Miért gondolják azt a mai nők, hogy a szoptatás valami földöntúli csoda, és azért, mert egy édesanya szoptatja a gyerekét, attól jobban fog kötődni a gyerek? És miért gondolják, hogy a szoptátás elhagyás után már nem tudnak szeretetben összebújni?

Először is: a kérdésemmel nem provokálni akarok, csupán érdekel a gondolatmenet. Másodszor: én is úgy gondolom, hogy fontos az anyatej, a legegészségesebb, amit adhatunk egy babának, bár a tápszer se ördögtől való.

Nagyon sokan úgy tekintenek a szoptatásra, mint valami lelki köldökzsinórra, pedig csak a táplálás eszköze, más funkciója nincs. Nagyon sok fórumon olvasom, hogy anyák már ki vannak borulva idegileg, hogy "Jaj, 3 éves a gyerek, nem szoptathatom tovább, megszűnt a szövetségünk, és nem tudunk már úgy összebújni." Hát most nem azért, de miután abbahagyja valaki a szoptatást, már nem simogathatja meg a gyerekét? Már nem ölelheti meg a gyerekét?

Meg azt nem értem, hogy miért akarnak sokan belehalni a szoptatásba? Folyamatos mellgyulladás, rosszabb esetben melltályog, tejsziget, műtét. Van nem egy és nem olyan anyuka, aki annyira bele van b.zulva a szoptatásba, hogy kívülről fújja az összes ezzel kapcsolatos oldalt. Miért kell ez? Kinek bizonyít azzal, hogy bele akar dögleni a szoptatásba? Ettől érzi magát jó anyának? Mert szoptat? Ráadásul kirakják instagramra, meg facebookra. Kinek bizonyítanak ezzel? Mert biztos nem saját maguknak.