Szükségünk van magányra, egyedüllétre?

Olykor azt érzem, hogy egyedül jobb volna, egyszerűbben elérném a céljaimat, csak a tanulásra és magamra koncentrálhatnék. Elképzelhető, hogy túlságosan egocentrikus, már-már nárcisztikus vagyok? Emlékszem, hogy egy időben bújtam a könyveket, könyvtárba jártam, csak klasszikus zenét hallgattam és nagyon kevés emberrel kommunikáltam. Szellemileg akkor a toppon éreztem magamat, de fizikailag kihasználatlan volt a testem (se sport, se szex). Ez utóbbi kettő a lételemeim. A versenyszellem határozottan bennem él. Jelenleg sok kudarc áll mögöttem és a környezetemet tudom emiatt okolni /bár nem hibáztatok senkit!/. Nem volt elég időm mások problémái mellett a saját utam egyengetésére.

NEM vagyok depressziós, NEM vagyok borúlátó, NINCSENEK öngyilkos hajlamaim stb., egyszerűen csak kíváncsi vagyok arra, mások hogyan látják a kérdésemre a választ.