják, hogy nem kellene ennyire "félni" tőle!

Rengeteg berögződés él a köztudatban arról, hogy a sokáig szopizó gyerekekkel mennyi gond lehet. Gond van is, ezt nem tagadom, az enyémmel is. :) De konkrétan csakis AZÉRT, AMIATT, mert még mindig szopik, nem találok semmit. (És most tényleg elfogulatlanul írom ezt!) - Ugyanakkor, nem hiszem, hogy a "másik oldalon" ne lennének olykor-olykor viselkedési gondok, túlzott önállóság vagy agresszió vagy bármi egyéb. De ez már megint más téma.

Az pedig, hogy az anyuka számára is jó a szoptatás és ő is "ragaszkodik" hozzá, tényleg baj lenne? Nem tudom, én anyaként mindig arra törekszem, hogy jó legyen a lányomnak. És mivel látom, hogy jó neki (és akkor is jó, ha totál objektívan nézem), én is boldog vagyok. Megnyugszom és bízom magunkban. Ennyiben mi felnőttek is úgy működünk, mint a gyerekek: ami jó, azt szeretnénk mi is sokáig élvezni. Ergó, ahogy a lányom megszokta a szopizást, úgy én is megszoktam. Szertartássá, rutinná vált.

De ez nem azt jelenti, hogy egyben rossz szokássá vált volna számunkra! Szerintem ugyanis az a rossz szokás, ha valaki egy rossz dologhoz és/vagy görcsösen ragaszkodik. A fentiek alapján számomra a szoptatás nem rossz dolog - de nem is ragaszkodunk hozzá erőszakkal sem. Erre jó példa, hogy amikor esti suliban vagyok, a lányom napokig nem hiányolja a "cicit", gond nélkül megvan nélküle, mert tudja, ha anya nincs, szopi sem lesz. (És én se tépem emiatt a hajam Pesten.:) De amikor újra vagyok, akkor szopi is van. Arról nem is beszélve, hogy ennyi idősen általában már nem napi 25x szopik egy kisgyerek (bár ilyenről is hallottam), hanem folyamatosan ritkul a számuk, el-elmaradozik egy-egy. Legideálisabb esetben úgy múlik el a szoptatás, hogy szinte észre sem vesszük.

Én úgy gondolom, hogy mindez azt jelzi, hogy igenis lehet úgy szoptatni egy gyereket évekig, hogy abból senkinek ne legyen hátránya. Legalábbis nekünk sikerült - de szerintem nem én vagyok az egyetlen, itt a fórumon sem.

Őszintén és meleg szívvel ajánlom mindazoknak, akik kételkednek, hogy beszélgessenek el egyszer olyan anyukákkal, akik így nevelik a gyerkőceiket. Lehet, hogy fognak még újat hallani... - De mindehhez persze az kell, hogy az ember elég kíváncsi és nyitott tudjon lenni! Hogy hajlandó legyen olyasmin is elgondolkodni, amit ő maga korábban nem tartott jónak. Érdekes és tanulságos élmény ám, amikor az ember néha hétköznapi evidenciákra jön rá és a fejéhez kap, hogy hú baccus, ezt eddig mért nem adta ki az eszem? ;)

Én nagyon becsülöm, ha valaki sokáig szoptat. És igen, ha kisbabája van valakinek, szoptathassa meg akárhol, ha ő úgy látja jónak (én mondjuk nem szoptattam nyilvános helyen soha). Az viszont már ütős, hogy egy négy éves gyereket nyilvánosan szoptasson meg az anyukája, de te sem azt írtad, hogy így szoktad volna. Szóval szerintem csináld, ahogy jónak látod. A beteg meg az, aki a szoptatás témában pedofíliát sejt.

Külön le a kalappal a négy gyermekedért, és minden jót kívánok a születendő ötödiknek is.