Miért van szükségünk ezekre?

1.: mert vannak érzéseink. A - totális - egyedüllét olyan, mint az üresség. Az üresség nem jó.

2.: mert önmagunk szeretete fontos ugyan, de ahhoz, hogy valamiről bizonyosságot nyerjünk, nem elég egy gondolatmenet, ez nézőpont.

3.: mert tudjuk, hogy az a fal nem érez és nem ért. Az, hogyha valamit mondok valakinek, aki a közlésemet, legyen az akár panaszos, akár boldog, befogadja, feldolgozza, és akár még segít is rajta, vagy véleményezi, csak jobb érzés, mint az, hogy értelem nélkül beszélek, beszélek, beszélek, ki tudja kinek...

Sajnos túl sokat hajtogatják az emberek azt, hogy "szeretlek", ettől válhat giccsé. Csakhogy az egész világon NINCSEN FONTOSABB A SZERETETNÉL. Hidd el. Nincs fontosabb. A három válaszra egyszerre a legegyszerűbb válasz, hogy az ember érző lény. Az érzelmeink tesznek minket azzá, amik vagyunk. Egy gépnek nincsenek érzelmei, ez (is) különböztet meg minket tőlük. Sokkal jobb érezni, mint tudni.

Az emberek nem ismerik saját magukat. Idejük sincs rá, mert folyton más életére koncentrálnak. Mindig kell egy visszaigazolás a döntései meghozatala előtt. Én személy szerint nem szeretem ha más befolyásol, a már elhangzott szó megmásíthatja a véleményem, tudat alatt is működik ez. Az évek alatt megtanultam értékelni a csendet és megszerettem. Amolyan magányos farkas tipus vagyok, aki néha vágyik egy társra, de ahogy újra és újra körbe néz maga körül és látja a felhozatalt, jobbnak látja ha egyedül marad . Cseppet sem olyan borzalmas mint ahogyan azt sokan elképzelik. Nem mondtam le semmiről, egyszerűen nem tudok megvállni a szabadságomtól senki miatt. Majd idővel ennek is eljön az ideje...

Tanácsot meg nem kérek a saját életemmel kapcsolatban, mert mindenkinek máshogy jár az agya. Ami neked jó, az nekem elképzelhetetlen. Pláne ha egy virtuális "barát" az illető...