Ez igaz? Azt hallottam, hogy a védőnőnek megkell mutatni, hogy szoptatjuk a babát. És ha valami nem megy akkkor majd ő adja a szájába??

Nem nézte meg, de szoptatási tanácsadó járt nálunk, ő igen. Egyáltalán nem zavart, sőt... Őszintén szólva addigra már azt éreztem, hogy női mivoltomat ennél jobban nem lehetne kifordítani. Hogy most egyel többen látnak felülről-alulról, vagy kevesebben, már olyan mindegy. :)

De persze nyugodtan mondhatod, hogy megy, nem kell segítenie, kész.

Röviden: Nyilván nem KELL, nem fog kényszeríteni, hogy márpedig mutasd meg.

Hosszabban: ha bármi gond lesz a szoptatással, akkor az ördögnek is hajlandó leszel megmutatni, hogyan szoptatsz, csak segítsen. Volt tejem és a baba jól szopott, de lassan indult be a tejtermelés, pótolni kellett, az első 2 nap itthon nagyon nehéz volt, pedig én aztán az első pillanattól megkaptam minden támogatást és alaposan tájékozódtam a témában, de nagyon más az, amikor a gyereked üvölt és nincs tejed. Úgyhogy hívtunk szoptatási tanácsadót, ő segített, de ehhez az kellett, hogy megnézze, hogyan szopik a baba.

Amennyire az itteni kérdések alapján látom minden védőnő más. Az enyém már a terhesgondozás alatt beszélt a szoptatásról, úgy általánosságban, ajánlott oldalakat, meg hogy készüljek, legyen egy házhoz hívható szoptatási tanácsadó, ne akkor kelljen kapkodni amikor szükség lesz rá. Van a családban is szakmabeli-féle, tőle is kaptam rengeteg infót, a védőnőm sem mondott ezeknek ellen, amúgy is tök normális, nem túl fiatal, de amolyan középutas, ebben is. Miután hazajöttünk megkérdezte, hogy a kórházban nézték-e a szopóreflexét, segítettek-e mellre tenni, pózokat mutattak-e, ha volt bármi gond nézték-e, hogy pl. a nyelve le van-e tapadva, bimbóm sebes-e stb. A szoptatási tanácsadóról beszámoltam, meg tudta, hogy gondok vannak a súllyal, szóval eleinte igencsak központi téma volt a mellem és a szoptatás, most már jobb a helyzet, másról is beszélünk. :D

Arra azért ne alapozz, hogy a kórházban megmutatják/jól mutatják/szánnak rád időt/segítenek ha gond van stb., elég meredek sztorikat hallottam arról, hogyan "segítenek" az állami ellátásban a frissen szült kismamáknak (nemcsak szoptatásban), sógornőm pl. anno a "minek próbál szoptatni anyuka, úgysincs teje" mondatot kapta segítségül a csecsemősnővértől. Én magánban szültem, 24 órás vajúdás után császár lett a vége, a férjem a babával a szobánkban várt ránk, és a szülésznő mondta, hogy már kereste a baba a cicit amíg apa mellén héderelt, úgyhogy én csak feküdjek, ne emeljem meg a fejem az epi miatt, de hozta a babát és már cuppantotta is rá a cicimre. Külön éjszakai csecsemősnővér volt, mondta, hogy hívjuk ha bármi gond van, hívtuk is többször, segített mellre tenni. Minden nap jött külön szoptatós nővér, mutattak pózokat, nézték jól szopik-e, reflexét stb. Pótolni kellett tápszerrel utolsó éjjel, mert túl sok súlyt vesztett, de mindenki nagyon pozitívan állt a szoptatáshoz, nagyon biztattak, tegyem mellre minél többször stb. És mint írtam még így is voltak gondok az elején (még most sem 100%-os minden, 4 hetes a babám).

Nálunk akarta látni. Én meg mondtam, hogy nem.

Mondtam, ha majd nem megy, keresek szakembert.

Ő olyan szinten megsértődött ezen, hogy utána mindenbe belekötött.