Csak én gondolom azt, hogy az öngyilkossághoz valami földöntúli lelkierő és bátorság szükséges? Sokan mégis hogy tudják bevállalni?

Nem igazán bátorság kérdése. A halál egy biológiai folyamat, ami iszonyatos szenvedéssel jár az esetek döntő többségében. Ha láttál már bármilyen gerinces élőlényt elpusztulni, akkor tudod, miről van szó.

Az öngyilkossághoz az kell, hogy valaki annyira szenvedjen már alapból, hogy a halál folyamata már nem riasztó tényező, vagy az, hogy annyira buta legyen, hogy fel se képes mérni, hogy mit csinál. Aztán amikor már ott van, akkor vagy van visszaút, vagy nincs. Sokan menet közben, a kínlódást megtapasztalva lépnek vissza, mert csak akkor szembesülnek vele, és utána megnyomorodva élik le a hátralevő életüket.

Amikor nyugtatót vettem be ugy éreztem bármi jobb mint élni.Nagyon nehéz megfogalmazni azt az érzést ugy éreztem, maga az élet fáj,minden bonyolult ,mindenki ellenem van,nem akartam felkelni nem akartam komunikálni csak azt akartam hogy becsukjam a szemem és mindennek vége legyen ahhoz lehet talán hasonlitani mint mikor rohadtul fáradt vagy és belehuppansz a jó meleg ágyba,igy éreztem akkor.Nem bátorság kérdése,az egy teljesen más tudatállapot nem józan ésszel gondolkodik olyankor az ember.

Bátorság segitséget kérni,végigcsinálni a kezeléseket.Most is azt mondom könnyebb lett volna meghalni mint minden nap megküzdeni,de ezt választottam és nem adhatom fel.

Próbáltam pár éve.

Amikor ott állsz az épület/szikla tetején és csak egy lépés választ el a haláltól elgondolkodsz dolgokon.

Soha többet nem is gondoltam arra hogy megölném magam vagy valami.

Erőt merítettem és 360 fokos fordulatot vett az életem. Azóta a társadalom hasznos és büszke tagja vagyok.

Fogtam egyet

Jó csali ez