Miért választod inkább a tápszert ha tudnád szoptatni? Ha akartad szoptatni, akkor mi volt az oka hogy nem sikerült és tápszer kellett?

Megihlettet az előző kérdés?

Ott válaszoltam, részben újra leírom. Mindkét gyerekem laza izomtónusú, gyenge szájizmokkal. Valamennyit tudnak enni ciciből, de órákig és nagyon nehezen. Viszont tulajdonképpen "tudok" szoptatni, tejem van, bár nem elég így.

Az első így tápszeres lett, most a másodiknál már tudatosan készültem a fejésre, ha nem sikerül a szoptatás. Jól tettem, most sem sikerült, de legalább nagyrészt anyatejes.

Egyébként az első gyereknél óriási szabadságot adott a tápszer, munkaügy miatt többször kellett menni el órákra, és nem kellett azon izgulni hogy van e kaja, elég e az anyatej, elfogadja e a cumisüveget és a többi. Engem elriasztott az iszsz tervezhetetlen, anyafüggő mivolta is.

Fontos az anyatej, de szerintem az anyuka mentális egészsége még fontosabb. Hiába anyatejes a baba, ha mellé kap egy folyton ideges, feszült anyát, aki minden szoptatást végigzokog, meg már csak attól befeszül, ha felsír a gyerek, mert tudja, mi jön...

Mi egy hónapig szenvedtünk a szoptatással, nem aludtam/aludtunk, nem tudtam semmit sem csinálni. Nem éreztem jól magam a bőrömben, utáltam az egészet. Ez már kihatott a családi életünkre is, mert egyszerűen feszült voltam mindentől.

Váltottunk tápszerre, azóta csoda minden.

A lányunk alszik, nem az van, hogy 20 percenként ébred, mert éhes. Én alszom, mert hajnalban a férjem is tud kelni etetni.

Tudunk tervezni, menni erre-arra, mert nem az van, hogy fingom nincs, mikor lesz éhes megint a gyerek és indulhatunk haza (máshol nem szoptattam, nekem az nem megy). Nem kell 0-24-es szolgálatban legyek, mert nem csak én tudom megetetni, hanem bárki. Ez a legjobb, hogy végre "kétszülős" a baba, az apja is lehet vele egész nap, nem azt érzem, hogy rajtam van minden felelősség.

Én nem akartam szoptatni soha. Nem tudok okot, csak egyszerűen nem akartam, nem éreztem azt, hogy tudnám csinálni, hogy nekem való, hogy én nem fogok ezzel szerencsétlenkedni.

Aztán megszületett a gyerekem, és nem volt tejem. Aztán beindult, de nem volt elég. Akkor már bármit megtettem volna, és mindennel próbálkoztam is, mert úgy éreztem, az én hibám, meg rossz volt nézni, hogy jobban szeretne anyatejet, de nincs, és tápszerrel kellett pótolni.

A másodiknál minden rendben ment, anyatejes lett teljesen. Leírni nem tudom mennyivel könnyebb volt a kizárólagos anyatejes táplálás, hogy nem kell melegíteni, kavarni, sterilizálni, külön pakkal menni mindenhová, stb.

(És a félig tápszeres gyerekem kap el minden nyavalyát, nem a teljesen anyatejes, aki harmad annyi betegséget nem kap el, hogy emiatt, azt nem tudom.)

Első gyerek:

Nem tudott szopizni, csak nyammogott, semmi szívóereje nem volt, plusz akárhányszor mellre akartam rakni csak kapálózott, üvöltött, tiltakozott. Nem kapott se cumit, sem tápszert az elején, szóval próbálkoztam. Rengeteget csökkent a súlya, akkor lefejt tejet kapott cumisüvegből és ennyi volt. Onnantól fejtem tejet és tápszert kapott felesben. Utólag derült ki hogy nagyon fájhatott neki, mert féloldalasan le voltak tapadva az arcizmai.

Második gyerek:

Simán, gond nélkül sikerült szoptatni, aztán hazamentünk..a testvére féltékeny volt, nem hagyta hogy etessem, plusz elképesztő idegőrlő volt, zavart hogy a mellem állandóan a szájában van. Kapott cumisüvegből tápszert, anyatejet is és minden nyugodt lett otthon újra.

Első gyerekkel szenvedtem a szaptatással.

4hónapig küszködtem. A bsba folyton sírt, már nem tudtam h éhes vagy a hasa fáj. Én ugye mindenre is diétáztam, meg fejtem h több tejem legyen. Közben pedig fájt ( nem volt sebes, egyszerűen csak fájt) elfogyasztottam 3 szoptatási tanácsadót, egy kissebb vagyont költöttem csodaszerekre (tea, sör, kapszula, italpor).

Az ikrekkel a kórházban (2 hét) egész jól haladtam, de ott sem volt több tejem (tehát egy babára talán elegendő lett volna) Ha nem voltak cicin, akkor fejtem.

Mikor hazajöttünk a kórházból, egy hét után azt mondtam elég volt.

Se a naggyal nem tudtam foglalkozi az állandó tej mizéria miatt, se aludni nem tudtam. Mire 2 babát megetettem, fejtem, elmosogattam, addigra megint kelt az egyik.

Adtam tápszert. És milyen jól tettem ❤️

Ők nyugisabbak lettek, mert az anyjuk nem volt egy idegbeteg hp. Én meg ehettem rendesen, aludtam.

Volt h úgy aludtam h a férjem megetette az ikreket mikor felriattam h" miért nem keltek enni a kicsik?"

Én kicsit ellenpélda vagyok. Amíg nem lettem terhes, mindig viszolyogtam a szoptatás gondolatától. Nem tudtam elképzelni, hogy ne zavarjon, ha a bimbómhoz ér a baba.

Terhesen aztán úgy gondoltam, akárhogy is lesz, szoptatni akarom, az ő érdekében.

Az aranyórán tökéletesen ment minden, aztán jött a sárgaság, mellgyulladás, a baba nem tudott rákapni, bimbóvédővel, fejéssel, tápszerrel kiegészítéssel, cumizavarral kínlódtam hetekig. Sokszor voltam közel hozzá, hogy feladom, a férjem napi többször elmondta, hagyjam, de hát az a fene nagy makacsságom... Terhesen azt mondtam, ha szükséges, hívok szoptatási tanácsadót, de természetesen ebből sem lett semmi, mert nem és nem, én oldom meg. (De a megoldásoknak azért utánaolvastam.)

Hát végül sikerült elhagyni a tápszert, majd a bimbóvédőt, és hatalmas magabiztosságot adott, hogy sikerült.

De teljesen megértem, hogy vannak, akik feladják, mert a próbálkozások alatt annyi kudarcélményt szerez az ember friss anyaként, meg nem is mindig siker a vége...