Miért választod inkább a tápszert ha tudnád szoptatni? Ha akartad szoptatni, akkor mi volt az oka hogy nem sikerült és tápszer kellett?

Terveztem szoptatni, de nagyon nagyon nagyon idegenkedtem a fejéstől. Nem is lett volna baj, csak a kisfiam problémákkal született és a 2. napon elvitték az intenzívre, mert kiderült hogy görcsei vannak. Közben nekem még nem indult be a tejem szóval hozták a fejőgépet, én meg mint valami tehén (így éreztem) megvoltam fejve 3 óránként hogy legyen tejem, közben képeket kellett nézegessek a kisfiamról mert az elvileg segített. Én meg ott bőgtem, látni akartam a babám, de a covid miatt napi 2 óra volt megengedve. Nem tudták még mi a baj, hogy mennyire súlyos stb, szóval mikor hazaengedtek (a fiam maradt), én visszaküldettem a fejőt amit közben rendeltem mert borzalmas volt mentálisan "szoptatni" baba nélkül. Ahogy hazamentem belőtt a mellem, szóval szépen elapasztottam. Mindeközben küzdöttem a bűntudattal mert úgy fejtem hogy közben azt mondták a babámért teszem és úgy éreztem cserben hagyom.

Szóval én úgy döntöttem hogy tápszeres lesz. Volt valid indokom szerintem, de ha nem lett volna sincs senkinek joga elítélni bárkit. Mentális egészség is nagyon fontos!

#20 "Sosem értettem, akinek a szülés, szoptatás a sikerélmény az életben, meg ad önbizalmat... A gyerek előtt ti mit csináltatok?"

Szerintem felesleges a cinizmus. Valamit nagyon félreértettél. Nem azt tartom sikerélménynek, hogy tudok szoptatni. Ott van az ember friss anyaként, még azt sem tudja, hogy jól csinálja-e a dolgokat, hiszen minden annyira új neki, folyton megkérdőjelezi magát, jól csinálja-e. Ráadásul rengeteg probléma is adódik a táplálással. Így, mikor több heti próbálkozás után végre sikerült elérni, amit akartam, akkor az igenis nagy sikerélmény az adott helyzetben. Visszaigazolás, hogy kitartó voltam, nem adtam fel, hanem próbálkoztam tovább. Ha probléma nélkül szoptattam volna az első perctől, akkor nincs miért büszkének lennem magamra, mert nem kellett semmit sem tennem.

Egyébként téged minősít, hogy egyből így leszólsz ismeretleneket, és direkt félremagyarázod, amit írtunk.

"De ahogy látom másnak sem egyszerű, nem egy embertől olvasom a több hónapos kínlódást a szoptatással, nonstop cicin lógással, több órás komfortszopival"

3 nap kellett nonstop szoptatnom ahhoz, hogy ne kelljen bimbóvédővel szoptatnom, hozzátáplálnom tápszerrel, fejnem, mosogatnom, sterilizálnom többé, hanem pár perc szoptatás után jóllakjon a baba mellből, és kész vagyunk. Ha hamarabb vágok bele, és nem attól félek, hogy úristen, biztos nincs elég tejem, kihagyhattam volna az előtte 6 hetes kínlódást.

De nem hittem benne, hogy az egész napos cicizéstől jól fog lakni, hisz addig fejve nem tűnt elégnek a tejem, gondoltam, mit érünk azzal, ha az üres mellett szívja óraszám. Nem akartam elhinni, amit pedig sok helyen írnak: a tej szoptatáskor termelődik. Mire végre bele mertem vágni, hamar jó lett minden.

Az első 16 órát külön töltöttük a babámmal. Mire megkaptam kapott tápszert és cumit is. Innentől kezdve már nem tapadt jól mellre, a kórházban végig kapott tápszert. Már otthon lövellt be a tejem, de valami nem volt okés, nem tudtam hatékonyan szoptatni, illetve a kislányom nem tudott hatékonyan szopizni. A mai napig nem tudom az okát. Kutyául küzdöttem, fejő gépet béreltem, szoptatási tanácsadóval beszéltem többször is. Fájtak a mellbimbóim, gyulladtak, csomósodtak a melleim, napi szinten kerülgetett a sírógörcs, utáltam az egészet. Egésznap mellen volt a kislányom hónapokig, egyszerűen nem tudott jól lakni, ettől is kiborultam.

