Miért gondolják azt a mai nők, hogy a szoptatás valami földöntúli csoda, és azért, mert egy édesanya szoptatja a gyerekét, attól jobban fog kötődni a gyerek? És miért gondolják, hogy a szoptátás elhagyás után már nem tudnak szeretetben összebújni?
Először is: a kérdésemmel nem provokálni akarok, csupán érdekel a gondolatmenet. Másodszor: én is úgy gondolom, hogy fontos az anyatej, a legegészségesebb, amit adhatunk egy babának, bár a tápszer se ördögtől való.
Nagyon sokan úgy tekintenek a szoptatásra, mint valami lelki köldökzsinórra, pedig csak a táplálás eszköze, más funkciója nincs. Nagyon sok fórumon olvasom, hogy anyák már ki vannak borulva idegileg, hogy "Jaj, 3 éves a gyerek, nem szoptathatom tovább, megszűnt a szövetségünk, és nem tudunk már úgy összebújni." Hát most nem azért, de miután abbahagyja valaki a szoptatást, már nem simogathatja meg a gyerekét? Már nem ölelheti meg a gyerekét?
Meg azt nem értem, hogy miért akarnak sokan belehalni a szoptatásba? Folyamatos mellgyulladás, rosszabb esetben melltályog, tejsziget, műtét. Van nem egy és nem olyan anyuka, aki annyira bele van b.zulva a szoptatásba, hogy kívülről fújja az összes ezzel kapcsolatos oldalt. Miért kell ez? Kinek bizonyít azzal, hogy bele akar dögleni a szoptatásba? Ettől érzi magát jó anyának? Mert szoptat? Ráadásul kirakják instagramra, meg facebookra. Kinek bizonyítanak ezzel? Mert biztos nem saját maguknak.
Azt nem tudod jól, hogy csak a táplálkozás a funkciója. Meg a kötődő nevelésről se tudsz sokat. És de, provokálni akarsz.
Viszont mindettől függetlenül a véleményem elég megosztott a kérdésben. Nem vagyok szoptatásnáci, de nem tartom helyesnek, ha valaki önző módon megtagadja a gyerektől az anyatejet (pl nem akarja, h lógjon a melle, vagy szexuális segédeszköznek tartja a mellét vagy undorodik tőle). Viszont azt se tartom helyesnek, ha valaki még az ovis gyerekét is szoptatja, meg kiakad, ha szól az óvónéni érte. (Szerintem ez már az anya kötődési zavarára utal, nem fogadja el, hogy ők már két ember). Meg azt se, ha valaki folyamatos mellgyulladással meg vérző mellbimbóval szenved.
Mindezt összevetve mindenki úgy csinálja felőlem, ahogy neki jó. Én sem akarok megfelelni senkinek, mert hiába is tenném, valaki, valamiért úgyis megszólna, mert a gyermekneveléshez mindenki jobban ért.
2-es:
Nem értem, miért kell ide belekeverni azokat a nőket, akik nem akarnak szoptatni. Kiírtam egy kérdést, erre leírod, hogy te kiket ítélsz el.
Meg már nem azért, de az a kisbaba pont lekkkantja, hogy ő most kötődően van-e nevelve, vagy sem. Azért, mert valaki magára köti a babáját, meg a szoptatásra úgy tekint, mint valami lelki köldökzsinórra, attól még a gyerek nem fog jobban kötődni hozzá. (Már ha a beteges dolgokat, mint 7-8 éves gyerekek szoptatását, meg sok más eyéb dolgot kötődésnek lehet nevezni.)
4-es:
Köszi, hogy leírtad és köszi, hogy normálisan válaszoltál!
"Itt igen 3+ éves gyerekekről van szó, és anyucikák bele vannak betegedve"
na azért ez igencsak megváltoztatja a kérdést. az ilyeneket én se értem
"Nagyon sokan úgy tekintenek a szoptatásra, mint valami lelki köldökzsinórra, pedig csak a táplálás eszköze, más funkciója nincs."
Idáig bírtam olvasni, de ez akkora marhaság, hogy nincs értelme tovább folytatni.
Kérdező, te azt gondolsz, amit akarsz, a tények meg tények. A szoptatás egyáltalán nem csak a táplálás eszköze, hanem az anya-gyerek kötődés kialakításában is fontos szerepe van. Nem akarom ezt hosszan magyarázni, olvass utána gyerekpszichológusoknál (Mérei Ferenc, Ranschburg Jenő, Vekerdy Tamás).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!