Végül 7 hónapos koráig szoptattam, talán 3 hét volt, amikor egyáltalán nem igényelt tápszeres kiegészítést. Az én életemben megváltás volt a szoptatás elhagyása és őszintén nem értem miért kapaszkodtam belé görcsösen, miért nem tudtam elengedni hamarabb. Teljesen szétcincálta a lelkem...

13 hónapos, napi egyszer tápszerezik és mindenki boldog.

Begyulladt a mellem, de túléltem és nem éltem neg tehetnek hogy folyton mellen van. Reeeengeteg tejem van,de fejésnél alig jön valami csak a baba tudja jól kiszívni( ezt sok anyuka nem tudja,azt hiszi annyi teje van amennyit fej). Szopi alatt bedarálok sorozatokat. Most már alig szopizik mégis felkel többször éjjel és nem a tej vagy étel miatt,ez is tévhit hogy többet alszik ha nem szopizik. Kis ideig tápszert kapott mert én is azt hittem kevés a tejem,na az a sok macera a melegítéssel stb nem kell. Nem szoptattam soha utcán, előre megnéztem van e q közelben hely ahol lehet szoptatni,szóval ezt a problémát sem értem.

DE mindenki maga dönti el neki melyik a kényelmesebb, az nekem dühìtőbb amikor a rossz csecsemős miatt megy el az anyuka teje,holott akart volna szoptatni vagy szoptatásra kényszeríti holott tápszerezni akart utálom lassan a kórházi dolgozókat.

Kevés volt a tej,hiába volt tökéletes a technikája,ügyesen szopizott,de folyamatosan éhes volt és mikor már nem volt mit szívni csak sírt...

Nyilván túl voltam mindenféle szaporításon stb.,ő nem komfortszopizott,ami ugye segített volna jobban beindítani.

Mikor először kapott pótlást és becumizta az egészet,majd jóllakottan, nyugodtan elaludt akkor elsírtam magam és megfogadtam hogy ennyi volt.

Soha többet nem fog sírni a gyerekem azért mert éhes és nem érdekelnek a megvető pillantások és vélemények.

Teljesen egészséges,lassan 1 éves kislány.

Végül 4 hónapos koráig kapott anyatejet is,mikor már nem fogadta el a cicit(az üveg után ez sajnos borítékolható),akkor fejtem neki és az utolsó kis 10-20 miliket is megkapta.

Utólag hihetetlenül bánom,hogy nem kapott előbb pótlást és a második gyereknél sokkal kevésbé görcsölök rá erre.

Valamint a családban kaptam annyi bántást a tápszer miatt,hogy majdnem depresszió lett a vége.

Na ez a másik,amit soha többé nem fogok hagyni.

Összességében úgy érzem,hogy az egyetlen ami megpecsételte a gyermekágyat az a külső elvárásoknak való megfelelés volt és hatalmas tanulság ez nekem.

Azért választottam a tápszert 3 hónapos kora után, mert szó szerint minden időmet elvitte a szoptatás. Baba napközben 30 percet aludt cici nélkül, előtte cicivel a szájában legalább 10-et, előtte 20 perc szopik. Ébren jó 20 perceket volt el egyedül.

Sokat sírt, mert nem lakott jól. Még fejtem is néha a maradék szabadidőmben ami nem volt, mert a kis haspók tényleg éhes volt.

Szóval se éjjelem se nappalom nem volt. Be is rántott ez egy depresszióba. Akkor megelégeltem egyszer és mondtam, hogy ennyi volt, vagy tápszerezünk, vagy keresünk màst aki szoptatja.

Azóta van életem végre. Tudok fürdeni, enni, olvasni, pihenni is. Nem csak szoptatni meg fejni.